A cigányok védőszentjeként tisztelt Boldog Ceferino Giménez Malla, cigány nevén El Pelé, írástudatlan, egyszerű emberként jutott el az életszentség magaslataira. Ő az első cigány származású férfi, akit a katolikus egyház hivatalosan is boldoggá avatott.
Ceferino Spanyolországban látta meg a napvilágot. Születésének sem pontos dátumát, sem helyét nem ismerjük. Vándorcigány családból származott, akik számára az ilyen hivatalos adatok nem sokat jelentettek. Keresztelése napját azonban a templomi anyakönyv megőrizte. 1861. augusztus 26-án részesült a szentségben. Ebből következtethetünk születésének évére, illetve arra is, hogy szülei valószínűleg katolikusok lehettek.
Ceferino gyerekkorában az egyszerű cigányok megszokott életét élte. Megtanulta a kosárfonást, de gyakran kellett koldulnia is. Megtapasztalta az éhezést és a nélkülözést, és nem felejtette el, mit jelent szegénynek lenni, akkor sem, amikor ő maga már jobb körülmények között élt. Mindig szívesen és nagylelkűen segítette a nála rosszabb helyzetben levőket. Ugyanígy hű maradt cigány származásához, népének hagyományaihoz, szokásaihoz is. A cigányságra jellemző családközpontúság és a közösségi összetartás különösen fontos volt számára.
18 éves volt, amikor megkérte a nála két évvel idősebb Teresa Giménez Castro kezét, akivel gyerekkoruktól jól ismerték egymást. Cigány szokás szerint megesküdtek. Egyházi szertartás szerint csak jóval később, több mint harminc év múlva házasodtak össze. Ceferino nagyon jó és szerető férj volt.
Nem sokkal Teresával kötött házasságuk után Ceferino apja elhagyta feleségét, így ettől kezdve Ceferino lett a családfő, ő nevelte fel legkisebb testvérét is, aki bátyját Pelé papának hívta. Ceferino nagyon szerette a gyerekeket, és értett a nyelvükön. Saját gyermekeik nem születtek, ezért később egyik unokahúga nevelését is vállalta, akit feleségével örökbe fogadtak.
A család Barbastro városába költözött, ahol egy lakást béreltek. Ceferino lókereskedőként dolgozott. Mindenki becsületes, igaz emberként ismerte. Soha nem hazudott és nem károsított meg senkit. Különleges adottsága volt a konfliktusok elsimításához, gyakran vállalta a békéltető szerepét vitás ügyekben. Cigányok és spanyolok között is a békés együttélés lehetőségeit kereste.
Egy nap Barbastro főutcáján vitt keresztül az útja, amikor meglátott egy idős embert, aki szemmel láthatóan rosszul volt, vért hányt. A jelek szerint tüdőbajos lehetett. Senki nem mert a közelébe menni, mivel féltek, hogy megfertőzi őket. Ceferino volt az egyetlen, aki magával nem törődve, irgalmas szamaritánusként a beteg segítségére sietett. Ez az önzetlen jó cselekedet később nagy változást hozott az életébe. Kiderült ugyanis, hogy a beteg öregember a város korábbi polgármestere volt. Az egész városban híre ment az esetnek, és Ceferinót ettől kezdve különösen megkedvelték. A volt polgármester öccse elhatározta, hogy hálából ő is segít a jószívű cigányemberen. Egy nagyobb összeget adott neki azzal a céllal, hogy fellendíthesse lókereskedését. Ceferino Franciaországba ment, ahol a pénzen öszvéreket vásárolt, majd Spanyolországban jó haszonnal eladta őket. Első dolga az volt, hogy a kapott pénzt visszafizesse, sőt a hasznot is meg akarta osztani jótevőjével. Ő azonban ezt nem fogadta el. Örült, hogy meghálálhatta Ceferinónak a bátyja iránt tanúsított felebaráti szeretetét.
Ceferino ettől kezdve gazdag ember lett, de a lelke mélyén megmaradt annak, akinek született: egyszerű cigányembernek. A pénz nem tette sem önteltté, sem kapzsivá. Csak több lehetőséget adott neki, hogy másoknak segítsen.
Barbastróban Ceferino összebarátkozott egy egyetemi tanárral. Don Nicolas gyakran magával vitte barátját az egyetemre is, gyerekei úgy tekintettek a tanulatlan, de csupa szív emberre, mint egy jóságos nagybácsira. Don Nicolas nagy hatással volt barátjára, különösen a hit útján. Neki köszönhetően határozta el Ceferino, hogy egyházilag is házasságot köt Teresával. Az esküvő előtt mindketten szentgyónáshoz és szentáldozáshoz járultak. Ceferino vallási élete fokozatosan elmélyült. Több egyházi, karitatív egyesületnek is tagja lett, felesége halála után pedig belépett a ferences harmadrendbe.
Teresa halála nagy veszteség volt a szerető férj számára. Magányában esténként gyakran gyertyát gyújtott a képe előtt, és úgy imádkozott. Öregkorára nem voltak nagy igényei. Házát fogadott lányának adta, ő maga pedig egy kis lakásba költözött.
A spanyol polgárháború kitörése után Barbastro és környéke kommunista uralom alá került. Megkezdődött a papok és szerzetesek üldözése. Ceferino egy nap szemtanúja volt, amikor épp el akartak hurcolni egy fiatal papot. Miután az áldozat védelmére kelt, őt is börtönbe zárták. 1936. augusztus 8-ról 9-re virradó éjjel a letartóztatott papokkal együtt kivégezték.
A cigányok védőszentjét, aki így élete végén a vértanúság koronáját is elnyerte, II. János Pál pápa avatta boldoggá 1997. május 4-én.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
