IV. Béla magyar király és a bizánci császári családból származó Laszkarisz Mária leánya, Árpád-házi Boldog Jolán 1235 körül született, valószínűleg Esztergomban. Az evangélium magjait korán elvetették szívében, hiszen születésétől kezdve a hiteles életszentség légkörében nevelkedett. Nagynénje volt Árpád-házi szent Erzsébet, két lánytestvérét, Kingát és Margitot ma szentként, Konstanciát pedig hozzá hasonlóan boldogként tiszteli az Egyház. Távolabbi rokonai között is több szentet és boldogot találunk. A történelmi források tanúsága szerint Jolán szülei is példás keresztény életet éltek, és ebben a szellemben nevelték gyermekeiket.
Árpád-házi Boldog Jolán körülbelül ötéves korában Krakkóba került, ahol ugyancsak szent életű nővére, Kinga lett anyja helyett szerető és gondoskodó anyja, nevelője. A két testvér között elválaszthatatlan kötelék alakult ki ezek alatt az évek alatt, és ez életük végéig így maradt. Kinga volt az, aki igazán meghatározó szerepet töltött be a kis Jolán személyiségének alakulásában. Ő tanította szavával és példájával a keresztény hit igazságaira és a krisztusi szeretet gyakorlására.
A krakkói fejedelmi udvarban a nap szentmisével kezdődött, és mindent áthatott az őszinte keresztény szellem. Abban az időben, amikor Jolán az udvarba érkezett, a város lelki életét a közelmúltban alapított két kolduló rend, a domonkosok és a ferencesek határozták meg. Kinga maga is először domonkos lelki vezetőt választott, később férjével együtt a ferences ideál felé fordultak. Kingát különösen vonzotta Szent Ferenc radikális evangéliumi élete, csakúgy, mint a szegénység és a szegények iránti őszinte, krisztusi szeretete. Ebből a lelkiségből táplálkozott fáradhatatlan karitatív tevékenysége, amelybe Jolánt is kezdettől bevonta.
1256-ban Jolán a gniezno-kaliszi fejedelem, Jámbor Boleszláv felesége lett. Férjét, a korabeli szokások szerint, dinasztikus és politikai érdekek alapján családja választotta számára. Ettől függetlenül Jolán több mint húsz éven át boldog, szerető házasságban élt a lengyel fejedelemmel. Kölcsönösen tisztelték és segítették egymást az élet minden területén. Házasságukból három lánygyermek született: Erzsébet, Hedvig és Anna. Jolán igazi gondoskodó családanya volt. Életében központi helyet foglalt el a család, a férje iránti hitvesi és a gyermekeik iránti felelős, anyai szeretet. Saját három lánya mellett anyai szeretettel gondoskodott férje testvérének árván maradt gyermekeiről is. Különösen nagy hangsúlyt fektetett vallásos nevelésükre. Amilyen nagy gonddal vezette be őt korábban a hit igazságaiba Kinga, olyan odaadással nevelte ő is szavaival és jó példájával a rábízott gyermekeket.
Férje oldalán Jolán részt vett Nagy- Lengyelország kormányzásában, emellett saját udvartartást is vezetett. Különösen fontosnak tartotta a vallási és kulturális, művészeti élet támogatását. Férjével együtt több egyházi alapítás fűződik nevéhez. A fejedelmi pár különös pártfogását élvezték a ferencesek, akik több kolostort alapítottak ebben az időben a fejedelemség területén. Emellett Jolán széles körű karitatív tevékenységet is folytatott. Rendszeresen látogatta a rászorulókat és a betegeket, ahogyan azt nővérétől Krakkóban tanulta. Különös aggodalommal hordozta imáiban családját, főként férjét, akinek gyakran kellett hadba vonulnia a fejedelemség védelmében. Amikor pedig az egyik csatából Boleszláv halálos sebbel tért haza, Jolán odaadóan ápolta, önmagáról megfeledkezve virrasztott halálos ágyánál, felkészítve az Úrral való végső találkozásra.
Jámbor Boleszláv 1279. április 13-án hunyt el. Nagy-Lengyelországban a hatalmat ezután a Jolán által nevelt II. Przemysł vette át. Boleszláv és Jolán három lánya közül a középső, Hedvig Łokietek Ulászló, a később egyesített Lengyelország első megkoronázott királyának felesége lett. Házasságukból született a lengyel történelem egyik kiemelkedő alakja, Nagy Kázmér király és Łokietek Erzsébet, Károly Róbert magyar király felesége, Nagy Lajos anyja is.
Jolán férje halála után nővére, Kinga krakkói udvarába költözött. Nyolc hónap múlva Kinga is megözvegyült. Ekkor vagyonukról lemondva mindketten visszavonultak az ószandeci klarissza kolostorba, hogy életüket egészen Istennek szenteljék. Kinga halála után, 1292-ben Jolán átköltözött a gnieznói klarissza kolostorba, amelynek apátnője lett. Itt töltötte utolsó éveit.
A kolostorban töltött évek során Jolán teljes mértékben az evangéliumi élet megvalósítására törekedett Szent Ferenc és Szent Klára útmutatásai szerint. Apátnőként tovább növekedett az életszentségben, és nővértársait is ösztönözte a tökéletesség útján. Élete végén az Úr misztikus kegyelmekkel is megajándékozta. Halála napját is előre látta.
1298. június 11-én hunyt el a gnieznói klarissza kolostorban. Holttestét is itt helyezték örök nyugalomra. Sírja hamarosan zarándokhely lett. A csodás imameghallgatások hatására XII. Leó pápa 1827-ben boldoggá avatta.
- A magyar keresztény kultúra háza
- Szent Vincenzo Grossi (1845–1917)
- Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?
- Végső búcsú Kozma Imre atyától
- A pápa a visszaélésekről: Vigaszt és segítséget kell nyújtanunk
- Magamban is mondhatom a rózsafüzért?
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút