A lelki vezető

Igaza van, amikor azt írja, hogy nagy szüksége van lelki vezetőre. Két szempontból is fontos. Egyik maga a lelki élet. Az Istenhez vezető út rettenetesen nehéz és bonyolult. Sok a buktatója. Legismertebb az, amikor az ember könnyelműen vesz mindent, vagy ami mindent bűnnek lát, sokszor még a jóságot is. A térképolvasásnál is legfontosabb a helymeghatározás – hol vagyok? Csak azután tudok továbbmenni. Pedig az ember legkevésbé önmagát ismeri.

Aki nem hajlandó elfogadni a lelki vezető ítéletét, az nem jut semmire. Másrészt igaz a közmondás: senki sem lehet bíró a saját ügyében. A lelki életben is áll ez a szabály. Kell valaki, akitől a kereső lélek utasítást, tanácsot kap. Különben elvész saját gödreiben, tanácstalanságában.

Sokáig úgy gondolták, hogy erre a szerepre csak a papok alkalmasak. Nincs lelki vezetőm, ha nincs papom. Az igaz, hogy csak a pap tud feloldozni bűneimből, általa Krisztus gyógyít meg. Náluk biztosított a titoktartás is. Senkinek sem kell félnie, hogy Isten embere kikotyogja, amit elmondtunk neki. A pap ráadásul arra van kiképezve, hogy jó úton vezesse azt, aki hozzá fordul. Nem csodálkozik, nem nevet ki senkit, aki biztos kikötőt keres élete viharaiban.

A lelki vezetés olykor sok időt igényel. Mivel kevés a pap, rá vagyunk kényszerülve, hogy ne csak köztük keressünk alkalmas embert. Maga az egyháztörténelem bizonyítja, hogy hány csodálatos lelki vezető volt, akiket nem szenteltek pappá. Aztán az apácáknál a novíciák mesternője sem pap, hanem maga is apáca. Sokan állapotuknál, foglalkozásuknál fogva hivatásos lelki vezetők. Minden férj és feleség, minden édesanya és édesapa, minden testvér és minden rokon, minden orvos, tanár, író, nevelő, rendőr – egyszóval, aki emberekkel foglalkozik, illetve akire rá vagyunk utalva – alkalmas erre a feladatra. Mindenkinek éreznie kell egyfajta felelősséget embertársáért.

Más a helyzet, amikor egy nehéz körülmények közé került ember keres valakit, akitől segítséget remél. Tudom, nem könnyű ilyen személyt találni, hiszen annak szívből kell vallásosnak lennie, olyannak, aki ért a lelki élethez, komolyan veszi panaszainkat, titkainkat, nem él vissza a tudomására jutottakkal, nem nevet ki miattuk.

Ha találunk is megfelelő személyt, szükséges az állandó gyóntató is. Bűneink bocsánatát csak a szentgyónásban kapjuk meg, akárcsak azt a rendkívüli segítő kegyelmet, amely erőt ad a lelki harcra, kísértéseink legyőzésére. Ez a kegyelem a szentgyónáshoz van kötve. Nem ideális, ha hol ehhez, hol ahhoz a gyóntatóhoz fordulunk. Főleg nagy bűnök esetén egy teljesen ismeretlenhez. Ha azt akarjuk, hogy életünk szép rendben haladjon útján, kell valaki, aki tökéletesen ismer bennünket.