A beszéd egyik fontos feladata, hogy a másikat meggyőzzem egy igazságról, amit ő eddig nem tudott vagy az ellenkezőjét vallotta. Hogyan lehet ezt elérni?
Van, aki úgy gondolja, hogy erőszakosan, fenyegetve, szigorúan… Ez a módszer csak hasonló keménységet és gorombaságot vált ki; nem a beszéd tartalmára, hanem a stílusára figyel, amiatt háborodik fel a másik.
Mások a vita során éreztetni akarják felsőbbrendűségüket, tévedhetetlenségüket. Ha valaki ilyen gőggel közeledik embertársai felé, mindenki azt érzi: „csak azért sem fogadlak el”.
De hogyan győzzük meg igazunkról a másikat? Meg kell fontolni Carnegie következő tanácsait erre vonatkozóan!
– Kezdd dicsérettel és becsületes elismeréssel!
– Beszélj előbb a saját hibáidról, mielőtt a másikat bírálod!
– Inkább javasolj, mint parancsolj!
– Hagyd, hogy a másik megmentse a látszatot!
– Dicsérd meg a legkisebb eredményt is, ha csak egy mód van rá.
– Előlegezd meg a másik jóhírét, hogy felnőhessen hozzá!
– Bátorítsd a másikat!
– Vezesd rá, milyen könnyen kijavíthatja azt a hibát, amelyet te ki akarsz javíttatni vele!
– Biztasd, hogy amit kérsz tőle, könnyen megteheti!
– Úgy bánj az emberekkel, hogy boldogan megtegyék azt, amit kívánsz!
Ez mind nagyon szép, csak nem könnyű. A beszélgetőtárs azonnal észreveszi, hogy a másik csak színészkedik, avagy őszintén, szívéből beszél. Tehát ezt a lelkületet, az igazi jóindulatot kell saját magunkban kidolgoznunk. Csak ekkor tudjuk jó útra téríteni felebarátunkat.
Fotó: Pixabay