Eredeti nevén Marie-Marguerite Dufrost de Lajemmerais, a kanadai Varennes városában született 1701. október 15-én. Gyermekkorától nehéz élete volt, korán megtanulta, mit jelent a szenvedés és a nélkülözés. Hétéves volt, amikor apja meghalt, hat árvát hagyva maga után. A családfenntartás terhe ettől kezdve anyjára hárult. Anyagi helyzetük Margit iskoláztatását nem tette lehetővé. Margit végül befolyásos dédnagyapja támogatásának köszönhetően két évig a québeci orsolyita nővéreknél tanulhatott, akik már akkor felfigyeltek a szelíd, csendes lány szilárd jellemére és korát meghaladó érettségére. Miután visszatért családjához, anyjának segített a háztartás vezetésében.
1722-ben az akkor huszonegy éves Mária-Margit Francois d’Youville felesége lett. Házasságuk nem volt boldog. Francois illegális alkoholkereskedelmet folytatott a helyi indiánok között, gyakran volt távol családjától. Nemegyszer maga is ittasan tért haza, ok nélkül is bántotta feleségét és gyerekeit. Margitnak sok fájdalmat okozott férje nehéz természete, durvasága és léhasága, de türelemmel viselt minden szenvedést. Négy gyermekét korán elvesztette. Amikor férje váratlanul megbetegedett, Margit odaadó szeretettel ápolta. Francois betegsége gyógyíthatatlannak bizonyult. Halála után Margit reménytelen anyagi helyzetben maradt egyedül kiskorú gyerekeivel.
A fiatal özvegyet nem törték meg a rá nehezedő súlyos keresztek. Ellenkezőleg: a szenvedések egyre közelebb vitték Istenhez, és a rászorulók iránti irgalmas, tevékeny szeretetre ösztönözték. Minél inkább elmerült az Atya szemlélésében, annál inkább megértette, hogy Isten gyermekeiként az emberek egymásnak testvérei, és képes volt valóban így tekinteni különösen a legnehezebb helyzetben élőkre, a szegényekre és a betegekre. Eközben saját gyermekeit is nagy szeretettel nevelte. Az elvetett magok jó talajra hullottak. Mindkét felnőttkort megért fia papi pályára lépett.
Mivel fiainak nem volt tovább szükségük közvetlen anyai gondoskodására, Margit teljesen a karitatív tevékenységnek, a rászorulók szolgálatának szentelhette életét. 1737-ben három hasonló szellemiségű montreali asszonnyal létrehoztak egy vallási egyesületet. Fő céljuk az volt, hogy otthont teremtsenek az elhagyatott szegényeknek, és biztosítsák számukra az alapvető egészségügyi ellátást. Erre a célra először egy régi épületet béreltek, amelyet egyfajta menhellyé alakítottak. Az első időkben csak 4-5 személy lakott házukban, amely később igazi kórházzá alakult. A szerény kezdet után a mű dinamikus fejlődésnek indult. Margit és társai pénzadományokat gyűjtöttek, hogy minél több szegénynek segíthessenek. 1744-ben közösségük spontán módon szerzetesrenddé alakult. Az új rend elöljárójává az alapító Margit nővért választották. A nővérek szürke rendi ruhájukról a montreali szürke apácákként váltak ismertté. (Az Irgalmas Nővérek egyik ága, 1888-ban nyert pápai jóváhagyást a kongregáció – a szerk.)
Margit anya bölcsen és Istenbe vetett bizalommal vezette a fokozatosan növekvő közösséget. Nővértársaiban és lelki leányaiban elsősorban saját példájával igyekezett elültetni a legszegényebbek iránti áldozatos szeretetet. Ő maga valóban anyai szívvel fordult minden, szükséget szenvedő ember felé. Montrealban „a szegények anyjaként” ismerték.
1747-ben a rendet megbízták egy romokban álló és eladósodott montreali kórház vezetésével. Margit anya és nővérei a tőlük megszokott alázatos, de bátor hozzáállással vállalták a felújítás reménytelennek látszó feladatát. Néhány év alatt rendbe hozták az épületet. Vezetésük alatt az intézmény anyagi helyzete is rendeződött. 1765-ben az áldozatos munkával felújított kórház tűzvész áldozata lett. Margit anya 64 évesen is töretlen bizalommal látott neki az újjáépítésnek.
A szürke nővérek rendje hamarosan meghódította az észak-amerikai kontinenst. Kanada után az Egyesült Államokban is egymás után nyitották új házaikat.
A rendalapító Maria-Marguerite d’Youville az életszentség hírében hunyt el 1771. december 23-án. XXIII. János pápa 1959-ben boldoggá, 1990-ben II. János Pál pápa szentté avatta. Ő lett az Egyház első kanadai születésű szentje.
- Az aradi vértanúk utolsó szavai
- Minden gyermek üdvözül?
- Katolikus-református házasságban hogyan neveljük a gyermekeinket?
- A Vatikánban már készülnek a karácsonyra
- „Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket…”
- Boldog Giuseppe Puglisi (1937–1993)
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")