Kétszáz éve, 1822. december 15-én halt meg Budán Verseghy Ferenc pálos szerzetes, paptanár, nyelvész, jeles magyar író és költő. A klasszikus nyelveken kívül kiválóan beszélt franciául és németül, mely nyelvekből több művet is lefordított ékes magyar nyelvünkre. Híres szónok és tanár volt, de nehéz természete és emberi gyengesége miatt nem tartozott a legszentebb pálosok közé.
1757. április 3-án született Szolnokon. Egyszerű családból származott. A gimnáziumi tanulmányait Pesten és Egerben végezte. Egri kispap lett, majd búcsút mondott a szemináriumnak, és Budán, az egyetemen tanult. Sajnos, anyagi okok miatt nem tudott diplomát szerezni.
1778-ban belépett a pálos rendbe, ahol a Jenő nevet kapta. A teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte. Rendtársa és kortársa volt: Ányos Pál és Virág Benedek, akik az irodalom és a költészet terén nagy hatással voltak a fiatal szerzetesre. 1781. április 22-én szentelték pappá. Az újmisés Pesten hitszónokként teljesítette hivatását, Budán pedig az egyetemen tanult, ahol matematika szakon tanári diplomát és filozófiai doktorátust szerzett. A rend feloszlatásáig a diákjait matematikára, a pálos kispapokat pedig latin, görög és zsidó nyelvre tanította. A klasszikus nyelveken kívül kiválóan beszélt franciául és németül, mely nyelvekből több művet is lefordított magyarra.
1786-ban, a szerzetesrendek feloszlatása után tábori lelkészként és a tábori főpap titkáraként teljesítette papi hivatását. Nagyon jól érezte magát a hadseregben, de Szabácsnál olyan beteg lett, hogy búcsút kellett mondania a tábori lelkészségnek. 1789-ben nyugdíjba vonult, és édesanyjával Pesten telepedett le. Szegénységben éltek.
Nagy elhivatottsággal foglalkozott az irodalommal, költészettel, nyelvészettel, a nyelvújítással, a zenével, a festészettel és a fordítással. 1788-tól a Magyar Museum folyóirat belső munkatársa lett. Jeles irodalmárként 53 művet, köztük több megjelent könyvet és tetemes kéziratot, tanulmányt és értekezést hagyott ránk, melyek az MTA könyvtárában és a zirci apátság levéltárában találhatók.
Verseghy volt a francia himnusz, a Marseillaise fordítója. A vérontásra buzdító forradalmi ének nem tartozik az elfogadott legszebb európai himnuszok közé. A pálos szerzetes fordítása sok kellemetlenséget okozott a költőnek.
Szent Antalt tisztelő magyar híveink napjainkban is örömmel és átélten éneklik Verseghy atya kedves és szép énekét:
Ha kívántok nagy csodákat, Szent Antalhoz menjetek. Ha szenvedtek bajt, aggságot, Gyámolt tőle kérjetek. Soha azon ínség, tévely, Sem vétek nem fogott, Akit Antal szent kezével Pajzsa alá fogadott. (215. ének, Zsasskovszky: Énektár, 1855.)
Jelentős munkának tekinthetjük Verseghynek Füredi Vida álnéven írt cikkeit, tanulmányait és politikai tárgyú írásait.
A pálos szerzetest a magyar nyelvújítás szolgálata mellett nagyon érdekelte az európai politika és annak megjelenése magyar földön. 1790 körül a magyar jakobinus mozgalomhoz sodródott. A Martinovics-társaság tagja lett. Szívvel-lélekkel munkálkodott és fáradozott a mozgalom célkitűzéseinek terjesztése terén. Vakon bízott a társaság győzelmében, hogy hazánk is a franciákhoz hasonlóan felvilágosult és népünk javát, nemzetünk felemelkedését szolgáló erős köztársaság lesz.
A társaság politikai mozgalmát a királyi bíróság felszámolta. 1795-ben a tagjai közül többet börtönbüntetésre ítéltek, a vezetőket pedig halálra ítélték, majd kivégezték őket. Verseghy Ferenc pálos szerzetest is halálra ítélték, de a kegyelmi kérvényét az uralkodó elfogadta, és a bíróság az ítéletet 9 évi várfogságra enyhítette. Kufstein, Graz és Brünn börtöneiben raboskodott.
Szabadulása után a Szapáry családnál nevelőtanárként működött, majd József nádor magyar nyelvtanáraként tevékenykedett. Igen nagy hatással volt a fiatal nádorra, aki mindvégig tisztelte és szerette. Idővel a bécsi udvar véleménye is megváltozott a szerzetes paptanárról. Értékelték irodalmi munkásságát, sőt felkérték, hogy munkájával a magyar ügyet szolgálja. Az egyetemi nyomdában dolgozott, és a Helytartótanács megbízásából nyelvtani szakkönyveket írt és szerkesztett. Idősebb korában már anyagilag rendezett körülmények között élt, de a rend eltörlése után olyan szegény volt, hogy Batsányi János költő anyagilag is támogatta.
Verseghy Ferenc pálos szerzetes, neves irodalmár a budai otthonában 1822. december 15-én, életének 65., szerzetességének 44. és papságának 41. évében hunyt el. Nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra a régi vízivárosi temetőben. Halála évfordulóján szeretettel emlékezzünk a jeles irodalmárra és pálos szerzetesre.
A Verseghy Ferenc életét bemutató cikk a Keresztény Élet hetilap december 11-i lapszámában jelent meg.
- Bűn, ha nem tudom elfogadni az ökumenizmust?
- A magyar keresztény kultúra háza
- Szent Vincenzo Grossi (1845–1917)
- Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?
- Végső búcsú Kozma Imre atyától
- A pápa a visszaélésekről: Vigaszt és segítséget kell nyújtanunk
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút