A gyógyítás, egy műtét csak akkor eredményes, ha a testi beavatkozás előtt a beteget lelkiekben is felkészítjük, megerősítjük, reményt adunk neki a gyógyulásához – vallja dr. Herr Gyula nagyatádi belgyógyász orvos, kardiológus.
Fontos a személyes kapcsolat! Nem elég a beteget megvizsgálni és regisztrálni a vizsgálati adatokat, hanem időnként le kell ülni az ágya mellé és beszélgetni vele, fűzi hozzá. Akkor általában előkerülnek olyan dolgok, amiket szégyell vagy nem akar elmondani mások jelenlétében.
– Azt szoktam mondani, az emberek két helyen gyónnak: a papnál és az orvosnál. És nálunk is létezik „gyónási titok”, ami nem lehet a vizsgálati statisztika tárgya, de fontos lelki információ. Megtapasztaltam praxisom során azt is, hogy sokan e krízishelyzetekben térnek meg vagy erősödnek meg hitükben.
A doktor úr sváb parasztcsaládban született, egy Somogy megyei kisfaluban, Szorosadon. Már gyermekként átélte a svábok elleni kemény intézkedéseket a ’40-es, ’50-es években, s életre szóló példa számára nagyapja helytállása, keresztény megbocsátó lelkisége, amellyel a nehéz időkben is erőt tudott adni a kétségbeesetteknek. Máig fülében csengenek szavai, mikor az állami parancs értelmében a tanácselnök intézkedései családjukat vagyon- és jogfosztottá tették: „Olyan szegények sosem lehetünk, hogy becsületesek ne maradjunk, ezért a mindennapiért tisztességesen meg fogunk dolgozni ezután is!” S mikor a tanácselnökön 1956-ban a falu lakossága kemény bosszút akart állni, a keresztény megbocsátás jegyében befogta a lovakat, s elmenekítette őt arra a távoli tanyára, ahonnan egykor falujukba érkezett…
Nagyapja máig a példaképe, vallja. Ő volt a faluban az egyházi képviselőtestület elnöke. Mikor plébánosuk, Reindl Rafael atya hittanórára jött az iskolába, mindig betért hozzájuk is, hogy a nagypapával egy kicsit beszélgessen, s olyankor őt az ölébe kapta, s viccelődött vele.
Később, mikor a szülei szinte kilátástalan helyzetbe kerültek, s elhagyták a falut, elmentek egy tanyára, hogy ott dolgozzanak egy tehenészetben, őt az öccsével a nagypapánál hagyták, hogy jó iskolába járhassanak majd. A kaposvári gimnáziumban érettségizett, s utána a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Mikor harmadévben már a betegek közelébe kerültek a hallgatók, ismét megtapasztalta a megbocsátás erejét, szerepét, ezúttal a gyógyításban is. Látta, hogy mikor a betegek kórtörténetét felveszik, el is beszélgetnek velük az orvosok, s nem ritkán kiderül, hogy a beteg nem egészen úgy viselkedett, mint kellett volna, s így megbetegedése nem is véletlenül történt. De az orvosok soha nem tettek szemrehányást a betegnek ezért, legfeljebb annyit mondtak: Biztos látja most már, hogy mindez helytelen volt. Mert megbocsátani az tud, aki tud szeretni, fűzi hozzá.
1964-ben végzett az egyetemen, s utána hamarosan megnősült, felesége az egyetemi laboratóriumban dolgozott, s az államvizsgája után házasságot kötöttek. Aztán 12 évig még az egyetemi kórház belgyógyászati klinikáján dolgozott, elsősorban kardiológiával és angiológiával (szív- és érrendszeri betegségek gyógyításával) foglalkozott. Mikor 1976-ban Nagyatádon felépítettek egy új kórházat, s orvosokat kerestek, fiatal kollégáival indították el a kórházi szolgálatot, s gyakorlatilag alapítói lettek az új intézménynek. Orvosi praxisa során kezdetben az egyházban nemigen tudott intenzívebben részt venni a közösségi alkalmakon, felesége viszont buzgón tevékenykedett a helyi karitász titkáraként. Missziójuk nyomán kialakíthattak egy kápolnát a kórházban is. S mikor 1989-ben Kisnemes János atya lett a város plébánosa, ő is belendült a közösségi munkába, az egyházközségi képviselőtestület tagja lett, zarándokutakat szervezett évente Európa országaiba, kegyhelyeire, s az utakon az idegenvezetői tisztet is ellátta.
A Szent Mónika – a fiának, Szent Ágostonnak megtérését kiimádkozó édesanya – tiszteletére alakult közösséggel először 2004-ben találkoztak egy országos összejövetelen a nagyatádiak, s utána kezdték el szervezni a helyi csoportot felesége vezetésével. Miután ő is eljárt a csoporttal különböző helyi és regionális találkozóikra, mikor neje 2011-ben meghalt, őt kérték fel a csoport vezetésére. Bár a közösség magát férjes asszonyok és anyák közösségeként aposztrofálja, a nagyatádiak vallják: a gyermekek hitben való nevelésében, megtartásában az apáknak ugyanolyan fontos szerepük van a családban, mint az édesanyáknak.
Mikor beszélgetésünkben megemlítem doktor úrnak Papp Lajos professzor egyik gyakran idézett bölcsességét – „a gyógyításban az orvos mellett mindig ott van Isten is” –, felidézi különös kapcsolatát a neves szívsebésszel, akinek, mint kiderül, tanára volt. Köztük ugyan csupán hat év a korkülönbség, mondja, de a professzort különböző okok miatt egy évvel később vették csak fel az egyetemre, s amikor végre elkezdhette tanulmányait, ő már tanársegéd volt az egyetemen, s gyakorlatvezetője lett Papp Lajosnak.
– Amikor nyilvánosság előtt szerepelünk – mondja –, akkor én őt „professzoromnak” hívom, ő pedig engem „tanáromnak”. Orvosi hitvallásunk nagyon hasonló.
Majd még kiegészíti egy másik emlékezetes, vele kapcsolatos közelmúltbeli élményével. A kardiológusok egyik szakmai találkozóján Papp Lajos beszámolt róla, hogy egyik betege koszorúérfestése során olyan elváltozásokat vettek észre, hogy 8 bypass műtétet kellene elvégezni nála. Ennek hallatán minden orvos megdöbbent. A professzor azonban azt mondta, hogy ő vállalja, ha a beteg megbízik benne, hogy sikerülni fog. Három hét múlva aztán beszámolt a sikeres műtétről, és akkor már felfedte a megműtött beteg, Márfi Gyula veszprémi érsek nevét is, aki hozzájárult annak közléséhez. Ez volt a főpásztorral való megismerkedésük „első állomása”.
Herr Gyula húsz évvel nyugdíjba vonulása óta is aktívan dolgozik, szakrendeléseket tart, ügyeletet lát el Nagyatádon és Barcson. Olykor fiával együtt, aki szintén kardiológus Nagyatádon a kórházban.
- A magyar keresztény kultúra háza
- Szent Vincenzo Grossi (1845–1917)
- Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?
- Végső búcsú Kozma Imre atyától
- A pápa a visszaélésekről: Vigaszt és segítséget kell nyújtanunk
- Magamban is mondhatom a rózsafüzért?
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút