Kezdőlap Az év minden napjára Ami igazán ér valamit

Ami igazán ér valamit

Ami igazán ér valamit
Vannak az életben pillanatok, amikor egy orkán látszólag mindent elpusztít. Egy szempillantás alatt elsöpri az évek türelmes munkájával felépített épületet; mert építés közben belekevertük az istenszeretet jó cementjébe az önszeretet homokját.

Minden összeomlik. Ott fekszünk a földön, az elhagyatottság tengerébe merülve, és hálásak vagyunk, hogy legalább puszta életünket megmenthettük.

Ilyen pillanatokban válik nyilvánvalóvá, hogy csak Isten ér valamit, és hogy őt nem lehet megtéveszteni. Vannak pillanatok – sajnos csak pillanatok –, amikor látjuk, hol tud lábunk biztos talajra lépni, hogy ne zuhanjunk a mélybe: a legalsó fokon. Mert ha Isten ilyenkor még egy vihart engedne meg, az nem sodorna tovább, hisz már a földön vagyunk. Ekkor alázatosak leszünk, egyenlők a legutolsó emberrel, aki utunkba kerül;  egymásra mosolygunk és szót váltunk közös balsorsunkban.

De aztán, szerencsétlenségünkre, megint csak följebb hágunk saját énünk gőgjében, saját magunk szemléletében.  És megint Istenen a sor, hogy újból a mélybe hajítson – mindaddig, míg gyökeret nem ver bennünk az a tudat, hogy semmik vagyunk: Isten a Minden.

(Részlet Chiara Lubich: Ha tüzet gyújtanánk című könyvéből.)

Kép: Pixabay