Dühít az anyák napja! Gyerekek állnak kezükben virággal, meghatottan, az anyákat ünnepelve. De hol vannak az apák? A válasz sokszor e kérdésre: mit ünnepeljünk rajtuk?! Az ivást, a durvaságot? Az anyák gyöngédek, becézgetik gyermeküket. De az édesapáknak meg kell felelniük a szigorú apaképnek. Ők nem lehetnek kedvesek. Minden gyereknek szeretnie kell az anyját, de az apáktól rettegniük kell! Pedig sok gyerek inkább az apjához húzódna. Miért szorítjuk ki gyermekeink életéből a szerető édesapát? És vajon miért csak titokban lehetnek érző szívű férfiak? Szeretném egyszer azt is látni, hogy a képeken az édesapa öleli magához gyermekét. Ne csak azt mondják áhítattal a gyermekek: szeretlek, édes, drága, jó anyám, hanem azt is, szeretlek, édes, drága, jó apám!
E sorok mögött egy nagy könyörgés, kiáltás rejlik: nekünk apa, férj kell, igazi férfiak kellenek!
A valóság az, hogy számos férfi, bár családot alapít, de mit művel? Gyakorta részegen tér haza, goromba, elbutul, semmit sem segít otthon, beszélgetésre alkalmatlan, szórakozóhelyen, közösségben nem lehet vele megjelenni. Pénzét italra, cigarettára, kártyára, nőkre szórja. A család vallásos életéből teljesen kimarad, mintha pogány lenne. A gyerekeket nem neveli, mintha nem is lenne apa. Életmódja olyan, hogy korán meg is hal öngyilkos szenvedélyei miatt. Egy ilyen férfi nem „apák napját” érdemel, hanem lesújtó ítéletet: te nem vagy ember, egy senki lettél.
A fenti férfitípus – szeretném remélni, mind kevesebben vannak ilyenek – nagy csalódás mind a feleségnek, mind a gyerekeknek. A feleség minden vágya, hogy napról napra felfedezze élettársában azt az ideális embert, akit megkedvelt, mint vőlegényt. A leányok szeretnének büszkék lenni az apjukra, a fiúk példaképet látni benne. Tisztelni akarják! Megfogni a kezét, ölébe ülni, megcirógatni borostás állát, komolyan elbeszélgetni vele.
Meg lehet figyelni, milyen nehéz egy anyának egyedül nevelni gyerekeit, és a gyerekek görcsösen ragaszkodnak apjukhoz akkor is, ha szüleik elválnak!
Hála Istennek, mindannyian ismerünk nagyon sok igazi férfit, aki nagyszerű férj és apa. Ők a családban mindennap megkapják azt a tiszteletet, szeretetet, rajongást, ami százszorosan pótolja azt az egy napot. Igaz, jobb lenne május első vasárnapján együtt ünnepelni a szülőket, az édesanyákat és az édesapákat.
Többet kellene gondolni Szent Józsefre, az igaz férfire! Többször el kellene olvasni az Evangéliumból a tékozló fiú történetét és szemügyre venni jóságos édesapját, aki magát az Atyaistent példázza. Azon is el kellene gondolkozni, hogy papjainkat „atyának” hívjuk, talán tőlük is lehetne tanulni egy kis igazi atyás magatartást. Erre a lelki magaslatra segítsen a Jóisten mindenkit, aki az apai méltóságot elnyerte.
*
Ahhoz, hogy a bűnözés ne növekedjék, elsősorban nem a rendőrséget, hanem a családokat kell megerősíteni. Meg kell teremteni annak az anyagi és erkölcsi feltételeit, hogy a szülők több időt szentelhessenek gyermekeik nevelésének. Persze az sem mindegy, hogy az apa és az anya a megnövekedett időtartamú együttlét alatt mire neveli gyermekeit, milyen életet él eléjük. A szülők fő törekvésének kell lennie, hogy a Jézus által emberközelbe hozott szerető, megbocsátó, nagyvonalú, derűs, ugyanakkor mindent számon tartó, mindenütt jelen levő, teremtő Istenre hangolják gyermekeiket, hogy azok elsősorban neki próbáljanak megfelelni, az ő törvényeivel igyekezzenek összhangban lenni.
(Zámbó Zoltán tanár)
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
