Atyám! Szeretem a Jóistent, hiszem is, de úgy érzem, hogy az utóbbi időben az Ő nevében a Római Katolikus Egyház papjai nagyon sokat akarnak ráerőltetni a megromlott anyagi helyzetű családokra. Ha lenne családjuk, mint a görögkatolikus vagy református papoknak, akkor közelebb lennének a realitásokhoz, mert most olyan messze vannak, mint Makó Jeruzsálemtől. Az abortusz megszüntetésére való törekvésük azt bizonyítja, hogy önök soha nem ismerték a lakásszerzés nehézségeit. Nem tudják, hogy egy férfi képtelen 5 gyermeket eltartani, a feleség keresetére is szükség van, sokba kerül a gyermekruha. Szép a nagy család, de csak akkor, ha a szülők megalázó kéregetés nélkül el tudják tartani. Önöknek, atyám, inkább a jelen körülmények jobbátételén kellene fáradozniuk!
Feladta nekem a leckét. Pontokba szedve kérdéseit, a lehető legtömörebben válaszolok:
1. A görögkatolikus és református testvéreink, akiknek általában számos gyermekük van, pontosan ugyanazt tanítják a gyermekáldásról, mint mi. Tehát ez az összehasonlítás a nagymama ellen szól.
2. Azt tagadom, hogy a nőtlen papok nem ismerik az életet. Mi nem agglegények vagyunk, hanem a hívek pásztorai. Szinte egész nap emberek között forgunk, velük tárgyalunk, gyermekeiket tanítjuk. Sok bajukat nem kívülről nézzük, hanem meghatódva és megrendülve. Még ezer gondot tudnék felhozni a levélben írtak mellé.
3. Levele végén nem értem, hogyan kellene nekünk, papoknak, megváltoztatni a jelen élet körülményeit? Erre az egész magyar társadalom illetékes. Mi azzal tesszük a magunkét, hogy igazságosságot, jogot, szeretetet hirdetünk, tanítunk és próbálunk megvalósítani. Ha megtartanák ebben az országban az Úr Jézus tanítását, más világ lenne.
4. Az abortuszról, mint vitatémáról írni sem lehet. Az Egyházi Törvénykönyvben (1041. kán. 4) a szándékos emberölés és a magzatelhajtás együtt szerepel; mert nehéz az élet, nem lehet megölni a beteget, de a magzatot sem. Sokan megírták már, ha elkezdik ezt a gyilkosságsorozatot, nem lesz értéke az embernek.
5. Mi az élet, a jövő pártján vagyunk. A Jóisten minden élőbe beoltotta a törvényt: a jövő fontosabb, mint a jelen, és az utódokért minden áldozatot meg kell hozni. Bocsánat az összehasonlításért, de mind a növény-, mind az állatvilágban a legfontosabb, hogy fennmaradjon a faj. Az emberben ez ősi ösztön, de pusztulóban van. Az ember azért, hogy jól éljen, feláldozza saját (gyerek híján megpecsételi sorsát), családja és nemzete jövőjét. Ha nincs gyerek, aki a továbbélést biztosítja, akkor ez a jövő halála. A temetőnél sokkal szomorúbb a gyerekzsivaj nélküli ház és utca, az üresedő tanterem, az elsőáldozás, ha pár gyerek álldogál csak egymás mellett.
Kedves nagymama, a nagy család nemcsak egyszerűen szép, hanem maga az élet, a jövő. A pici családokra ki lehet tenni a halálfejet: itt koporsók lesznek, de bölcsők nem. Én úgy látom, ahol 3–4 gyerek van, nem olyan tragikus a helyzet. Maguk a gyerekek is sokkal boldogabbak, jobban neveltek. Ennek mind megvan az oka, magától értetődő. Kérdezgetvén a sokgyermekes szülőket, azt mondták: ahol nincs gond, nincs öröm sem, de mindig több az öröm velük, mint a baj. Pontosan az utolsó gyerek, aki megkésve még megszületik – nálunk vakarónak hívják –, szerzi a legtöbb örömet.
*
Mi, magyar édesanyák és édesapák, komoly elhatározással ígérjük, hogy leányainkat és fiainkat a házasság előtti tiszta, önmegtartóztató életre neveljük, és arra tanítjuk őket, hogy a házasságban a keresztény erkölcs szerint éljenek, a megfogant életet Isten áldásának tekintsék és az emberi életet minden körülmények között tiszteljék és szentnek tartsák!
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
