Carlo Acutis 1991. május 3-án született Londonban, jómódú olasz szülők első gyermekeként. A család néhány hónappal később visszaköltözött Olaszországba, és Milánóban telepedett le. Szülei katolikusok voltak, de a vallás nem játszott meghatározó szerepet az életükben. Carlo viszont kisgyermekkorától kivételesen megtapasztalta Isten szeretetét és kegyelmi adományait. Édesanyja visszaemlékezése szerint már 3-4 éves korában különösen vonzotta minden, ami szent. Szívesen töltötte idejét a templomban, a tabernákulum előtt. Séta közben virágot szedett a Szűzanyának. Az Oltáriszentség és a Szent Szűz tisztelete állt később is lelki életének középpontjában.
„Az Eucharisztia az én autópályám a mennyországba” – ez volt Carlo egyik legeredetibb és leggyakrabban idézett mondása. Az Oltáriszentségről megfogalmazott gondolatai gyermeki egyszerűséget, ugyanakkor őszinte, tiszta hitet tükröznek. Carlo valóban hitte, sőt tapasztalta, hogy Jézus jelen van az Eucharisztiában, és fájó szívvel látta, hogy ez mások, sokszor hívő katolikusok számára sem ugyanilyen természetes. „Sokan vannak, akik végeláthatatlan sorokat várnak ki, hogy részt vehessenek egy koncerten vagy egy focimeccsen, de nem látok hasonló sorokat a templomok előtt, hogy meglátogassák az Eucharisztiában jelen lévő Jézust” – fogalmazta meg csodálkozva. Carlo lehetőség szerint naponta részt vett a szentmisén, és szentáldozáshoz járult. Gyakran gyónt. Egyik legkedvesebb időtöltése a szentségimádás volt. Nem volt más vágya, mint Isten akaratát követni legapróbb cselekedeteiben is.
Az eucharisztikus Jézus mellett különös tisztelettel övezte a Boldogságos Szűz Máriát. Naponta imádkozta a rózsafüzért. Többször is Mária Szeplőtelen Szívének szentelte magát. Szüleivel számos Mária-kegyhelyre elzarándokolt, bár különös érettséggel vallotta, hogy a keresztényeknek mindenekelőtt az Evangéliumra és a szentségekre van szükségük, és nem jelenésekre. Ennek ellenére nagy hatással volt rá mindaz, amit zarándokútjaik során tapasztalt. Összeállított egy kiállítást is, amely a világ Mária-kegyhelyeit mutatja be.
Több szent élete is vonzotta, csodálta és példaképeknek tekintette őket. Ő maga is tudatosan vágyott rá, hogy szent legyen, és egész életét eszerint élte.
Elkötelezett, mély hite és hagyományos, mondhatnánk „régies” vallásossága mellett Carlo életvidám, barátságos és nyitott fiatal, saját korának gyermeke volt. Az iskolában, mindennapi életében, a városban járva ugyanazok a benyomások érték, mint kortársait. Sok minden érdekelte. Szerette a sportot és a zenét, szívesen játszott együtt barátaival. Sokat kirándult, és szeretett fényképezni. Az iskolában sosem volt osztályelső, de nem is törekedett rá, hogy az legyen. Különösen vonzotta az informatika világa. Ezen a területen igazi zseninek tartották. Kortársaival ellentétben azonban nem volt a modern technológiák rabja, sőt képes volt azokat az evangelizálás szolgálatába állítani. Hitte, hogy a számítógép és az internet hasznos eszközök lehetnek a hitoktatásban és a hit hirdetésében is. Az interneten máig elérhető többek között az Egyház által elismert eucharisztikus csodákat bemutató kiállítása, amelyen két évig dolgozott.
Carlo személyiségének egyik meghatározó vonása volt mások iránti nyitottsága és önzetlen segítőkészsége. Megtapasztalták ezt iskolatársai, de a város szegényei is. Az anyagi segítség mellett figyelmességével és jó példájával is mások javát akarta szolgálni. Legfőbb célja az volt, hogy másokat is segítsen a szentség elérésében.
2006 őszén a korábban jó egészségnek örvendő, erőteljes fiatal váratlanul legyengült. Betegsége influenzaszerű tünetekkel kezdődött, ezért az első napokban nem is aggódott sem ő, sem környezete. Abban az időben több iskolatársa is influenzás volt. Néhány nap múlva azonban Carlo állapota válságosra fordult. A kivizsgálások során akut leukémiát diagnosztizáltak szervezetében. Szenvedéseit panasz nélkül viselte. Békés, sőt derűs lélekkel készült a halálra, amely számára az Úrral való találkozást jelentette.
2006. október 12-én hunyt el. Holttestét saját kívánsága szerint Assisiben temették el. Kultusza halála után páratlan gyorsasággal terjedt. Tizennégy évvel halála után, 2020. október 10-én avatták boldoggá Assisiben. Az Egyház mindenekelőtt a fiatalok példaképeként és az internet „védőszentjeként” tiszteli.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")