Polgári nevén Ana Julia Duque Hencker 1898. augusztus 14-én született a kolumbiai Salamina városban, egy tizenkilenc gyermekes katolikus család elsőszülöttjeként. Anyai ágon német származású volt. Már szülei elültették szívében a Szűzanya iránti tiszteletet, amely élete végéig lelkiségének meghatározó eleme maradt. Már gyermekkorában szívesen imádkozott, és gyengéd szeretettel ragaszkodott égi Édesanyjához. Később az egyházközségükben működő máriás közösségnek is aktív tagja lett.
Korán megérlelődött szívében a vágy az egészen Isten és felebarátai, különösen a legszegényebbek szolgálatára szentelt élet iránt. Bár szülei szerették volna, ha inkább a házaséletet választja hivatásának, Ana Julia hűségesen követte az Úr hívó szavát.
1917-ben belépett a Boldog Marie Paussepin által alapított domonkos irgalmas nővérek rendjébe. Első szerzetesi fogadalmait 1919-ben tette le. Szerzetesi neve Maria Berenice lett. A következő három évtizedben különböző munkakörökben dolgozott a rend által vezetett iskolákban, kollégiumokban.
Már ezekben az években szívén viselte a társadalom perifériájára szorult, főként afro-kolumbiai származású családok sorsát, és lehetőségei szerint támogatta őket. Erős szociális érzéke mindenütt megnyilvánult. Az anyagi támogatás mellett nagy hangsúlyt fektetett a nevelésre is. Szinte minden szabad idejét a legszegényebbek között töltötte. Meghallgatta problémáikat, tanácsokat adott, imádkozni, írni és olvasni tanította őket, elbeszélgetett velük az evangélium és a katolikus hit fő tanításairól. Apostoli tevékenysége során a legveszélyesebb helyeket, a drogfüggők, alkoholisták, prostituáltak menedékeit is gyakran felkereste.
A szegényekben nem pusztán segítségre szoruló embereket látott, felismerte a bennük rejlő értékeket, lelki gazdagságukat is. Fájó szívvel látta ugyanakkor, hogy nemcsak a világi társadalom részéről éri őket hátrányos megkülönböztetés, hanem az egyházon belül, így a hivatás terén is. Nem egy fekete bőrű fiatal lány szívesen szentelte volna életét Isten szolgálatára, ám a szerzetesi hivatás elérhetetlen volt számukra bőrük színe vagy szegénységük miatt. Elhatározta, hogy a legszegényebb, kiszolgáltatott emberek szolgálatára új, az afro-kolumbiai jelöltek előtt is nyitott rendet alapít. Első közössége, amely később az Angyali Üdvözlet Kis Nővérei Kongregáció magja lett, 1943. május 14-én alakult meg. Tagjai két év múlva, 1945. március 25-én, magánfogadalommal kötelezték el magukat Isten szolgálatára.
1946-ban Berenice nővért elöljárói áthelyezték Franciaországba, a rend anyaházába, de egészségi problémái miatt vissza kellett térnie Kolumbiába.
1953. október 6-án a Szerzetesi Kongregáció engedélyével kilépett a domonkos nővérek közösségéből, és az általa alapított kongregáció tagja, majd elöljárója lett. Egy év múlva a közösség első tagjaival együtt tette le örök fogadalmát az Angyali Üdvözlet Kis Nővéreként.
A következő években az új szerzetesi közösség megerősítésén fáradozott. Semmilyen nehézség nem tudta letéríteni útjáról, mivel szíve mélyén érezte, Isten vezeti a legszegényebbek szolgálatában. Legfőbb példaképének a Szűzanyát tekintette. Mária gyengéd anyai gondoskodását sugározta maga körül mindenkire, de különösen a rászorulókra, a szegény, árva gyerekekre, a betegekre. Meg volt győződve róla, hogy ezekben a legkisebbekben valóban Jézussal találkozhat és Őt szolgálhatja. A kicsinyek szolgálatával pedig Isten Országát építheti, amely itt a földön kezdődik az ilyen apró, szeretettel végzett cselekedetekkel.
1962 és 1965 között figyelemmel kísérte a II. Vatikáni Zsinat üléseit, igyekezett megérteni és alkalmazni az Egyház új iránymutatásait. Nővéreit is a zsinati dokumentumok tanulmányozására és a zsinati atyák által szorgalmazott megújulásra buzdította. 1967-ben lemondott elöljárói hivataláról, de apostoli tevékenységét fizikai gyengesége ellenére tovább folytatta.
Hosszú betegség után, 95 éves korában, 1993. július 25-én hunyt el Medellínben. Holttestét a rend anyaházában helyezték örök nyugalomra. Kultusza halála után azonnal elterjedt, különösen szülőföldjén és a szívéhez oly közel álló fekete bőrű hívek körében. Boldoggá avatási eljárását öt évvel halála után, 1998- ben indították el. Ferenc pápa pontifikátusa alatt, 2022. október 29-én avatták boldoggá Medellínben.
- Boldog Serafino Morazzone (1747–1822)
- Hogyan segíthetnék a gyermekeimnek, hogy visszatérjenek a hitükhöz?
- Steinbach József püspököt választotta lelkészi elnökének a Zsinat
- Hogyan beszélgethetnék őszintén a férjemmel?
- A mennyországban emlékezni fogunk azokra a szeretteinkre, akik nem kerülnek oda?
- Küldetésben a krisztusi üzenettel – Padányi Biró Márton
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")