Maria Concepción Cabrera de Armida jómódú, mélyen vallásos, mások felé nyitott családban született Mexikóban, San Luis Potosí szövetségi állam azonos nevű fővárosában. Szülei tizenkét gyermeke közül hetedikként érkezett 1862. december 8-án, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén.
Conchita, ahogy a családban és baráti körében nevezték, kedves, szeretetre méltó lány volt. Környezete korán felfigyelt mély hitére, különösen az eucharisztikus Jézus iránti tiszteletére. Misztikus hajlama és mély lelki élete mellett Conchita a hozzá hasonló fiatal lányok életét élte. Jövendő férjével, Francisco Armidával egy bálon ismerkedett meg. 1884-ben házasodtak össze. 1885 és 1899 között kilenc gyermekük született. 1895-ben a család Coyoacán városba költözött. Hat évvel később, 1901-ben Francisco elhunyt.
Conchita az Úr akaratában megnyugodva fogadta férje halálát. 39 évesen maradt özvegyen. Nem ment újra férjhez, nem is lépett kolostorba, ám a világban élve még aktívabban bekapcsolódott az Egyház életébe. Igyekezett még inkább elmélyíteni lelki életét, miközben nem feledkezett meg gyermekei neveléséről sem. Életrajzírói szerint lelki életében meghatározó volt egy 1889-es látomása, amelyben még szülővárosában részesült egy lelkigyakorlat során. Szentségimádás közben egy hatalmas feszületet látott, közepén Jézus töviskoszorúval övezett, lándzsával átdöfött szívével. A lüktető szívet lángok vették körül, a feszület felett pedig a Szentlélek jelképe, egy leszálló fehér galamb jelent meg. Conchita beszámolt a látomásról lelki vezetőjének, aki így értelmezte a látomás üzenetét: „Sok lelket fogsz megmenteni a Szent Kereszt tiszteletének terjesztése által”.
Conchita hivatása elsősorban a lelki anyaságban bontakozott ki. 1903-ban ismerte meg Félix de Jesús Rougier atyát, aki lelki vezetője lett, és akivel 1914-ben a Szentlélek Misszionáriusai néven új szerzetesrendet alapítottak. Conchita azonban már ezt megelőzően több más egyházi közösséget is alapított, amelyek fő céljuknak a hit és a lelki élet, különösen az Eucharisztikus Jézus és az Üdvözítő Keresztje iránti tisztelet elmélyítését tekintették. A „Kereszt műveibe” a társadalom minden csoportja bekapcsolódhat kortól, nemtől és életállapottól függetlenül. Külön közösséget alkotnak az Istennek szentelt nők, akik egészen Isten népe, elsősorban a papok megszentelődéséért ajánlják fel életüket, imáikkal, mindenekelőtt a szentségimádással támogatva őket. A Papi Testvériség egyházmegyés papokat egyesít, akik különösen fontosnak tartják, hogy hivatásukat Krisztus Keresztjével egyesülve éljék meg. A világi hívek közösségei ugyanakkor a társadalom belülről történő átalakítására törekszenek saját életállapotuk, hivatásuk keretei között. Valamennyi közösség lelkiségében központi helyet foglal el a Szent Kereszt tisztelete.
Conchita legfőbb apostoli eszköze az írás volt. Több mint 60 000 oldalnyi kézirat maradt utána. Írásai mélysége miatt a huszadik század egyik nagy misztikusának tartják. Egyik legismertebb, Én vagyok című könyve az Eucharisztia előtt született elmélkedéssorozat az evangéliumokról. A szerző elsősorban Jézus „Én vagyok” kezdetű mondásai alapján elmélkedik mindarról, amit az Üdvözítő magáról tanított. Egy családanya levelei címen megjelent kötetéből ugyanakkor jól látható, hogy nem egy világból elvonult misztikus volt, hanem olyan laikus, világban élő nő, akinek mindennapjait betöltötte a családtagjairól való gondoskodás és az anyai hivatással járó sokféle feladat.
Laikus nőként igyekezett megmutatni példájával és írásaival is a világi híveknek, hogyan kell szeretniük az Egyházat. „Az Egyházat szeretni – olvassuk egyik írásában – nem azt jelenti, hogy kritizáljuk, leromboljuk, megpróbáljuk megváltoztatni alapvető struktúráit, vagy egyszerű humanizmusra, horizontális síkra, az ember felszabadítására redukáljuk küldetését. Szeretni az Egyházat annyit jelent, hogy együttműködünk a kereszt általi megváltás művében, és ily módon elnyerjük a Szentlélek kegyelmét, hogy megújítsa ennek a szegény földnek az arcát, beteljesítve az Atya mérhetetlen szeretetének tervét.”
Maria Concepción Cabrera de Armida hetvenötödik életévében, 1937. március 3-án hunyt el az életszentség hírében. 2019. május 4-én, a Guadalupei Miasszonyunk-bazilikában avatták boldoggá Mexikóvárosban. Ő az első mexikói laikus nő, akit boldoggá avatott az Egyház.