Menj elébe annak, aki kerül téged, ajándékozz annak, aki nem kér tőled, szeresd azt, aki elutasít téged!” – tanította szavaival, de még inkább személyes példájával a felebaráti szeretet, a béke és az Egyház egységének nagy apostola, Vladimir Ghika, aki ortodox származású katolikus világi apostolként, majd papként a legszegényebbek szolgálatában találta meg hivatását, a „felebaráti szeretet liturgiáját”.
Vladimir Ghika herceg 1873. december 25-én született Konstantinápolyban. Apai ágon ősi moldvai, anyai ágon francia nemesi család leszármazottja volt. Ősei között több moldvai és havasalföldi uralkodó található. Apai nagyapja az önálló Moldva utolsó fejedelme volt. Édesapja, Ioan Ghika is magas pozíciókat töltött be a Moldva és Havasalföld egyesülésével létrejött Romániában. Vladimir születésekor miniszteri státuszban képviselte az országot a török portánál. Románia ekkor még az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álló autonóm terület volt. 1878-ban a család Franciaországba költözött, hogy a gyerekeknek megfelelő színvonalú képzést biztosíthasson.
Vladimir Ghika tehetséges, érdeklődő, jó adottságokkal rendelkező gyerek volt. Mély vallásosságát elsősorban édesanyja alapozta meg. Az ortodox egyházban részesült a keresztség és a bérmálás szentségében, de fiatal korától nyitott volt a katolikus tanítás iránt is. 1895-ben jogi diplomát szerzett, majd Párizsban politikatudományi tanulmányokat folytatott.
1898-ban a domonkosok római Szent Tamás Egyetemén doktorált teológiából. Lelki élete fokozatosan elmélyült. Egyre inkább katolikusnak érezte magát, tanulmányai során ugyanis meggyőződött arról, hogy az Egyház egysége, amelyért Jézus főpapi imájában fohászkodott, és amelyre szíve mélyén maga is vágyott, nem érhető el másképp, csak a római püspök primátusának elismerésével. Végül 1902-ben, „hogy még inkább ortodox” legyen, áttért a katolikus vallásra. Már ekkor érezte szívében a papi hivatás utáni vágyat. A pápa tanácsára mégis világi pályán maradt.
X. Piusz személyesen ismerte Ghika herceget, és úgy vélte, kapcsolatai, összeköttetései és kivételes adottságai révén többet tehet a világban Krisztusért és az Egyházért, mintha pap lenne. Széles körű tevékenységével, kiváló diplomáciai érzékével, autentikus vallásosságával és szociális érzékenységével valóban sokakat sikerült elérnie és megnyernie a katolikus körökön kívül is.
1904-ben Konstantinápolyban kezdett betegápolással foglalkozni. Ekkor került kapcsolatba az irgalmas nővérekkel. Miután ismét visszatért Romániába, letelepítette a rendet Bukarestben, ahol megnyitotta az első ingyen kórházat. Szanatóriumot, mentőszolgálatot létesített. A balkáni háború, majd az első világháború idején részt vett a betegek és a háborús sebesültek ápolásában, segítette az áldozatokat.
Széles körű világi apostolkodása közben Vladimir Ghika herceg soha nem vetette el a papi hivatás gondolatát. Végül 1923. október 7-én XI. Piusz pápa áldásával szentelte pappá Párizs érseke, Louis-Ernest Dubois bíboros. Majdnem ötvenéves volt már ekkor. Papságát is a felebaráti szeretet szellemében gyakorolta. Lelkipásztori szolgálatát a külföldiek párizsi templomában kezdte el. Nem sokkal később egy szegény külvárosi negyedben telepedett le, ahol csak egy kis kápolna állt. Arisztokrata származása ellenére rendkívül szerényen, sőt szegényen élt, miközben állandóan másokat segített, és nagy gondot fordított hívei lelki gondozására. Hiteles szolgálata a környék hitéletének fellendüléséhez vezetett, és számos megtérést eredményezett.
Kapcsolatai révén továbbra is számos fontos közéleti személyiséggel találkozott, köztük a pápával, uralkodókkal, a politikai és kulturális élet kiemelkedő alakjaival. 1931-ben XI. Piusz pápa apostoli protonotáriussá nevezte ki. A világ számos országában járt fontos egyházi küldetéseket teljesítve.
A II. világháború kitörésekor Romániában tartózkodott. A háború alatt a bukaresti rászorulókat segítette. A kommunisták uralomra jutása után sem hagyta el az országot. Az egyházellenes állami politika áldozataként halt meg 1954. május 16-án a hírhedt zsilavai börtönben.
Vladimir Ghika két különböző kultúra és mentalitás, a keleti és a nyugati, papként pedig két rítus, az ortodox és a katolikus képviselőjeként egész életében az egység útját kereste. Tudósként, diplomataként, majd papként is kivételes hídépítő munkát végzett a kultúrák közötti együttműködés érdekében.
A kommunista egyházüldözés vértanújaként avatták boldoggá 2013-ban.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")