Kezdőlap Húsvéti időszak Elmélkedés Jézus haláláról

Elmélkedés Jézus haláláról

Miért halt meg Jézus? Ha valaki a hazájáért küzdve elesik vagy áldozatul esik, a válasz világos. Ugyan végső következményében titok ez is, de olyan titok, mely a lét mélységeibe torkollik. Addig azonban követhetjük. Itt más az eset. Jézus nem küzdelemben esik el. Az Ő erőit nem a nagy és kedvezőtlen viszonyok őrlik fel. Nem ármány áldozata. Ez is szerepet játszik itt, de az igazi ok nem ez.

Az igazi ok mélyebben fekszik. Azokban a szavakban, melyeket az utolsó estén a kenyér fölött mondott: „Ez az én testem, amelyet értetek adok”, és a kehely fölött: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak…” (Lk 22, 19 skv) „Értetek adok”, „Értetek kiontanak” – ezek a szavak jelzik az igazi okot, amit az apostoli levelek folyton ismételnek, és amivel tele van a Jelenések könyve: Jézus Krisztus a halálával váltott meg minket.

A Szentírás ezzel a mondattal kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”, és a katekizmus hozzáfűzi: „Isten semmiből teremtette azokat.” Tehát mielőtt Isten elgondolta és elhatározta a teremtést, nem volt semmi, sem anyag, sem erő, sem ok a teremtésre.

Isten volt. És ha Isten van, az elég. Nem szükséges lennie semminek rajta „kívül”. Ő az „Egy és a Minden”. Ami „azon kívül” van, az is Istentől van: az energia, az anyag, a formák, a célok, a rend, a dolgok, az események, a növények, állatok, emberek, angyalok – minden. Az ember a meglévőt tudja alakítani, de a semmiből nem tud teremteni; azt, ami nem létezik, nem tudja létrehozni. A Semmi az ember számára titok, fal, megfoghatatlan. A semmihez csak Istennek van valóságos viszonya, mert valaminek létet és lényiséget egyedül Ő adhat.

Isten teremtette tehát az embert. Csak Istentől bírta a létét, és Istenre rendelve kellett volna élnie. De vétkezett, s ezzel megkísérelte, hogy tagadja léte alapját, és úgy viselkedjék, mint aki önmagától létezik. Elszakadt az Istentől, elszakadt a valóságtól, és zuhant a semmi felé. Az a „semmi”, amiből Isten teremtett, a jó „semmi” volt, a puszta és tiszta tény, hogy nem volt semmi. És most megjelenik a rossz „semmi”: a bűn, a rombolás, a halál, a céltalanság, az üresség. S arrafelé zuhan a bukott ember, anélkül persze, hogy valaha megsemmisülne; mivel nem alkotta magát, nem is tudja megsemmisíteni.

Isten kifürkészhetetlen végzése folytán nem hagyta az embert ebben a veszendő állapotban, hanem haza akarta hozni. Isten az ember után ment úgy, amint az elveszett bárányról és az elveszett drachmáról szóló példabeszédben olvassuk (Lk 15), utánament a kárhozat birodalmába, a rossz semmibe, mely az ember cselekedete folytán feltárult. Isten nem csak szeretettel nézett az emberre, nem csak hívta és vonzotta, hanem leszállt hozzá, amint azt János, evangéliumának első fejezetében, olyan erővel kimondja. Ekkor az emberi történelembe beleállt Valaki, aki Isten volt és ember.

Az ember, aki csupán ember, gyöngébb, mint a bűne, amit elkövet; mert a bűn Isten ellen irányul. Elkövetheti, de megközelítőleg sem képes felismerni annak rettenetes jelentőségét. Nem képes levezekelni, nem képes a saját létébe belevenni, és élve letörleszteni. Belebonyolódik, vergődik, kétségbeesik, de tehetetlen vele szemben. A bűnnel szemben csak Istennek van hatalma. Egyedül Ő képes átlátni, megmérni, megítélni, s ezzel a jogrendet helyreállítani. Az ember, aki elkövette, összetörne alatta. A „kegyelem” azt jelenti, hogy Isten igazságot teremt; de az embert megmenteni ennél többet jelent, azt, hogy Isten szereti az embert. Emberré lett, s ezzel megjelent a földön Valaki, aki emberi létében foganatosította Isten fölényét a bűnnel szemben. Isten egy ember szívében, szellemében, testében leszámolt a bűnnel. Ez volt Jézus élete.

(Romano Guardini)

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút