Ma 97 éve, 1920. november 7-én Endrődi Sándor befejezte földi pályafutását. A mai nap versével rá emlékezünk.
Nem félek én, hogy egykor
Fölöttem összecsapnak
A feledés hullámi,
S erősebb, jobb poéták
Merész hangon dalolnak
Új dalt a szerelemről,
S jó borról a magyarnak.
Az Isten hozza őket,
S nőtesse nagyra mindet,
Édes vigasztalásul
A vérző szerelemnek,
A felhős honfibúnak!
De addig is, barátim,
Míg e derék legénység
Kirajzik a jövőből:
Töltsük meg vén kupáink’
A régi nóta mellett
A legjobb régi borral,
És koccintsunk vidáman,
Sőt lelkesen koccintsunk
A – jövendő nagyokra!