Tisztelt Lelkiatya! Keresztény vagyok, egy éve találkoztam egy hasonló hívő keresztény fiúval, akivel nagyon jól megértjük egymást (ő evangélikus, és ő is szeretne várni a szexszel házasságig). Viszont néha amikor ketten vagyunk, úgy érzem túlzásba visszük a testi kontaktust. Nem tudom, hol a határ és mit kéne házasság utánra tartogatni.
Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy egymásra találtak, megszerették egymást, hogy nagy örömmel és várakozással készülnek a házasságra.
Azt javaslom, hogy a fürdőruha határait tartsák tiszteletben, a közvetlenül a szexualitásra szolgáló testrészeket tartsák meg a házasságkötés utánra, a teljes testi egyesülésük megünneplésének, megélésének boldog alkalmaira. Nem könnyű ezt megtartani. Igyekezzenek kerülni az olyan helyzeteket (pl. kettesben egy lakásban, hosszan egymás mellett egy díványon), amelyek bűnre csábító alkalmak lehetnek. Ne azon keseregjenek, ami nincs, hanem örüljenek az udvarlás szépségének. Az udvarlásnak van egy saját szépsége, ami a házasságban már nem lesz meg (ott egy másfajta, még nagyobb mélységű kapcsolódás váltja majd fel). Az udvarlásban van távolság, játékosság. Élvezzék ki ennek a saját szépségét. Ismerjék meg egymás gondolatait, szokásait, családját. Beszélgessenek, kiránduljanak, táncoljanak, játsszanak, imádkozzanak együtt, tegyenek jót együtt valakivel. Erre valók az udvarlás hónapjai.
Sok örömet, szeretetet, hűséget, nagylelkűséget, bölcsességet kívánok a bontakozó kapcsolatukhoz!