Kiss Csaba Negyvenegy évig dolgozott pilótaként, majdnem 25 ezer órát repült. Európa számos országában landolt, de eljutott más kontinensekre, egzotikus helyekre is. Őt kérdeztem az első levegőbe emelkedéséről, utazásairól, hitről és az utolsó, búcsúrepüléséről.
– Hogy lett pilóta? Gyermekkori álom vagy későbbi elhatározás?
– A repülés első szerelem. A Dózsa György út közelében jártam középiskolába, ahol az április 4-i ünnep alkalmából légi parádét rendeztek. Magával ragadott a vadászrepülők műrepülése, amint különböző figurákat rajzoltak az égre. Tizenhét évesen megszületett a döntés, hogy én is pilóta szeretnék lenni. Még abban az évben jelentkeztem a MÁV Repülőklubba.
– Az elméleti tanfolyamról lekésett, egyedül készült föl a vizsgákra. Farkashegyen látta először madártávlatból a vidéket. Mi az, ami megfogta?
– Madártávlatból látni a világot csodálatos dolog. Az addig óriásinak tűnő dolgok eltörpülnek. A házak gyufásdobozokká, az utak cérnaszálakká, a táj sárga, zöld, piros foltokká változik. Az addig nagy jelentőséggel bíró dolgok jelentéktelen semmiségek lesznek, az embert eltölti a végtelen szabadság érzete. Három dimenzióban, „határtalanul” mozogni addig soha nem tapasztalt érzést jelent. A nagy madarakkal, sasokkal, gólyákkal együtt emelkedni, látni az apró madárkák műrepülését, megfigyelni a mozgásukat, azt a könnyedséget, ahogyan ők viszonyulnak a levegőhöz: varázslatos.
– Egy évig dolgozott, majd felvették a nyíregyházi főiskolára, végül már a Malév kötelékében újra az iskolapadba ült.
– A főiskola alatt már repültem motoros repülőgéppel és dolgoztam mezőgazdasági pilótaként. A gépész üzemmérnöki diploma megszerzését követően felvételt nyertem a Malévhez. Újabb két év tanulás után ülhettem először utasszállító repülőgépbe. Az első utam Budapest–Berlin–Budapest volt.
– Milyen városokba, kontinensekre vitt az útja?
– Főleg Európába, Közel-Keletre és Afrika északi részére repültem. A legtávolabbi hely Thaiföld, Bangkok és Mianmar volt. Egyszer repültem át az Egyenlítőt, amikor Tanzániába és Zanzibárba vitt az utunk. Mivel az ilyen távoli helyekre hetente egyszer közlekedett charter járat, a személyzet a visszautat egy héttel később teljesítette.
– Repült éjszaka is, milyen élmények maradtak Önben?
– A nappali égbolton időnként a nap és a Hold egy időben ragyog az égen. Éjszaka a városok fényei egy-egy ékszerdobozhoz hasonlíthatók. A tenger sötétsége egybefolyik az ég mély kékjével, csak a csillagok végtelen sokasága világít. Olykor kivehető a Tejút végtelenje, máskor a sarki fény színpompáját csodálhatjuk meg. A vörösben akár kétszer is lenyugvó napot felváltja a kövér holdkelte, fénye ezüstös ragyogásban tüneményként világítja meg a folyókat alattunk.
– Előfordult, hogy viharba keveredett a gépe? Mit élt át ilyenkor?
– A zivatarokban hatalmas energiával sülnek ki a cikázó villámok, nappali fényt adva a hatalmas felhőmonstrumoknak. Ilyenkor az ember megtapasztalhatja kicsinységét, törékenységét az Isten teremtette világban. Ugyanakkor büszke öntudattal tölti el az a gondolat, hogy az ember már eljutott oda, ahová elődei évezredeken át csak vágyakoztak: a levegő fantasztikus birodalmába.
– Történt olyan eset, ami nagyon félelmetes volt?
– Többször volt tűzjelzésem, de ebből egyszer volt valós futóműtűz. Kinézve a pilótakabinból, hatalmas füstöt láttam. Leadtuk a vészjelzést, az irányítótorony riasztotta a tűzoltókat. Pillanatok alatt háromméteres lángok csaptak fel a futóműből. Azonnal lerohantam a gépről egy tűzoltókészülékkel a kezemben, de az nem működött. Szerencsére a kapitány kezében lévő tűzoltópalack használható volt. A tűzoltók kiérkezése a repülőgéphez rendkívül hosszú időnek tűnt. A lángok újra felcsaptak. Fennállt a veszélye, hogy az egész repülőgép a tűz martalékává válik. Végül a tűzoltók helytállásának köszönhetően sikerült megfékezni a lángokat.
– A családja utazott Önnel, amikor kapitány volt?
– Huszonöt évvel ezelőtt jutottam el a családommal Balira, ami akkor egy egzotikus Paradicsom volt. Óriási templomokat láttunk, ahol nagy ceremóniákat tartottak. A hindu vallás nagy jelentőséget tulajdonít a halottak kultuszának és elbúcsúztatásának. Mivel sokan szegények, nem tudják ezt rögtön megadni a hozzátartozójuknak. Eltemetik őket, és utána évekig gyűjtögetik a pénzt a végső tisztesség megadására. Egy évben egyszer van ilyen szertartás, amikor több máglyán elégetik a holttesteket. Ekkor nem sírnak, mert ez egy örömünnep ebben a kultúrában. Énekelnek, táncolnak ütős hangszereken játszó zenekar kíséretében.
Akkoriban olyan utakon autóztunk, mint nálunk egy keskeny mellékútvonal. Vezetővel bejártuk a szigetet, és egész napon át talán öt járművel találkoztunk.
Lehetőségem nyílt más bázisokról is repülni. Amikor Berlinben állomásoztam, a családom velem utazhatott. Ármin fiam indulás előtt a földön rövid időre elfoglalhatta az elsőtiszt helyét a pilótafülkében.
– Vallásos nevelést kapott, hogy tudta ezt megélni pilótaként?
– Elsős koromban járultam először szentáldozáshoz. Tizenhét éves koromig rendszeresen jártam templomba, ministráltam. A pilóta szolgálati beosztása nem biztosítja a szabad hétvégéket és ünnepnapokat. Karácsony és húsvét alkalmával van a legnagyobb forgalom, mindenki szeretne eljutni a szeretteihez.
Amikor a családommal elmegyünk nyaralni, mindenhol meglátogatjuk a helyi székesegyházat, templomot. Idén húsvétkor a budapesti Szent István-bazilikában hallgattunk szentmisét.
– Mikor repült utoljára pilótaként, és milyen volt a búcsúrepülése?
– Idén július 17-én teljesítettem utolsó járatomat Londonból Budapestre. Elértem azt a korhatárt (65 év), ami véget parancsolt közforgalmi pilóta karrieremnek.
Utazómagasságon a vezető légiutas-kísérő felkért arra, hogy fáradjak ki az utaskabinba. Ekkor jelenlétemben tájékoztatta az utasokat arról, hogy ez a búcsúrepülésem. A bejelentésre az utasok tapssal válaszoltak. Ez alkalomból én egy-egy bonbonnal vendégeltem meg őket. Leszállás után, rajköteléket képezve, három „followe me” autó vezetett az állóhelyre, ahol a családom fogadott. Számomra ez meglepetés volt, ami nagy örömmel töltött el. A Repülőmúzeumban egykori kollégák búcsúztattak.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")