Kedves Lelkiatya! Honnan tudom, hogy az Úrnak mi a célja az életemben? Ha érdekelnek a természettudományok, akkor foglalkozhatok azzal?
Kedves Levélíró! Loyolai Szent Ignác arra lett figyelmes, hogy a megtérése idején, amikor lovagregényeket olvasott, az hirtelen nagy élvezetet jelentett neki, de utólag a lelke legmélyén keserűséget, ürességet érzett. Amikor pedig Jézus és a szentek életét olvasta, akkor az olvasás alatt nem érzett különösebb izgalmat vagy vonzódást, de utána a lelke legmélyét nagy békesség, öröm és vágyakozás töltötte be. Innen ismerte fel a lelkek megkülönböztetésének módszerét.
Ráébredt arra, hogy ha egy indíttatás a Gonosztól való, akkor az a lelkünk felszínének tetszik és vonzó, de később a lelkünk legmélyén nyugtalanságot és rossz érzést hagy maga után. Ha pedig egy indíttatás Istentől való, akkor eleinte a lelkünk felszínén inkább nemtetszést vált ki, de utána a lelkünk legmélyén nagy vágyat, vonzalmat érzünk iránta.
Próbálja figyelni a lelke megmozdulásait. A jó indítások a lelkünk mélyének tetszenek, a rosszak a felszínnek. Sokat segít egy mélyebb, hosszabb lelkigyakorlat is abban, hogy felismerjük Isten akaratát. Ilyenkor kitisztul, megnyugszik a lelkünk, tisztábban halljuk és érezzük Isten hangját. Segít egy jó gyónás is abban, hogy megtisztult lélekkel jobban érezzük Isten sugallatait.
Természetesen a tudományok is végső soron Istent, az Ő igazságát kutatják, hiszen Isten teremtette a világot, Ő rejtette el a világba a maga gyönyörű törvényeit, az isteni harmóniát, amit a tudomány lassan felfedez.
Fotó: Pixabay