Kedves Lelkiatya! Régebben rendszeresen gyóntam és úgy éreztem, hogy nagyjából rendben van az életem. Aztán kb. 2 éve, amikor elmentem gyónni, az atya félbeszakított, hogy mások is akarnak még gyónni és végig sem hallgatott. Azóta nem merek gyónni. Volt, hogy el akartam menni, de képtelen vagyok belépni a gyóntatószékbe. Hiányzik a Jóisten, és tényleg szeretnék már gyónni és áldozni, de ha csak eszembe jut ez az egész, elfog a rettegés, hogy mi lesz ha megint végig sem hallgatnak? Ha a Jóisten meghallgat a gyónásnál, akkor a pap miért nem akar?
Kedves Levélíró Testvérem! Mindenekelőtt szeretnék az illető atya nevében is bocsánatot kérni Öntől. Amikor valaki gyónni megy, őszintén feltárja, kinyitja a szívét, és ezért kétszeresen is fájdalmas, ha meg sem hallgatják.
Próbálja azt is megérteni, hogy néhány esetben (pl. nagy ünnepek előtt) igen sok a gyónó. Egy-egy atya néha 4-5 órát is gyóntat egyfolytában, ami nagyon fárasztó, hiszen végig figyelnie kell, át kell éreznie a nehézségeket, bölcsen és szeretettel kell szólnia. Vannak olyan gyónók is, akik nem érzékelik, hogy ötvenen állnak sorban mögöttük, és ilyenkor szeretnék a lelki fájdalmaikat hosszasan megbeszélni. Ennek valóban nem ilyenkor van az ideje, hanem egy más alkalommal, ünnepek után, vagy egy atyával külön egyeztetett időpontban.
A gyónáskor mindig Istennek gyónunk, a pap csak közvetíti a szentségi kegyelmet. Bátran menjen újra gyónni, és teljes lelkével arra figyeljen, hogy Krisztus keresztje elé teszi le a bűneit, őneki mondja a gyónását.
Próbáljon lelkivezetőt keresni! A lelkivezető lassan megismeri Önt, könnyebb is lesz ily módon a terheit letenni, nem kell mindig újra a körülményeket elmondani. Mélyebb tanácsokat is fog kapni egy olyan atyától, aki hosszabb távon látja az életét.
Bátran menjen újra gyónni! Az első gyónásának lelki kegyelmeit ajánlja fel azért az atyáért, aki türelmetlenül viselkedett magával!
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
