Mikita Dorka Júlia, a Kaposvári Egyetem színinövendéke missziónak tekinti, hogy a hitéről mindig és mindenütt tanúságot tegyen. A fiatal művész a NEK-től – amelyre versjegyzet-videósorozattal készül – az ima szavainak megfelelően fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulásának előmozdítását várja…
A katolikus.ma oldalán jelent meg Varga Gabriella interjúja, melyet abból az alkalomból készített, hogy Dorka a közelmúltban az Online Farsangi Szinkronszemle közönségdíjasa lett, illetve hangoskönyv is megjelent előadásában: Böszörményi Zoltán erdélyi író, az Irodalmi Jelen művészeti folyóirat főszerkesztőjének Sóvárgás című művét olvasta fel.
– Érzem, hogy a Jóisten kitalálta és vezeti az utam, kegyelmek sorozata, ahogy kicsi koromtól lépegetek választott pályám, a színművészet felé. Nyolcéves korom óta második otthonom a színház… – mondta a színinövendék, s hangsúlyozta, a színház szeretete és a hit nagyon fontosak az életében. Az egyik nem zárja ki a másikat, bár a mai színésztársadalomban nem feltétlenül ,,divat” a hit kérdése…
– Mindig szerencsésnek tartottam magam, hogy katolikus vagyok, és szeretném, ha mások is tudnák, hogy az eredményeim egy felsőbb irányítónak köszönhetők. Nem is tudom, mit csinál egy olyan ember, akinek nincs ekkora támasza. A színészet annyira gyötrő pálya! Éreznem kell, hogy a helyemen vagyok, és minden úgy lesz, ahogy lennie kell, ez pedig csak a Jóisten segítségével lehetséges, a színészet jellemző szlogenje, a „higgy önmagadban”ehhez kevés… Úgy érzem, kaptam színészi talentumokat a Jóistentől, s jelzéseket is folyamatosan, hogy a színház lehet az én utam. Ezzel is tudom majd szolgálni, hirdetni, megmutatni Őt az embereknek… Minden feladatban megtalálom Őt, minden lépésemet és döntésemet elkíséri, a legnagyobb bizodalmam a színpadon is benne és a Szűzanyában van. Nem kezdődhet el bármilyen szereplésem az Üdvözlégy Mária elimádkozása nélkül, egy előadás, a színpadi tartózkodás pedig eleve annyira emelt mentális és fizikai állapot, hogy könnyebb a „találkozás” a Felettünkvalóval. Talán ez az alapja a katartikus pillanatoknak…
Versvideók az Eucharisztiáról
Mikita Dorka elmonda azt is: – Az előadóművészet a legjobb területe annak, hogy az ember kifejezze, amit a világról gondol és üzenni szeretne. Erre sok darab is ad lehetőséget, de egy-egy vers még inkább. Szüleimmel, barátainkkal készítjük a főként egyházi tematikájú versvideókat az Új Misszió katolikus folyóirat számára – legközelebb, amikor lesz pár szabadnapom, felvesszük a NEK-hez kapcsolódó versjegyzet-videósorozatot. Talán egyszerre szolgálhatjuk ezzel a vallásos irodalom népszerűsítését és a hitbéli elmélyülést.
– Eucharisztikus Kongresszusra készül a magyarság. Szerinted milyen lehetőségeket hordoz ez hazánk, nemzetünk és egyházunk számára? – tette fel a kérdést a cikk szerzője. Válaszában a színinövendék felelevenített egy egerszalóki lelkigyakorlatot, ahol nagyon megrendült egy szentségimádás közben. Majd pedig azt fogalmazta meg, mit várna a NEK-től:
– Szívemhez szól a kongresszus imája, amit évek óta elmondunk a szentmisék végén. Ha a Szentlélek úgy gondolja, akkor a segítségével elérhetjük, vagy legalábbis közelíthetünk ahhoz a célhoz, amit az imában kérünk: fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulásához. Persze tudom, ez így még egy hívő embertől is idealisztikus, hiszen annyi negatívum van a mai világban, a mi kultúránktól távol álló vallások előrenyomulásától a keresztényüldözésen át a genderideológiáig, nem is beszélve a pandémiáról, ezek összessége már-már inkább világvége hangulatot jelez… Mindenesetre bizakodom, hogy az emberiség kicsit a fejéhez kap, korosztályomat pedig – magamat is! – Kerényi Lajos atya Szalókon elhangzott szavaival biztatom: azt mondta, legyünk olyan édes, aranyos fiatalok, akik kedvesek a Jóistennek. Mert az igazi boldogság vonatára nem szállhatnak fel sem lekvárok, sem dinnyék…
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")