Tisztelt Lelkiatya! Az utóbbi időben nagyon szétszórt vagyok, nem tudok az imára (sem) összpontosítani. Egészségügyi nehézségek is akadályoznak az odafigyelésben. A kötött szóbeli imát mostanában monotonnak, kiüresedettnek, külsőségesnek érzem, a kötetlen formánál pedig elkalandozom, szétcsúszom, majd abbahagyom. Mindkettő olyan, mintha csak szöveget mondanék, nem érzem a kapcsolatot Istennel. Hallottam, hogy Isten a bensőnkben is jelen van, de én nem érzem az Ő jelenlétét és nem hallom az Ő hangját. Mit tanácsol?
A második nehézségem a szentgyónással/lelkiismeret-vizsgálattal kapcsolatos. Az utóbbi időben elhanyagoltam, és minél tovább húzom, annál nehezebben szánom rá magam újra. Nehezemre esik a szentmisék előtti „futószalagon” gyónás, de másra nálunk nincs lehetőség. A lelkiismeret-vizsgálattal is bajban vagyok, úgy érzem, nem ismerem fel reálisan a bűneimet, így nem biztos, hogy mindent meggyónok, vagy amit meggyónok, az reális. Néha egymással ellentétes bűnöket is elkövetni vélek. Éppen a fent említett szétszórtság okán nehezemre esik felidéznem is őket, elfelejtem őket.
Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy keresi Istent, hogy imádkozik, szeretne az Ő útján járni, Őbenne élni. Az imádságban a legfontosabb nem az érzések. Néha megesik, hogy az ember egyáltalán nem érzi Isten jelenlétét, az imája mégis jó és gyümölcsöző. Az emberi kapcsolatokban (pl. a házasságban) is megesik, hogy eltűnnek az érzések, a szeretet azonban nem múlik el, sőt talán még mélyebbé lesz, egy szinte fizikai összetartozássá válik. Az emberben van valami, ami mélyebb, mint az érzések. Ne adja fel az imát. Próbáljon új módokon is imádkozni: elmélkedni az evangélium egy-egy jelenetéről; csendben egyszerűen csak ott lenni a templomban (vagy akár otthon) Jézus jelenlétében; Bibliát olvasni stb.
Egyszer-kétszer megkérheti az atyát, hogy szeretne hosszabban, külön gyónni, vagy elmehet egy olyan helyre, ahol van gyóntatás. Írja le előre, mit szeretne meggyónni, és mit szeretne kérdezni az atyától.
Imádkozni fogok Önért!