Veszprémben, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége összejövetelén Márfi Gyula em. érsek tartott előadást Keresztény szemmel az iszlámról címmel. A ny. főpásztornak 2021-ben egy könyve is megjelent ugyanezzel a címmel, amely vallási és politikai szempontból is rávilágít a kereszténység és az iszlám alapvető különbségeire és az iszlám kereszténységtől idegen, erőszakot érvényesítő voltára.
Előadása elején hangsúlyozta, hogy könyvének előkészületeként törekedett arra, ne az iszlamofób, vagy iszlámbarát szakértők könyveit tanulmányozza, hanem a „legfőbb szakértőkre” figyeljen, azaz Allah és prófétája, Mohamed tanítására, vagyis a Koránra és a Mohamed életrajzait és a róla szóló történeteket magába foglaló szunnákra. Emellett a sariát,vagyis az iszlám törvényét is tanulmányozta.
Előadásában elsőként a Korán és a Biblia közös vonásairól és eltéréseiről szólt. Az első nagy különbség a két könyv között, hogy a Korán kizárólag Allah üzenete, ő az egyetlen szerzője. A Biblia viszont a Mindenható Istennek s a mindent nem tudó embernek a közös műve. A Biblia majdnem olyan, mint egy hittanórának a jegyzőkönyve, amelyben a növendékek feltehetnek akár ellentmondásos kérdéseket is, hozzászólások és ellenvélemények is belekerülhetnek, de a végén szót kap az igazság. A bibliakritikának ezért jogosultsága van, a Koránt kritizálni viszont tilos, s aki megpróbálja, azt halálra ítélik. A másik nagy különbség a Korán és a Biblia között, hogy a Bibliában a fejlődés a kegyetlenkedések (ószövetségi) megengedésétől eljut a totális szeretet hirdetéséig, amely az ellenségre is kiterjed. A Korán ezzel szemben a toleránsabb fejezetektől halad a mind erőteljesebb erőszak hirdetése felé. Így például a kafirokat (a nem muszlimokat), amennyiben nem térnek át az iszlámra, nem fogadják el az iszlám uralmat, meg kell ölni.
Vallás és politika kapcsolatáról szólva az előadó kiemelte: az iszlám félig vallás, félig politika. A kereszténységnek is van mondanivalója a közéletről, mint minden vallásnak, elsősorban mégis vallás, és csak másodlagosan politika.
Majd vallási oldalról vizsgálta az iszlámot és a kereszténységet. Mi a hasonlóság Allah és Isten között? Mindketten mindentudók, mindenhatók, végtelenek és örökkévalók. Allah azonban nem atya. Az iszlám az apaságot csak biológiai értelemben tudja elképzelni.
Az igazságosság és az irgalmasság terén is alapvető különbségek vannak hitelveinkben. Allah nem úgy ítéli meg az igazhitű férfiakat, mint a nőket, a rabszolgákat s a kafirokat. Ha pl. egy muszlim megöl egy keresztényt, azért nem szabad őt halálra ítélni, de ha ezt egy keresztény követi el egy muszlim ellen, az halállal büntetendő. Az iszlámban az erkölcsnél fontosabb a jog. Azt, aki elhagyja a hitét, Allahra, Mohamedre vagy a Koránra valami negatívat mond, halálra ítélik és kivégzik a törvények szerint. A saria törvény kimondja a kafirok elleni „szent háborút” is (dzsihád).
Allah személyével, szuverenitásával nem lehet összeegyeztetni az elkötelezettséget, a hűséget sem. Őt még a saját ígéretei sem kötelezik semmire. Tőle nem várható el semmiféle szövetségkötés. A Bibliában viszont Isten szövetséget köt a választott néppel, Jézus által pedig létrejön az Újszövetség. S a keresztény szövetségben Isten is elkötelezi magát népe mellett. Mindez az iszlámban elképzelhetetlen.
Az iszlámban ugyanakkor kiemelten fontos az adakozás kötelessége, a szegények segítése. Azért is tudott az iszlám kezdetben erősen terjedni, mert szociálisan sokkal erőteljesebb volt, mint az akkori feudális keresztény birodalmak.
A kereszténységben a legfőbb követelmény a szeretet, az iszlámban viszont a feltétlen engedelmesség. Az iszlám diktatórikus tömegvallás, eszménye az uniformizált, a tömegbe tökéletesen beilleszkedő ember. A kereszténységben ezzel szemben az embernek van van szabad akarata. 1948-ban az iszlám államok többsége aláírta az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, melynek alapja: nemre, fajra, vallásra és társadalmi osztályra való tekintet nélkül a törvény előtt mindenki egyenlő. De oda írták mellé azt is, hogy a saria törvénnyel együtt fogadják el. Ez tökéletes ellentmondás, hiszen a saria pont az ellenkezőjét hirdeti.
Előadása végén Márfi érsek a migráció okait és veszélyt jelentő következményeit elemezte. A migrációban szerepet játszhattak a háborúk, az ökológiai katasztrófák és a szegénység is. De az igazi ok Európa lelki és demográfiai válsága. Nemcsak a születések száma alacsony, hanem hitében is meggyengült kontinensünk. Légüres tér alakult ki körülöttünk, s betöltésére megindult a migránsok áradata. Hódító céllal, hogy többségbe kerüljenek, s utána átvehessék a hatalmat földrészünkön.
S mi a mi feladatunk? Nem szabad gyűlölnünk a muszlimokat – keresztény ember senkit sem gyűlölhet. Emellett látnunk kell, hogy ők tiszta szívvel hisznek Allahban, s ez sokkal több, mint az ateizmus, illetve az a közömbösség, amelyben az európai emberek nagy része ma is él. Persze, tudatában kell lennünk annak is, mekkora veszélyt jelent Európába özönlésük keresztény hitünk, kultúránk szempontjából. Egyik legfőbb feladatunk tehát, hogy a keresztény Európáért imádkozzunk!
- Bűn, ha nem tudom elfogadni az ökumenizmust?
- A magyar keresztény kultúra háza
- Szent Vincenzo Grossi (1845–1917)
- Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?
- Végső búcsú Kozma Imre atyától
- A pápa a visszaélésekről: Vigaszt és segítséget kell nyújtanunk
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
