Túl sokat tanulok?

Kedves Lelkiatya! A kérdésem röviden és tömören, hogy lehet-e a tanulás bálvány? Idén kezdtem az orvosi egyetemet, májusban érettségiztem, így az idei évem nagy részét tanulással töltöttem. Nagyon szeretek tanulni, új ismeretekre szert tenni, és mindig is úgy gondoltam, ez Isten akarata. Még évekkel ezelőtt kijelentette nekem, hogy orvosként kell őt szolgáljam, ezért is választottam ezt a pályát. Ezt követően úgy fogtam fel a dolgot, hogy a tanulással voltaképpen őt szolgálom, hiszen ezáltal egyszer majd az Ő kegyelméből életeket menthetek. Azonban ez sokszor elvont a vele töltött időtől, és a valódi szolgálattól. Templomba eljártam mindig, ezen kívül nem jutott másra időm. Ez is bálványimádásnak számít? Rosszul teszem, hogy ennyi időt töltök tanulással?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy megtalálta a hivatását és ilyen komolyan, felelősségtudattal, nagy lelkesedéssel készül rá. Sok ilyen fiatal kellene!
A tanulás, a tudás mindenekelőtt érték. Fejleszti az ember szellemét, ami által mélyebben, hitelesebben tudja megélni az élete minden eseményét. Képessé tesz arra, hogy másoknak helyesen szolgáljunk, hogy szebbé tegyük a világot, amelyet Isten ránk bízott. A tanulásunkkal Istent is dicsőítjük, hiszen Ő abban leli örömét, ha az életünk kiteljesedik.
Minden dolog válhat bálvánnyá, ha Isten fölé helyezem, ha mindenekfelett „imádom”, ha attól várom a teljes boldogságomat. Úgy gondolom azonban, hogy az Ön esetében egyáltalán nem ez a helyzet. Talán csak arról van szó, hogy a helyes arányokat, egyensúlyokat kell megtalálnia.
Javaslom, hogy minden héten legyen legalább fél órája (a vasárnapi misén kívül), amit egészen Istennek szentel (elmélkedés, csendes ima egy templomban, bibliaolvasás stb.). Ügyeljen arra, hogy a szeretteire is mindig szánjon valamennyi időt.