Pontosan meg nem határozható
teremtő beleegyezésem,
de üdvözítő tett és látható
győzelmet ül a szenvedésem.
Nemcsak föllobbanás, ötletszerű,
hanem miként a riadt állat
szemén a fentről származó derű,
ha már a harcba belefáradt.
Kevésbé fényes, mert árnyoldalán
dereng már a jövő sejtelme:
tenyérjós hamuból csiholt talány.
Megoldhatja az Ég kegyelme.
Volt erre példa már lépten-nyomon.
Hol lennék most, ha könnyebb végén
fogtam volna világjáró botom?
A ködbe vesztem volna rég én.
De mondtam: igen – futottam legott
a mennyei csilláros vendégségbe,
hogy lássak angyalt, ezer csillagot,
fentem fogam a gazdag terítékre.