Jézus vajon utálja a vallásosságot? Nem azt mondta, hogy „Légy katolikus, adventista, Jehova tanúja, kálvinista stb.”, hanem azt, hogy „légy a követőm!”
Kedves Levélíró! Jézus nem utálta a vallásosságot. Ő maga is vallásos volt. Körülmetélték a nyolcadik napon a vallásos törvények szerint, bemutatták a templomban a vallási szokások szerint, eljárt a zsinagógába, gyakran felzarándokolt a templomba gyerekként, majd később is a zsidók nagy ünnepeire, megünnepelte a pászka vacsorát, és utána együtt énekelte a tanítványokkal a húsvéti zsoltárokat, amelyeket fejből tudtak, megtiltotta, hogy bárki terheket vigyen keresztül a templomon, kiűzte onnan a kerekedőket és azt mondta: „az én Atyám háza az imádság háza!” (vö. Lk 19,46; Mk 11,16-17; Lk 2,49) Vallásosak voltak az első keresztények is. Eljártak a jeruzsálemi templomba és a zsinagógákba, ünnepelték az eukharisztiát, együtt zsoltárokat és szent énekeket énekeltek, böjtöltek, virrasztottak, közbenjártak egymásért.
A katolikus szó eredetileg ezt jelenti: egyetemes, az egész világon elterjedt, az egész evangéliumot elfogadó. A keresztények már az első évtizedekben (pl. Antiókhiai Szent Ignác, Szent Polikárp vértanú aktája; Szent Euzébiosz; keresztségi hitvallások) így nevezték Jézus tanítványainak közösségét: a katolikus egyház, vagyis az egyetemes, az egész földkerekségen elterjedő Jézusi közösség. Ekkor még a kereszténység egy volt, nem voltak reformátusok, evangélikusok, de a keresztényeket már katolikusnak hívták. Ugyanígy nevezték az egyházat egy, szent, katolikus és apostoli egyháznak is (Níceai hitvallás). Sajnos az egyházszakadások óta a katolikus, református, evangélikus stb. jelző a különbözőséget jelöli, de ez eredetileg nem így volt.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
