A maga korában – ifjú éveiben – neves csehszlovákiai költő még itt, a Dunántúlon született 1898. november 10-én. Kalandos és hányatott életútja 69 évesen, 1967-ben ért véget. Termékeny lírája a 30-as évek végén gyakorlatilag abba is maradt. Ezután, helyzete rendeződvén, kifejezetten az orvosi hivatásának élt: a felvidéki munkások és szegények köztiszteletben álló gyógyítója volt.
Forbáth Imréről csupán halála évében vehetett tudomást a hazai olvasóközönség: ekkor jelent meg a Magvető Kiadónál A csodaváró címmel versválogatása. Ebből kirajzolódott, hogy erős hatással volt a kezdő Forbáthra az akkor divatozó avantgarde. Ennek formalazító törekvései még későbbi versein is érződtek. Természetesen Forbáth Imre is kimond-leír verseiben egy-egy nyelvtani fogalmat, kifejezést. Ezek igencsak túlmutatnak önmagukon: a „betű”, a „hang”, a „szó”, a „beszéd”, a „nyelv” eszköze, sőt fegyvere őnéki is. Szólaljon meg ez a figyelemre méltó költőegyéniség, aki egy erőteljesen szláv nyelvi közegben is mestere tudott maradni édes magyar anyanyelvének – anyanyelvünknek!
Íme egy részlet A civilizáció dicséretéből. A rádiót mint akkoriban friss médiát és mint új kommunikációs lehetőséget magasztalja:
… És messzire hallatszik énekünk, igen, mióta az Éter hullámnyakán csüng a hang: Szeráfi jazzband, kéjes tőzsdeárfolyam, hej! agyafúrt masina! dalolj! dalolj!
Forbáth egyik legegyénibb költeménye a monumentális Mikor a néma beszélni kezd. A legvégét idézzük:
… Halljátok hát a szót, Mikor a néma beszélni kezd. Halottak kék nyelve nem beszélhet, Csak vádolni tud s azt nem hallja senki sem: Azért beszélek én! S a nyelvem legyen Tüzes harapófogó, mi megcibálja süket fületek, Legyen ébresztő, nagy zengzetes harang, Üllőkön kongó kalapács! Figyeljetek, Emberek! Munkások – testvéreim! A ti némaságotoknak kell megszűnnie, A ti millió hangotok kórusára vár e nyomorult világ, Ti szólaltassátok meg a szabadság izzó szirénadalát S összedől a régi világ s egy Új születni fog, Mikor a néma beszélni kezd.
Zárjuk a Költőkhöz intő szózat végével. Ez az ars poetica is segíthet abban, hogy kedvet kapjunk a talán itt-ott még föllelhető Forbáth Imre-i életmű kézbe vételéhez:
A költő legyen emberebb ember, forradalmak kürtöse, világítótorony, ember, ki mélyen mellreszívja a népek vágyait … ember, kiben a szabadság vágya acélosan elasztikus, s mint őrjöngő spirális löki, hajtja, taszítja az idő mutatóit a Beteljesedés felé!
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")