Egyszer egy ember a farmja közelében talált egy tojást. Bár tudta, hogy vadonélő madár hagyta ott, hazavitte és betette a kotlós alá, hogy kiköltse a tojást – ebből azonban nem kiscsirke, hanem egy sasfióka született.
A sasfióka együtt nevelkedett a csirkékkel. A többiekkel kapirgált az udvaron kukacok után kutatva.
Teltek az évek, a sas megöregedett. Egy szép tavaszi napon felnézett az égre és csodálatos látvány tárult elé: egy hatalmas, gyönyörű madár szárnyalt fenségesen a magasban. Az öreg sas csodálattal nézte a tyúkólból a fenséges madarat. „Ő kicsoda?” – kérdezte le sem véve tekintetét a levegő uráról. „Ő a sas, a madarak királya” – felelte az egyik tyúk. – „Ő az éghez tartozik, mi pedig a földhöz.” És az öreg sas tyúkként élte le hátralévő életét, és tyúkként is pusztult el anélkül, hogy egyszer is felemelkedett volna a magasba.
Ennek a történetnek van egy második változata is, ahol egy idős vándor, felismerve a tyúkok között a sas madarat, többször elvitte magával a már majdnem tyúkká lett madarat, hogy megtanítsa repülni. És valóban néhány túra után, a sziklatetőn a szellő magával ragadva a madarát, feltört belőle sas lelke és attól kezdve emelt fejjel szárnyalt a nap felé.
Ez a történet egy mély felismerés lehet a mai társadalom részére. Miként bánunk idős testvéreinkkel? Engedjük őket belenehezülni a sárba, vagy emeljük őket, hogy találjanak új alternatívákat a maguk számára hátralévő életükben?
Jó látni idős embereket, mikor új feladatot találva szárnyra kelnek, életre kelnek egy óvodában vagy idősek otthonában, ahol próbálják segíteni ifjú vagy idősebb testvéreiket, hogy rátaláljanak magukra, felfedezzék, hogy még idősebb korban is felkínál az élet számukra újdonságokat.
Az emberek legnagyobb butasága, hogy elhiszik, van idejük. Miért hiszszük azt, hogy van időnk? Ha te sasnak születtél, miért lennél csirke? Megy a panaszkodás, megy a lázadás, megy a szidás. Hibáztatunk mindenkit, csak nem vesszük észre, hogy ezekről a dolgokról csakis magunk tehetünk. Ha áldozatnak érzed magad, áldozat maradsz.
Mi a következő lépés? Az, hogy szép lassan kezdj változtatni a körülötted lévő dolgokon. Ismerkedj meg pozitív emberekkel. Keress barátokat, akikkel szombat este egy sör mellett mindent meg tudtok beszélni. Kezdd el csinálni, amit szeretsz. Ne feledd! Sokkal fontosabb, hogy olyan dolgot csinálj, amit szeretsz, kevesebb pénzért. Sokkal fontosabb, hogy élj. Mert képes vagy szállni, mint a sas. Ha csirkékkel veszed körbe magad, esélyed sincs a változásra. Lehet, hogy csirkeként élsz, de van választásod. Válaszd az életet!
Hofher József jezsuita szerzetes
- A templom karzatáról zengett a beatmise
- Boldog Itala Mela (1904–1957)
- Katolikus iskolások küzdöttek a pástokon
- Helyes istenképpel rendelkezem?
- Bűnös állapotban lehet szentmisét íratni beteg rokonom számára?
- Hány gyermeket vállaljunk?
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
