A XVII. század ellentmondásos, feszültségekkel, tragikus konfliktusokkal terhelt kor volt Franciaországban. A kultúra virágzása és a nép nyomora, az Egyházon belüli ellentétek, a janzenizmus szigora, ugyanakkor a lelki megújulás és a misztika virágzása együtt határozták meg a „lelkek nagy századát”. Ebben a korban élt az a fiatalon elhunyt jezsuita szerzetes, akit elsősorban az Alacoque Szent Margit látomásai nyomán elterjedt Jézus Szíve-tisztelet apostolaként és a szent látnok lelki vezetőjeként ismer az Egyház.
La Colombiére Kolos egy kis burgundiai faluban született Lyon közelében 1641. február 2-án. Mélyen vallásos katolikus közegben nőtt fel. Iskolai tanulmányait Lyonban a jezsuiták kollégiumában kezdte meg. Tizenhét éves volt, amikor meghallotta Isten hívó szavát, és 1658-ban belépett a Jézus Társaságába. 1669-ben szentelték pappá.
Pappá szentelése után, 1670-ben visszakerült Lyonba, ahol retorikát tanított. Rajongott az irodalomért. Írásai logikus gondolkodásról, választékos stílusról tanúskodnak. Szeretetteljes modorával, kedvességével könnyen megnyerte az embereket.
34 éves volt, amikor 1675-ben kinevezték a Paray-le-Monial-i rendház házfőnökévé. Itt került kapcsolatba a vizitációs nővérek helyi kolostorával, ahol akkoriban nagy nyugtalanságot keltettek az egyik apáca látomásai. Ahogy ez a hasonló esetekben történni szokott, az elöljárók, de maga a kiválasztott nővér is bizonytalanok voltak a rendkívüli jelenség eredetét illetően. Kolos atya feladata volt, hogy tisztázza a helyzetet és megnyugtassa a kedélyeket.
Kiváló képzettségét és a lelkek megkülönböztetése terén való jártasságát mutatja, ahogy ebben a nehéz helyzetben eljárt. Bár hamar felismerte, hogy a látomás Istentől származik, mégis körültekintően megvizsgálta a látnok viselkedését és látomásainak üzenetét is. Miután megállapította, hogy az üzenetek teljes mértékben egyeznek az Egyház hivatalos tanításával és meggyőződött a látnok erényeiről, nemcsak a jelenések hitelességét igazolta, de maga lett a Jézus Szíve tisztelet új formájának első és legbuzgóbb követője, majd apostola. Mindenekelőtt magát a látnokot nyugtatta meg, hogy mindaz, ami benne végbemegy nem a gonosz lélek, hanem Isten műve. Az apácákat és az elöljárókat is sikerült megnyugtatnia, lelki vezetőként nagy segítséget jelentett az egész közösségnek. Ugyanakkor saját lelkisége, küldetése is itt bontakozott ki igazán. Bár rövid időt töltött Paray-le-Monialban, élete és hivatása örökre összeforrott a Jézus Szíve kultusszal, amely a vizitációs nővérek kolostorából sugárzott ki az egész világra.
1676-ban Kolos atya új megbízást kapott elöljáróitól. A yorki Beatrice d’Este hercegnő udvari lelkésze lett. A megbízással járó feladatok ugyancsak próbára tették mind felkészültsége, mind az Úr iránti hűsége és kitartása terén. A londoni palotában sokan nem titkolt fenntartásokkal fogadták a francia jezsuita papot. Kolos atya a nehézségek és a bizalmatlanság ellenére igyekezett legjobb képessége szerint teljesíteni küldetését. Az anglikánok közül többen megtértek a szentéletű pap hatására, ám ez csak fokozta a vele szemben kialakult ellenszenvet. Ellenségei csak az alkalmat keresték, hogy minél előbb megszabadulhassanak tőle. Erre végül egy állítólagos összeesküvés szolgáltatott okot. Kolos atyát is feljelentették és több szerzetessel együtt börtönbe zárták. A hideg és nyirkos cellában töltött öt hét alatt súlyosan megbetegedett. Végül szabadon bocsátották ugyan, de az országból kiutasították.
Előrehaladott tüdőbajjal tért vissza hazájába 1678 végén. Rövid ideig Párizsban tartózkodott, ahol a kispapok lelki vezetője volt. Innen visszatért Paray-le-Monial-ba. Utolsó hónapjait imával és szellemi munkával töltötte. Egészen átadta magát a Szent Szívnek és szeretettel vállalta a szenvedéseket is, hogy engesztelje Jézust az Őt ért megbántásokért, s hogy a bűnösök számára kiesdje az üdvösséget.
La Colombiére Szent Kolos, a Jézus Szíve tisztelet igazi apostola volt. Jézus maga jelölte ki számára ezt a feladatot Egyházában Alacoque Szent Margit közvetítésével. Margit nővér több látomásában kapott Mesterétől lelki vezetőjére vonatkozó utasításokat. Az ún. „nagy látomásban”, amikor saját semmiségére hivatkozott, Jézus azt válaszolta: „Fordulj szolgámhoz, La Colombiére jezsuita atyához és mondd meg neki: tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy elterjessze ezt az ájtatosságot…”. Egy másik alkalommal Kolos atya szentmisét mutatott be a nővérek zárdájában és arról a jóságról beszélt, amellyel Jézus a szent Áldozatban az emberekkel egyesül. A pap szívét hirtelen nagy forróság járta át. Később Margit nővér elmesélte neki, hogy a szentáldozás alatt Jézus Szívét látta, mint égő kohót, amelyben kettőjük szíve eggyé vált és elmerült. Lelkében eközben Jézus szavát hallotta:
„Az én tiszta szeretetem így egyesíti ezt a három szívet mindörökre”.
1682. február15-én adta vissza lelkét a Teremtőnek. Földi maradványait Paray-le-Monial-ban helyezték örök nyugalomra. Sírja ma, Alacoque Szent Margit sírjával együtt az ún. Jelenések Kápolnájában található a vizitációs nővérek kolostorában. XI. Piusz pápa avatta boldoggá 1929-ben. II. János Pál pápa 1992-ben a szentek sorába iktatta.
Koncz Éva
A cikk a Keresztény Élet hetilap 2021. február 14-i számában jelent meg.
Jézus Szíve-tisztelet, Jézus Szíve-tisztelet
A Szent Maximilian kiadó Jézus Szíve imafüzete megrendelhető az alábbi képre kattintva.
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek zene áldozás élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
