Jézus Szívének legnagyobb ajándéka

Nem lesz könnyű röviden válaszolni, de megpróbálom. Mindenki szeretne üdvözülni. Ön is. Jó lenne ezt az örök boldogságot valahogy bebiztosítani, ha nem is abszolút, de legalább erkölcsi bizonysággal. Itt lép be a nagykilenced, amit nem lehet megérteni a Jézus Szíve-tisztelet nélkül. Viszont az Úr Jézus olyan dolgokat közölt Alacoque Szent Margittal, a francia vizitációs rendi apácával – magánkinyilatkoztatások, amelyek 1673. december 27-én érték el csúcspontjukat –, amelyek maguktól értetődőek, mégis megrendítő a Megváltótól hallani.

Jézus nagyon szeret minket, külön-külön. Vágyódik arra, hogy mi viszontszeressük, de sokan nem szeretik. Az emberi hálátlanság még a kínszenvedésnél is fájdalmasabb Szent Szívének. Azt mondja az Úr Jézus: „Ha legalább valami kis viszontszeretetet mutathatnánk, mindent, amit csak értük tettem, kicsinységnek tekinteném. De legalább te szerezd meg nekem azt az örömet, hogy kárpótolsz hálátlanságukért”.

Megjelent neki lángtrónuson az isteni Szív, az imádandó sebbel együtt. Töviskorona övezi, jelezve azokat a szúrásokat, amelyeket vétkeink okoznak neki. Felette kereszt, annak jeléül, hogy megtestesülésének legelső pillanatától fogva, amióta a Szent Szív létrejött, vele egyesült. Azt kérte az Úr Jézus, nemcsak tőle, hanem mindenkitől, hogy a hónap első péntekjén, szentáldozás után, ajánlja fel magát áldozatul. Adja meg neki mindazt a szeretetet és dicsőséget, ami csak lelkéből telik. 12 ígéretet is adott Jézus Szíve tisztelőinek. Ezek egyike: aki kilenc egymás utáni hónap első péntekjén megáldozik, megkapja a végső töredelem kegyelmét, nem hal meg kegyelem nélkül. „Isteni szívem biztos menedék lesz az utolsó pillanatban!”

Ez a nagykilenced, vagyis kilenc egymás utáni pénteken meg kell áldozni. Akkor biztos beteljesül rajtunk ez az ígéret? Ez nem hittétel, csak magánkinyilatkoztatás, nem kötelező elfogadni, bár alátámasztja Alacoque Szent Margit életszentsége, az Egyház gyakorlata. Némi bizonytalanságot kelt, hogy mind a kilenc szentáldozásnak gyümölcsözőnek és méltónak kell lenni. Hozzá kell kapcsolni azt a lelki magatartást, amit az Úr Jézus elvár Szíve tisztelőitől: az önfelajánlást, az odaadó szeretetet, az engesztelést, a kárpótlást a sok hanyag, bűnös ember sértéséért. Ezért ezt a nagykilencedet meg szoktuk ismételni. Különben is, ez alatt a kilenc hónap alatt olyan lelki kapcsolat alakul ki Jézus Szíve és az Őt imádó, engesztelő lélek között, hogy nem is tudja abbahagyni az elsőpénteki, sőt a lehetőleg napi szentáldozást. Lélektanilag természetes, hogy súlyos betegségben, halálveszélyben feltétlenül felébred a régi szeretet, mindent lemos a tökéletes bánat. Számos esetben, amikor utolsó perceiben ott termett a pap, szinte csodálatos módon, az elveszettnek hitt lélek megmenekült. Akkor emlékeztek vissza: elvégezte a nagykilencedet. Olyan jó lenne, ha sokan Jézus Szívének ilyen igazi imádói, engesztelői lennének!

*

Hiszek a Szent Szívben,
és szeretetében.
Hiszek a lelkeknek
szent közösségében
Hiszek a szeretet
végső győzelmében.