A nemzet kishúga már a 106. születésnapján is túl lenne az idén, de sajnos 84 éves korában elhunyt. Szeleczky Zita, mert róla van szó, színművészként kapta a neve mellé ezt a titulust. Pedig nem gyerekdarabok, vagy kislányos szerepek miatt vált híressé. Sőt, nagyon fiatalon komoly, megfontolt felnőtt lett, még akkor is, ha éppen vidám műsorral igyekezett szórakoztatni a közönséget.
Szeleczky Zita 1937-ben végzett a Színművészeti Akadémián, a Nemzeti Színház tagja volt 1941-ig, majd egy kitérő után 1944-ben újra a Nemzeti szerződtette. Közben – alig 10 év alatt – 26 filmben is játszott leginkább főszerepeket. Sikeresen indult tehát a színészi pályája, de 1945-ben kénytelen volt elhagyni az országot. Szélsőjobboldalinak minősítették. Azzal vádolták, hogy az ország német megszállása után a rádióban, a hadikórházakban, a laktanyákban tartott műsoraival a háború folytatására buzdította a katonákat. Felrótták neki azt is, hogy díszmagyart viselt az esküvőjén, de a főbűn az volt, hogy elszavalta Petőfi Sándor Föl a szent háborúra című versét. A szovjet csapatok nyomulása idején rosszul hangozhatott a költő 1849-es helyzetjelentése: „Jön az orosz, jön az orosz, / itt is van már valóba’.” Mindezekre hivatkozva a népbíróság Szeleczky Zitát népellenes bűntett, háborús uszítás vádjával háromévi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Hiába állt ki mellette még a baloldali elkötelezettségű, hithű kommunistaként ismert Gobbi Hilda is.
Szeleczky Zita előbb Ausztriába, majd Olaszországba ment, 1948-ban pedig Argentínába költözött. Ott előbb a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt, 1951-ben pedig megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat. Nagyon sok alkalmi műsort, önálló estet szerkesztett, és ezeket elő is adta a magyarok lakta településeken. Járta a világot, de lélekben mindig Magyarországon volt. Figyelte az itthonról érkező híreket, és amikor értesült az 1956-os eseményekről, szót kért a Buenos Aires-i rádióban. November 14-én a világ asszonyait szólította meg, hogy figyeljenek Magyarországra, emeljék fel szavukat a magyarok érdekében!
Később úgy alakult az élete, hogy az Amerikai Egyesült Államokba költözött, onnan vitte műsorait mindenhová, ahol magyarok éltek. Csak haza nem jöhetett. A koholt vádak alól 1993-ban mentették fel, és munkásságának elismeréseként megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét. Miután elkészült az érdi otthona, 1998 őszén hazatelepült, de 1999. július 2-án meghalt. Végakarata szerint a család nekézsenyi kriptájába temették.
A nemzet kishúgának szolgálata ezzel nem ért végét. A borsodi Nekézsenyben megnyílt a Szeleczky Zita-emlékház. Budapesten a Nemzeti Színházban minden évben egy versmondóként is jeles színész megkapja a Szeleczky-emlékgyűrűt, az idén Tóth Auguszta lett a kitüntetett. Ózdon a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkban december végéig látható a Szeleczky Zita munkásságát bemutató időszaki kiállítás, és még sorolhatnánk a róla szóló könyveket, cikkeket, tanulmányokat.
Tiszteletének, hatásának egyik legszebb példája Nekézseny község honlapján a mottó, Szeleczky Zita 1956-os rádiós szózatából egyetlen mondat: „Csak hit van és cselekvés!”
- Bűn, ha nem tudom elfogadni az ökumenizmust?
- A magyar keresztény kultúra háza
- Szent Vincenzo Grossi (1845–1917)
- Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?
- Végső búcsú Kozma Imre atyától
- A pápa a visszaélésekről: Vigaszt és segítséget kell nyújtanunk
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút