Kedves Lelkiatya! A keresztlányom most szeretne elsőáldozó lenni, de elbizonytalanodott, hogy Isten megbocsát-e neki. Sokszor azt álmodja, hogy fut Isten felé, de Ő nem öleli át. Hogy lehetne megnyugtatni? Nagyon szeretne Istennel lenni, de fél is Tőle.
Kedves Levélíró! Örülök, hogy a keresztlánya ennyire vágyik átélni Isten szeretetét! Nagy kincs ez, dicsérje őt miatta!
A keresztlányában levő bűnbánat is annak a jele, hogy nagyon érzi Istent, nagyon vágyik rá. Ha beengedjük a lelkünkbe Isten fényét, akkor ebben a fényben meglátjuk a magunk sötétségeit is. Bátorítsa a keresztlányát, hogy a benne levő bűnbánat jó, jelzi azt, hogy mély és őszinte a hite.
Mondja el újra és újra a keresztlányának Jézus kereszthalálának történetét. Azt, hogy életét adta a világért, és értünk is. Mondja el neki azt, hogy imádkozott a kínzóiért és megbocsátott a vele együtt keresztrefeszített gonosztevőnek. Mesélje el neki újra a tékozló fiú történetét. Mondja el neki, hogy az Atya ugyanígy, kitárt karokkal fogja várni őt is. A gyónásban Ővele találkozunk, és átéljük, hogy felemel és megtisztít. Isten nem elítélni akar, hanem megtisztítani, felemelni.
Nagyon örülök, hogy ilyen keresztlánya van, segítse őt a végtelenül szerető Istennel való találkozásában!