Kétszáz éve, 1822. március 22-én született a Pozsony vármegyei Zavar nevű faluban Viktorin József esztergomi egyházmegyés atya, történész és amatőr régész, Visegrád érdekes és leghíresebb plébánosa.
A vallásos élet, a papi hivatás és a tudományok iránt komolyan érdeklődő gyermek a gimnáziumi és teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte. 1847. január 15-én szentelték pappá. A Szenicen, Szakolcán, Óbudán, majd a budai vízivárosban működő káplán lelkipásztori munkája mellett nagyon sokat tanult, olvasott és állandóan képezte magát, hogy komoly jártasságra tegyen szert a történelem és a régészet szerteágazó világában. Cikkeit, tanulmányait és jelentős műveit külföldön is olvasták, mivel három nyelven tökéletesen beszélt és írt.
Szülőfalujában játszva sajátította el a magyar és a szlovák nyelvet, Nagyszombatban pedig a német nyelvben mélyült el.
Amikor 1866. május 5-én kinevezték Visegrád plébánosának, már komoly történésznek és régésznek ismerték és fogadták el.
Hazánkban a nagy történelmi múlttal rendelkező, egykori királyi főváros, Visegrád nagy események, fényes esküvők, dicső tettek és nagy botrányok helyszíne volt. Európa számos trónörököse és uralkodója vendégeskedett a királyi palotában. Gondoljunk csak a visegrádi királyi találkozókra, Mátyás király világhírű palotájára, a gyönyörű reneszánsz épületekre, a Fellegvárra, az ősi Salamon-toronyra, és főleg a szemet elkápráztató szökőkútra, melyből nem friss és egészséges ivóvíz, hanem igen finom bor áradt.
Viktorin József plébános úr pár hónap alatt úgy ismerte a feltárásra váró romterületet, mint a saját tenyerét. A helyi ismeretek birtokában igen sokat kutatott, komoly levéltári munkát végzett, mely nagyban segítette Visegrád szakszerű föltárását és a történelmi épületek helyének a pontos és hiteles azonosítását.
A plébános atyának igen nagy örömet jelentett, hogy lelki szeme előtt föltárult Visegrád gazdag történelmi múltja a romokon, valamint a levéltári kutatások és történelmi művek áttanulmányozása során. Szívének igen nagy fájdalmat okozott, hogy a plébánossága kezdetén a visegrádi hívei előszeretettel hordták el a műemlékromok tégláit és felhasználható épületanyagát a családi házak építéséhez.
Az ásatásra váró terület megvédése érdekében komoly levelezést folytatott számos tudóssal, egyetemi tanárral, történésszel és régésszel, kérve őket, hogy a kormány tiltsa meg a visegrádi történelmi hely pusztítását. Sajnos, a fáradozása nem járt eredménnyel. Végül a Gondviselés a plébános atya segítségére sietett. Egy tudományos találkozón bemutatták báró Eötvös József kultuszminiszternek. A plébános atya, a személyes kapcsolatot felhasználva, több levelet is írt, és személyesen találkozott a miniszterrel. Minden alkalmat megragadott, határozottan sürgette, hogy a kormány állami rendelettel tiltsa meg hazánkban a történelmi helyek pusztítását. Az ő küzdelme és mozgalma is hozzájárult ahhoz, hogy 1870-ben megszületett a műemlékvédelmi törvény, és elkezdődhetett 1871-ben a visegrádi várnak és környékének alapos és szakszerű föltárása.
Az ásatások vezetőinek: Schulek Jánosnak és Henszlmann Imrének a Visegrádról lokálisan és irodalmilag mindent tudó, legnagyobb segítője a jó plébános volt.
Viktorin József atya a plébánossága alatt 1869-ben a saját költségén megépítette hazánkban az első turisztikai sétányt a Várhegy oldalában, melyet a hálás utókor 2009-ben róla nevezett el.
Élete végéig szívén viselte az oktatás ügyét is. 1871-ben kibővítette és korszerűsítette a visegrádi katolikus iskolát, hogy a felnövekvő gyermekek szebb és jobb körülmények között tanulhassanak. Az ifjúság fölkarolása mellett nem feledkezett meg szegény híveinek támogatásáról sem.
1873-ban személyes adományaként felújította a Duna-parton álló kápolnát.
1872-ben jelentette meg élete fő művét Pesten és Budán, magyar és német nyelven: Visegrád hajdan és most című munkája igen értékes forrásműnek számított, melyet ma is előszeretettel forgatnak a szaktudósok, a régészek, a helytörténészek és a Visegrád történetével ismerkedő olvasók.
Szomorú, hogy Viktorin József, a leghíresebb visegrádi plébános értékes és lélekben gazdag papi és tudományos élete 52 éves korában, Budán, 1874. július 20-án véget ért. A történelmi múlt kutatója és föltárója megtért az Idők Urához.
Visegrádot látogatva, a romok között barangolva, a föltárt emlékek láttán szeretettel gondoljunk a híres plébános atyára, Viktorin Józsefre, a tudósra és lelkipásztorra.