Kezdőlap Egyéb Emlékezés György barátra, hazánk hűséges fiára

Emlékezés György barátra, hazánk hűséges fiára

Csak a népek és nemzetek sorsát ismerő és irányító gondviselő Isten tudja, hogy Európában és szerte a világban hány magyar testvérünk: pap, szerzetes, tudós, művész, utazó vagy kalandor öregbítette névtelenül Magyarország hírnevét, és szerzett dicsőséget hazánknak.

600 éve, Zsigmond király uralkodása alatt (1387– 1437) 1422-ben a Hunyad vármegyei Romoszban született az erdélyi származású híres szerzetes és paptanár, aki magyarországi György barát néven vált ismeretessé Európában.

Az élete olyan, mint egy izgalmas, kalandokkal és szenvedésekkel átszőtt regény, melyben a főhős sorsa a sok megpróbáltatás után jóra fordul és a hivatása vállalásában kiteljesedik. Sajnos, nem ismerjük hősünk nevét, szüleit, testvéreit, rokonságát, csak annyit tudunk róla, hogy 1438-ban a Szászsebes környékére betörő, rabló, fosztogató török martalócok elfogták, megkötözték vagy bilincsbe verve magukkal vitték, és török földön, Drinápolyban egy vásáron jó pénzért eladták rabszolgának.

A 16 éves ifjú bizonyára gondolt a bibliai Józsefre, Jákob fiára, akit a testvérei adtak el ugyancsak rabszolgának. Az élete drámai és tragikus fordulatot vett. A gazdája embernek sem tekintette. Emberségétől, személyes szabadságától fosztották meg. Osztályrésze lett: a fáradságos, kegyetlen munka, a megalázás, a sok verés, éheztetés és a megvetés, mivel törökül egy szót sem tudott.

Mindent elveszített, de megmaradt számára töretlen belső világa, a lélek birodalma, melyben szabadnak érezte magát. Őrizte szívében szülei, testvérei emlékét, arcát, Erdély, a szülőföld szeretetét, erős hitét, őszinte és mély vallásosságát, imádságos életét, melyben Istenhez fordult, benne bízott és tőle várta sorsa jobbra fordulását.

A rabszolgaság nem roppantotta meg, nem törte össze. Jó emberré vált, aki a legkisebb jónak is tudott örülni, és a lehetőségekhez képest tanult, képezte magát. Elsajátította a török, latin és az olasz nyelvet.

Utolsó gazdája hosszú utazása során magával vitte. Kezdték emberszámba venni. Kinyílt előtte a világ. Bejárta Kisázsiát és Európa számos országát. Megismerte a keresztény és a mohamedán világ gazdag kultúráját, a számára ismeretlen népek életét, szokásait, a városok színes és gazdag világát, a várak és paloták pezsgő életét, a művészet szépségét és az emberek sokrétűségét.

Mesterek, iskola és könyv nélkül is csodálatosan képezte magát. A méhecske szorgalmával járta a világot. Mindent a lelkében, szívében és a fejében rögzített. Húsz évig tartó rabszolgaság alatt művelt, képzett és nyelveket ismerő felnőtt emberré vált. Boldog volt, ha útja során templomot, keresztet látott vagy jó emberekkel találkozott. Mély vallásossága kijelölte számára az utat. Megfogadta, ha egyszer szabad ember lesz, Isten szolgálatára szenteli az életét.

Húszévnyi rabszolgaság után a Mennyei Atya gondviselő szeretete gyökeresen megváltoztatta György testvérünk életét. 1458-ban, 36 éves korában eljött számára a szabadság órája, és végre saját sorsának lehetett az irányítója. A fogadalmát, ígéretét örömmel teljesítette. Rómában, az Egyház fővárosában telepedett le, amelyet igyekezett mindjobban megismerni. Gyermekkori hite lángolt föl a lelkében, amikor betérhetett a templomba, és térdre borulva imádkozhatott Jézus és a Szűzanya szobra előtt. A lélek örömével vett részt a szentmisén, és szentáldozáshoz járult. A megélhetést biztosító munkája mellett ismerkedett a Rómában élő szerzetesrendek életével.

Szent Domonkos rendje ragadta meg a lelkét. Határozottan, de félve jelentkezett a fehérkámzsás szerzeteseknél, akik testvérként fogadták Györgyöt, és örömmel vették föl a rend tagjai közé. György testvér úgy gondolta, majd egyszerű, mindenes fráterként boldogan élhet a szerzetesek között, de elöljárói meglátták benne az igaz és jó embert, a csiszolatlan gyémántot. A noviciátus után a rend kispapjaként végezte el a teológiát. Művelt, tudós szerzetesként részesült a papszentelés kegyelmében.

A lelkipásztorkodás mellett a domonkosrendi iskolákban tanított. Örömmel teljesítette hívatását, de szabadidejében előszeretettel foglalkozott korábbi életével, a látott, hallott és megismert világ hiteles bemutatásával és leírásával.

Keresztény emberként elsőként foglalkozott tudományos szinten Kisázsia történelmi, földrajzi, néprajzi múltjával és ismeretterjesztő leírásával.

György barát elévülhetetlen érdeme, hogy az európai keresztény világ az ő könyveiből ismerhette meg elsőként az oszmán birodalom történetét, belső világát, világhódító terveit és keresztényellenes hadjáratait. Szinte a jövőbe látva írt a török világ erőszakos terjedéséről, népeket, nemzeteket bekebelező hódításairól. Nagy kár, hogy Európa uralkodói nem ismerték György barát könyveit, vagy ha ismerték, nem vették komolyan a szerző gondolatait.

A Domonkos-rend tudós és buzgó szerzetese Magyarországi György barát néven vált ismeretessé. Értékes műveit 1499-ben a római domonkos-rendi nyomda adta ki, melyet örömmel olvastak a tudós egyházi és világi személyek, a tanárok,    a növendékek és a könyvet szeretők tábora.

Magyarországi György barát Rómában, 1502-ben, 80 éves korában költözött az Égi Hazába. Erdélytől távol, az örök városban várja a dicsőséges feltámadást.

Élete és gazdag munkássága Rómában tanuló magyar kispapok, szerzetesek, királyi követek, az egyház szívébe látogató nemesek és gazdag polgárok közvetítésével jutott el Erdélybe és Magyarországba.

Születésének 600 éves évfordulóján tisztelettel és szeretettel gondoljunk és emlékezzünk Magyarországi György barátra, aki a szülőföldtől távol szerzett dicsőséget a domonkos – rendnek, Erdélynek és magyar Hazánknak.

Marics József

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek

MEGOSZTÁS
Előző cikkPapok…!
Következő cikkKét bagatell