Ha szóba kerül a krizantém, a krizantén vagy krizantin – bárhogy is, bárhol is –, a legtöbb embernek először a gyász, az emlékezés, a halottak napja, az elhunyt szeretteink sírja jut eszébe. Pedig nem csupán a temetőket ékesíti ez az őszirózsafélék családjába tartozó gyönyörű virág. A művészek is újra és újra rácsodálkoznak szépségére, sokszínűségére, kései virágzásának lehetséges üzenetére. Születtek ezzel kapcsolatos irodalmi művek, képzőművészeti alkotások, zeneművek, közöttük még egy operett is.
Lassan száz éve annak, hogy Nádor Mihály Krizantém című operettjének budapesti premierjén először hömpölygött az egykori Városi Színház deszkáin a Krizantém keringő, és akkor hangzott el a Krizantém illata leng körülem című dal is. A korabeli kritikák szerint meglehetősen bonyolult történetet talált ki a szövegkönyv két bécsi szerzője. A cím magyarázata mindössze annyi, hogy krizantémos jelmezben hódított a karneválon a primadonna, aki egyébként – szerepe szerint – amerikai milliárdos volt. Az ő kegyeiért harcolt az inasával szerepet cserélt herceg és egy spanyol kalandor is. Mindez múlt időben értendő, a Krizantém nem állta ki az idők próbáját, ma már hiába keresnénk a zenés színházak műsorán.
A Krizantémok szerencsére – túl a 120 éven – ma is hallható, bár szomorú ez a gyászszertartások, emlékezések hangulatához illeszkedő zenemű. Az elsősorban operaszerzőként ismert Giacomo Puccini még a pályája elején komponálta ezt a vonósnégyest. Az 1890 januárjában elhunyt herceg, Amedeo di Savoia-Aosta emlékezetére írta az elégikus művet. A Krizantémok gyakran zenekari előadásban hallható. A Pécsi Balett művészei pedig néhány éve Budapesten is bemutatták a zene hatására született előadásukat.
A zenetudósok szerint a Krizantémok két témája is megjelenik Puccini Manon Lescaut című operájában, és ezt a vonósnégyest idézi Szálinger Balázs Krizantémok, avagy Liů halála című színműve is. Az Operaházhoz tartozó Eiffel Műhelyházban 2019. június 8-án bemutatott kamaradarab Liůja a Turandot című operában, az olasz mester utolsó művében szereplő alázatos szolgálólány. Liů valóságos megfelelője a Puccini-házban egykor szolgált, majd öngyilkosságba hajszolt Doria lehetett. Így jelenik meg már a Szálinger-dráma címében is a kezdet és a vég, a tiszteletadás, az emlékezés.
Az angol Thomas Hardy Az utolsó krizantém című verse komoly létfilozófiai kérdéseket is felvet. A nagy titok, hogy ez a virág miért akkor nyílik, amikor a többi már elszáradt, meghalt, elhullatta szirmait. A lehetséges válasz elgondolkodtató. Vas István fordítása szerint: „Vagy késlekedni volt oka, / az ostoba remény, / hogy ily gyöngéd-víg virághoz a / tél sem lehet kemény? // – Úgy szólok, mintha szirmait / ész hajtaná, pedig ez / csak egy maszk a sok közül, amit / a Nagy Arc magára vesz.”
Mindezek után hosszan idézhetnénk a szakembereket arról, hogy miként lett a krizantém a császárok virága, mikor került Kínából Japánba, onnan tovább a nagyvilágba, hogyan nemesítik, milyen a gyógyhatása…
Csodálatos a temetők virága.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")