Miért nem áldozhatok?

Tisztelt Lelkiatya! Huszonkét évig éltem törvényes házasságban Isten és ember előtt. Ezután elváltam. Öt év múltán új párt találtam, akivel tíz éve házasságban élek (polgári törvény szerint). Isten előtt nem házasodhatunk össze, mert az egyházi törvény tiltja. Templomba járok, de soha nem járulhatok szentáldozáshoz. Nagyon szomorú vagyok, mint egyszerű asszony: van egy nagy bűnöm, hogy elváltam, de hűséges feleség vagyok. Vannak, akik újra és újra „összeállnak” valakivel, de meggyónják, és mehetnek áldozni. Én viszont nem… Isten bocsásson meg, de nem értek egyet ezzel. Miért nem törlik el ezt a törvényt? Miért kell egy rossz házasságot folytatni?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy szeretetben él együtt a férjével, és a hitét is őszintén éli. Tartson ki mindkettőben továbbra is!

Az egyház is azt tanítja, hogy ha egy házasság pusztítóvá válik, akkor van joga (néha szinte kötelessége is) a szenvedő félnek arra, hogy külön költözzön, és így mentse önmagát, mentse a gyermekeit.
Az elvált és újraházasodott embereket az egyház nem taszítja ki a tagjai közül. Ugyanúgy az egyház tagjai maradnak, akikre a papoknak és a közösségeknek különös gonddal és szeretettel kell figyelniük.
Azt azonban nem az egyház, hanem maga Jézus tanította, hogy a házasság felbonthatatlan (Mk 10,9). A szentségi, érvényes házasság egy teljes, visszavonhatatlan igent jelent egy másik személyre.

Azt javaslom, hogy menjen el egy atyához, vagy egy egyházi ügyvédhez, és kérdezze meg őt, hogy nem lenne-e lehetséges az első házasságát utólag érvénytelenné nyilvánítani. A házasság ugyanis nem attól születik meg, hogy két ember fizikailag kimondja a szavakat, hanem attól, hogy az egész lényükkel, a szívükben is döntenek egymás mellett, egymásnak ajándékozzák az életüket. Ha ez nem történt meg valamelyikük szívében, akkor a házasság nem jött létre. Ha ezt egyházi bíróság kimondja, akkor köthet egyházi házasságot a második férjével, és akkortól gyónhat és áldozhat is.

Addig is, amikor a templomban a többiek áldoznak, mindig gondoljon arra, hogy Jézus magához is jön, más módon. Gondoljon arra is, hogy ezzel a szenvedéssel, hogy most nem áldozhat, tanúságot tesz a külvilág előtt is a házasság szentségének nagyságáról, felbonthatatlanságáról.

Sok erőt, áldást kívánok életére, családjára!