Amit először tehernek gondolunk, könnyen lehet, hogy hosszú távon a javunkat szolgálja. Ezért azonban nekünk is tennünk kell.
Egy régi mese azt beszéli, hogy amikor Isten megteremtette az állatokat, magához hívatta őket. Mindegyik megköszönte Istennek, amit kapott: a nyúl a gyors lábait, a szarvas a szép agancsát, az oroszlán a bátorságát, csak a pacsirta hallgatott szomorúan. Amikor megkérdezte az Úr, hogy mi bántja, akkor a pacsirta azt felelte: Minden állatnak adtál valamit, aminek örülhet, nekem azonban ezt a csúnya, szürke tollruhát adtad, és rám raktad tehernek ezeket a nagy szárnyakat. Ekkor az Úr így szólt: Próbáld csak meg, mozgasd szárnyaidat, hátha elbírod őket. A pacsirta elkezdett csapkodni szárnyaival, s íme, nem teher volt az, hanem csodálatos eszköz, amellyel testének terhét a magasba tudta emelni. Isten a Krisztus igájában, a keresztben adott nekünk olyan erőt, amely bennünket fel tud e világból a mennyei országba emelni.
Fotó: Pixabay