Folytassuk a közös adventi készülődést karácsony ünnepére. A második vasárnapon Túrmezei Erzsébet gyönyörű versét osztunk meg olvasóinkkal.
Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj…
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, … elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! … Ne félj!
Kép: Pixabay
Néhány tipp, hogyan tudunk lélekben készülni Urunk születésének ünnepére.
Advent: a lassítás, a készület, az Istenre figyelés különleges ideje