Csak a szeretet számít. Ha egyesülni tudunk olyanokkal, akiknek erkölcsi, érzelmi, értelmi vagy érintkezési problémáik vannak, akkor megtalálják az életet, és ők is szeretni fognak. Az őket körülvevő szeretetben meglátják a világosságot. A világosságban észre tudják venni a reményt és elűzik a csüggedést.
Annyit tesz ez, mint újraélni, folytatni Krisztus életét. Hozzá hasonlóan cselekedni, mert ő egy lett velünk, hogy visszavezessen az Atyához.
Így kell bánnunk nekünk is minden hozzánk közeledővel. „Kicsoda gyönge, hogy én gyönge ne lennék? Kicsoda botránkozik meg, hogy én ne égnék?” (2Kor 11,29). Váljunk a testvérré, mint Jézus, hogy ő eggyé váljon velünk, hogy közöljük vele az örömnek azt a teljességét, amelyet az egység szerez.
Krisztus testének egy vele egyesült tagja folytatja a megváltást, abban az értelemben, hogy a teljes életet közli a másikkal. Átszenvedi magában a másik fájdalmait és továbbfolytatja Krisztus szenvedését: „Most örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1, 24)
Részlet Chiara Lubich: Ha tüzet gyújtanánk című könyvéből.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
