A virrasztás áldozat

Levelére egyetlen válasz lehet: boldog az a lélek, aki ennyire szereti Jézusát, s ilyen odaadással virraszt. Mégsincs megelégedve azzal, ahogyan engesztel. Azért oly megható ez, mert az élet egyik legnagyobb boldogsága az, ha az ember jól kialudja magát. Ezt az örömöt odaadni rendkívül nagy áldozat. Arra is szomorú gondolni, mennyien átdorbézolják, bűnnel töltik az éjszakát. Tessék folytatni ezeket a csodálatos éjjeleket, ugyanúgy, mint eddig. A virrasztáshoz többletet ad, ha nem otthon, hanem – amennyiben ez lehetséges – a templomban végezzük az Oltáriszentség előtt. Nézem Őt, s Ő engem. Még jobb, ha nem egyedül engesztelünk, hanem közösségben. „Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, ott velük vagyok.”

Még ennél is tökéletesebb, ha elmegyünk egy zarándokhelyre, és ott imádkozzuk végig közösségben az éjszakát. Sose felejtem el a Fallóskúton és Monokon töltött virrasztásokat. Az Úr Jézus és a Szűzanya számára léteznek külön kegyelmi helyek, ahol nagyon sok erőben és vigasztalásban részesül az ott imádkozó.

Nem szabad elfelejteni, sok ember van, aki éjszakáit ébren tölti, de nem engesztelésből, hanem egyéb kötelességéből, vagy foglalkozása miatt. Van, aki álmatlanságtól szenved. Sokan fájdalmaik miatt nem alszanak. Gondoljunk el csak egy éjszakát a kórházban. Az öreg emberek nagy százaléka rossz alvó. A babák mellett mennyit kell a mamáknak, édesapáknak ébren lenni! A három műszakban dolgozóknak is minden harmadik héten le kell mondaniuk az éjszakai alvásról. Legvégén el ne feledkezzünk arról a sok szerzetesférfiról és apácáról, akik rendszeresen keveset alszanak éjjel. Hihetetlen áldozat. Egy életen keresztül, az éjszakák nagy részében fegyelmezetten, áhítattal a zsolozsmát imádkozni, avagy kórusban énekelni.

Fontos lenne, hogy a vallásos ember, aki kényszerűségből éjszakázik, az éjjeli műszakba áldozatos lélekkel menjen, hiszen családjáért áldozza fel a nyugalmát. A kismama ne dühösködjék, amikor felsír éjjel a baba, hanem menjen hozzá szeretettel. Az orvos, vagy a nővér, amikor éjjel beteghez kell menni, tegye ezt az irgalmas szamaritánus lelkületével. Az éjszakázó MÁV-alkalmazott érezze át, micsoda jót tesz munkájával az egész országnak. Valahogyan ezt a kényszervirrasztást imává, igazi áldozattá kellene tenni.

Végül egy gondolat azokhoz, akik engesztelésből imával töltik sok éjszakájukat. Gondolják meg, hogy a nappali életben, az egymás iránti szeretetben is példát kell mutatniuk. Törekedniük kell arra, hogy az élet apró dolgaiban, nappal, családban, munkahelyen is hősök legyenek.

Kérjük azokat, akik virrasztanak, hogy imádkozzanak értünk is. Mi – akikért sokan éjszakáznak, hogy meglegyen mindenünk – nem győzünk elég hálásak lenni nekik.