A keresztény Egyház harmadik legnagyobb ünnepe pünkösdvasárnap, a Szentlélek kiáradásának és az Egyház születésének napja. Az Úr Jézus Krisztus a mennybemenetele előtt kérte a Szűzanyát és az apostolokat, hogy maradjanak együtt, buzgó imádság közepette várják a Vigasztalót, az Erősség Lelkét, a Szentlelket.
A húsvét utáni 50. napon, az utolsó vacsora termében a 11 apostolra és a Szűzanyára tüzes lángnyelvek formájában leszállt a Szentlélek. Nagy költőnk, Reviczky Gyula a poézis nyelvén fogalmazza meg, hogy mit is jelentett a világ számára akkor, és mit jelent a mában élőknek a Szentlélek eljövetele, kiáradása és átformáló ereje.
Piros Pünkösd öltözik sugárba,

Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa – illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.
Megoldotta az apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros Pünkösd, szállj le a világra,
Taníts meg új nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek! / Pünkösd /
Pünkösdkor, a Szentlélek csodát tett az apostolokkal. A gyáva, félénk, a parányi életüket remegve féltő tanítványok öntudatra ébredtek, közösségi emberekké váltak.
Rádöbbentek, hogy hivatásuk és küldetésük van: az Evangélium hirdetése. Szent kötelességüknek és feladatuknak tekintették, hogy meg kell győzniük a világot, hogy ismerje meg Jézus életét, és fogadják el üdvösséget hozó tanítását. A Szentlélek Úr Isten bátrakká, hősökké és szentekké tette az apostolokat. Fölkészítette őket az eredményes lelkipásztori szolgálatra. A Szentlélek fölfrissítette az apostolok memóriáját, eszükbe juttatta Jézus életét és tanítását. A tanítványok életük végéig maguk előtt látták Jézus egyéniségét, istenemberi karakterét, együtt érző szeretetét, a lelkiséget sugárzó tekintetét, gesztusainak méltóságát és hangjának megnyugtató, bársonyos és tekintélyt parancsoló zengését.
A Szentlélek erejét és az apostolok átalakulását, az igazsághoz hűen, költői szépséggel fogalmazza meg Kunszery Gyula.
S akik eddig gyávák voltak,
bátrak lettek hirtelen,
s a tudatlan agyvelőkben
kigyulladt az Értelem.
S kik eddig a zsidón kívül
nem tudtak más nyelveket,
minden nyelven hirdették már
a krisztusi elveket.
Pünkösdkor, a Szentlélek eljövetelekor megszületett az Egyház, melynek éltető Lelke a Szentlélek. A Szentlélek Úr Isten, ahogy az elmúlt kétezer év alatt éltette, felkarolta, gyógyította, vigasztalta és vezette az Egyházat, a mában élő egyháztagjait is szeretné átformálni, hősökké és szentekké tenni.
A Szentlélek ma is hívja és várja az Egyházba, az Üdvözítő által megváltott embereket.
Hívja a mában élő szenteket, hogy világító csillagok legyenek a lelki sötétségben botorkáló embereknek.
Hívja a buzgókat, hogy a Lélek erejével szentekké váljanak.
Hívja a közömböseket, hogy Isten kegyelmével és akaratuk megfeszítésével buzgók legyenek.
Hívja a kételkedőket, hogy az imádság által magabiztos, öntudatos, hithű keresztényekként éljenek.
Hívja a más akolban levőket, hogy rá lépjenek a lelki egység útjára, hogy egykor, valóban egy akol legyen és egy pásztor.
Hívja az ateistákat, hogy megismerjék az igazságot, és osztályrészük legyen a hit ajándéka.
Hívja a Szentlélek a bűnösöket is, hogy megszabaduljanak bűneiktől, béke és nyugalom költözzék a szívükbe, és alkalmas eszközök legyenek a gondviselő Isten kezében.
Az Egyházat éltető és az Egyházba hívó lelkeket a Szentlélek ma is elhalmozza ajándékaival, hogy azok által megerősödve, fölvértezve képesek legyenek az Egyház szolgálatára és vezetésére.
A Szentírás olvasásakor gyakran találkozunk az evangéliumi felszólítással: Újuljatok meg, alakuljatok át új emberekké. Jézus és az apostolok felhívása, nem egy jámbor óhaj, hanem sürgető, isteni parancs. Új emberekké, hívekké, apostolokká és vezetőkké kell lennünk. Ez azt is jelenti, hogy a Szentlélek segítségével egy új Egyházat is kell építenünk, mely a múlt gyökere, a szentségek éltető kegyelme és az imádság ereje által megújul, és képes új ágakat, hajtásokat és bő termést hozni Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére.
Akarjunk új emberekké válni, és új Egyházban élni. Ne féljünk az új Egyháztól, mert megálmodója a Mennyei Atya, alapítója az Úr Jézus, éltetője a Szentlélek, édesanyja a Boldogságos Szűzanya és védőszentje Szent József – ez az Egyház örökké megmarad.
Írta: Marics József