Kezdőlap Az év minden napjára A „ráerőszakolt” anyai boldogság

A „ráerőszakolt” anyai boldogság

A „ráerőszakolt” anyai boldogság. Nem mindenki édesanya.
A kép illusztráció.
Egy megható történet az abortusz elutasításáról és az anyai áldozatvállalásról. Az elmondott eset – ha nem is történt meg biztosan a valóságban – fontos és ma is nagyon aktuális üzenettel rendelkezik.

Egy tübingeni nőgyógyász meséli el a következő érdekes esetet:
Fiatal hölgy keresett fel. Férje professzor volt, akinek ő segített tudományos munkájában. Közölte velem, hogy első alkalommal terhes, és megkérdezte, végrehajtanám-e az abortuszt.
– Hát valóban nem vállalhat gyermeket? – kérdeztem.
– Én nem azért mentem férjhez, hogy gyermekeket szüljek, hanem hogy férjemmel tudományos munkát folytassak.
– De lehet, hogy a férje jobban örülne egy gyermeknek, mint a tudományos munkatársnak – jegyeztem meg.
– Nem hiszem – válaszolta fölényesen. – És különben is, ez az én magánügyem, és senki másra nem tartozik.
– Meg kell, hogy mondjam – figyelmeztettem –, ebben az én közreműködésemre nem számíthat. És hogyha máshová fordul, előbb alaposan gondolja meg a dolgot!
– Már rég meggondoltam! – felelte.
Sokáig egymásra néztünk anélkül, hogy egy szót is szóltunk volna. A végén azt mondtam neki minden indulat nélkül:
– Ön tehát meg akarja ölni saját gyermekét; de hiszen ön gyilkos!
Erre elsápadt a dühtől, felugrott, felkapta kézitáskáját, és kirohanva bevágta maga mögött az ajtót.
Hét hónap múlva telefonhívást kaptam: ugyanez a hölgy jelentkezett.
– Vállalná gyermekem megszületésének levezetését?
Csak mosolyogtam magamban. Természetesen vállaltam. Nem győzött hálálkodni, amiért úgymond „reá kényszerítettem az anyai boldogságot”. A következő években még további három gyermek anyja lett, és évekig küldte nekem a virágokat meg a hálálkodó üdvözleteket.

Gyermeket váró anya imádsága

Fotó: Pixabay