Az első átváltozás

Második évközi vasárnap
(Jn 2, 1–12)

Bizonyára voltatok már lakodalomban, vagy legalább mint nézők láthattátok az ifjú pár számára rendezett lakomát. Vajon mit találnak ott az emberek? Ünneplik a menyasszonyt és a vőlegényt, együtt örvendeznek velük. Szól a zene, éjszakába nyúlik a vidám mulatság. Vajon mit isznak a meghívott vendégek? Talán vizet vagy üdítőt? A felnőttek bort, sört és pálinkát. Ettől kerekedik jókedvük, ezért énekelnek és táncolnak.
Mikor Jézus a földön járt, őt is meghívták Kána városában egy lakodalomba. Örömmel elfogadta a meghívást, részt vett az ünnepi vacsorán tanítványaival és édesanyjával, Máriával együtt.
Talán a vártnál több vendég érkezett és ennek következtében elfogyott a bor. A vendéglátó gazda nagy zavarban lehetett. Csak nem kínálhatja vízzel a vendégeket. Megtudta ezt Mária, és ezért fiához fordult segítségért. Igaz, saját bevallása szerint, még nem jött el a csodatevés órája, de Mária kérésének nem tudott ellenállni. Ezért a hat kőveder vizet finom borrá változtatta.
Kérdezhetné valaki: miért éppen ezzel a csodával kezdte az Úr Jézus csodái sorozatát, miért éppen ezzel mutatta meg először isteni hatalmát? Mi emberek nem láthatunk Isten terveibe, ezért csak találgathatjuk, hogy miért teszi ezt vagy amazt. Ha azonban figyelmesen olvassuk az evangéliumot, hamarosan rájövünk. Jézus abban látta legfontosabb feladatát, hogy átváltoztassa az embereket. Amint a vizet isteni hatalmával borrá változtatta, úgy akarja a bűnösöket szentekké változtatni. Ez a vágy ott él az emberek lelke mélyén és ez a magyarázata, hogy a tanulságos népmesékben is gyakran találkozhatunk a különféle átváltozások motívumával. Lássunk egyet közülük!

Kér árváról, Tündéről és Hubáról szól a történet. Tünde a vízikirály unokája, akinek elhaltak szülei. Egy gonosz asszony fogadja magához, mikor megtudja, hogy a kislány szeméből síráskor drágagyöngyök potyognak. A gonosz asszony össze is gyűjtött belőle egy ládára valót. Tünde mellett egy Huba nevű fiú is nevelkedik a házban. A két fiatal nagyon szerette egymást. Mikor felnőnek, elhatározzák, elhagyják a gonosz asszonyt és önálló életet kezdenek. Előtte azonban felkeresnek egy bölcs remetét és megkérdezik, miképpen juthatnának pénzhez, amivel új életet kezdhetnek. A bölcs öreg meghallgatja és megsajnálja a gyerekeket és elárul nekik egy titkot. Itt a közelben találnak egy tavat, amelynek az a tulajdonsága, hogy bármit belemártanak a vizébe, menten arannyá változik. A gyerekek megköszönik a felvilágosítást. Szednek egy nagy kosár virágot, ezt mártják bele a vízbe, ami arannyá változik.
Valami ehhez hasonló átváltozás történt a mi életünkben is a keresztelő alkalmával. Amikor megszülettünk, szüleink gyermeke lettünk. Ám a keresztvíz – Jézus akaratából akaratából és érdeméből –, olyan lelki fürdőhöz hasonlítható, amely Isten gyermekévé, kereszténnyé változtat minket. Ekkor kaptunk meghívást az örök életre, amelyet nem ok nélkül hasonlított Jézusunk a földi lakodalomhoz.

Igaz, ami igaz, ez az átváltozás nem történik meg egyetlen szempillantás alatt. Az ember nem lehet egy perc alatt szentté. Átváltozásunknak egész életünkben folytatódnia kell. Ennek azonban van egy komoly feltétele. Vajon mit mondott Mária a szolgáknak, amikor fia segítségét kérte? Arra figyelmeztette őket, hogy engedelmeskedjenek és tegyék meg, amit Jézus parancsol nekik. Ugyanezt mondja égi édesanyánk nekünk is. Csak akkor lehetünk szentekké, ha hallgatunk Jézus szavára, megtartjuk tanítását. Azért járunk szentmisére, azért hallgatjuk a prédikációt, azért tanuljuk a hittant s olvassuk a Szentírást, hogy Jézus a mi életünkben is kifejthesse átváltoztató hatalmát. Az evangélista azt is megemlíti, milyen finom volt az a bor, amivel Jézus megajándékozta a lakodalmasokat. Ennek köszönhetően még vidámabban folytatták a mulatozást. Mindebből nyilvánvaló, hogy Jézus nem ellensége a vidámságnak. Nincs tehát igaza annak a fiúnak, aki ezt mondotta: nem megyek templomba, mert ott komolynak kell lenni! Igaz, a templomban nem illik nevetgélni, de szomorkodni sem. A komolyság nincs ellentétben az örömmel. A szentmisén igenis örülnünk kell elsősorban annak, hogy Jézus most is eljön közénk, miként egykor a kánai menyegzőn tette. Itt is átváltoztatja kérésünkre a neki fölajánlott bort és kenyeret. Vajon mivé változtatja? Saját megdicsőült testévé. Teszi ezt elsősorban azért, hogy ezzel táplálja lelkünket és elősegítse szentté változásunkat. Így leszünk méltók arra, hogy egykor részt vehessünk mennyei lakomáján is az örök életben.

Részlet „György Attila: Vasárnapi örömhír – C év” című könyvéből (1989-es kiadás).