22.1 C
Budapest
szerda, 2019. június 26.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

Mikor kötelező szentmisére menni?

Tisztelt lelkiatya! Azt szeretném tudni, hogy mikor kötelező az egyház szerint szentmisére menni. Meg kell-e gyónni, ha nem veszünk részt szentmisén?

Fizetni kell a keresztelésért?

Tisztelt Lelkiatya! Szeretnénk megkeresztelni 14 hónapos kislányunkat. A problémánk a következő: engem kisgyermekként megkereszteltek, feleségemet nem. Nem vagyunk templomba járó család. Viszont úgy gondoljuk, nem lenne hátrány kislányunknak a keresztség. Mindenhol azt halljuk, hogy az egyház felé kell fizetnünk nekünk és a leendő keresztszülőknek is. Tudna-e valamilyen tanáccsal szolgálni nekünk?

Házasságot köthetek egy elvált férfival?

Tisztelt Lelkiatya! Úgy érzem, megtaláltam azt a személyt, akivel együtt szeretném leélni az életem, pontosabban mindketten erősen és határozottan ezen a véleményen vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban. Mindketten római katolikusok vagyunk. A páromnak volt már egy házassága, amit a törvény szerint felbontott, de a katolikus egyház szerint, úgy tudom, nincs válás, csak nagyon különleges esetekben. A volt felesége élettársi kapcsolatban él sok éve valakivel. Az is biztos, hogy ők már nem kívánnak közös életet élni és nem is fognak soha. Én viszont nem támogatom az élettársi kapcsolatot, szeretnék egyházi esküvőt. Lehetséges-e az, hogy Isten színe előtt összeházasodjunk?

Kényszerből mentem férjhez

Tisztelt Lelkiatya! Házasságot kötöttem egy olyan férfival, aki pogány volt, és a házasság létrejötte érdekében keresztelkedett ortodoxnak. Nem mentem magam a felelősség alól, de a házasságkötés nagyrészt azért jött létre, mert a családja olyan gyülekezethez tartozik, ami ezt minél hamarabb megkívánta. Időközben házasságunk megromlott és polgárilag elváltunk. Mit tehetek, hogy gyakorolhassam katolikus hitemet? Lehetséges indok ez a házasság érvénytelenítésére?

Köthetek házasságot válásom után?

Tisztelt Lelkiatya! Református keresztény vagyok, katolikus férfivel kötöttem házasságot, de csak polgári esküvőnk volt. Házasságunk helyrehozhatatlanul megromlott, jelenleg zajlik a törvényes válásunk folyamata. Közben elkezdtem járni egy katolikus egyházközösségbe, és ott megismerkedtem egy katolikus férfivel, akivel megszerettük egymást és szeretnénk egymást felvállalva, rendezetten, a katolikus egyház tanításai szerint összekötni az életünket. Azt szeretném kérdezni, hogy a katolikus egyházjog szerint érvényes volt-e a polgári házasságkötésem, lehetek-e elsőáldozó, bérmálkozhatok-e és köthetek-e még érvényes és szentségi házasságot római katolikus férfivel a válásom után?

Honnan tudhatom, hogy Isten házasságra hív?

Kedves Lelkiatya! Tizennyolc éves keresztény fiatalember vagyok, és mostanában nagyon megzavarodtam. Megjelent az életemben egy velem egykorú hölgy a templomból. Ő hitben sokkal magasabb szinten áll, mint én. Gyakran szoktam vele beszélgetni, de úgy érzem, hogy nagyon megkedveltem. Nem tudom sajnos, hogy hogyan adhatom tudtára az érzéseimet. Azt sem tudom, hogy ő hogyan gondol rám. Nem szeretném elrontani vele a kapcsolatomat. De túlságosan sokszor jár az eszemben és nem szeretném Isten fölé helyezni. Kínoznak a saját érzéseim. Honnan tudhatom, hogy Isten támogatná ezt a kapcsolatot? Honnan tudhatom, hogy Isten szánta-e nekem ezt a lányt? Hogyan tudok felé közeledni? Az Úr házasságra vagy másra hív?

Szabad kézben áldozni?

Tisztelt Lelkiatya! Régóta küszködök azzal, hogy elfogadjam: Isten engem is feltétel nélkül szeret. És nagyon félek attól, hogy amikor majd Isten ítélőszéke elé kerülök, s megkérdezi tőlem, miért nem lettem az, akinek Ő eltervezett, nem fogok tudni válaszolni. A Katolikus Püspöki Konferencia engedélyezi a kézbe áldoztatást, mégis azt tapasztalom, hogy az atyák nem szívesen teszik ezt. De mit tehetne az a hívő lélek, aki szeretné a lehető legközelebb érezni magához az Úr Jézust, de betegsége egyik látható jele következtében nyelvre áldozni képtelen, szégyenérzete miatt? Mindig tisztelettel, könnyes szemmel meghatódva veszem magamhoz az Úr Jézus szent testét, de egyre inkább félve tudom ezt megtenni…

Fogadjunk-e örökbe sérült gyereket?

Kedves Lelkiatya! 27 éves nő vagyok. Fél éve boldog házasságban élek, mindketten istenfélő, hitét gyakorló vallásos emberek vagyunk. Mindketten keresztény szellemű családban nevelkedtünk. A következővel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni: A hétvégén férjem szüleinél voltunk, ahol egy egyházi kirándulás szervezését célzó beszélgetés közben szóba kerültek a Down-szindrómás emberek, apósom pedig elég lekezelő és szabályozó hangnemben beszélt róluk. (Kiegészítésként elmondhatom, hogy nagyon maximalisták az élet minden területén, csak a tökéletes felel meg számukra, nincs olyan hogy elég jó.) Majd később férjemmel beszélgettünk… Gyermekvállalás előtt állunk (nemrég sajnos elvesztettünk egyet), és már régóta terveztük, de most komolyan terve jött, hogy szeretnénk örökbe fogadni (is). Ennek kapcsán pedig tett egy kijelentést, hogy “nem baj ha kicsit beteg a gyerek csak ne legyen fogyatékos mondjuk Down-kóros”. Nekem unokatestvérem ezzel a betegséggel született, és gyermekként sok időt töltöttem vele, középiskolás éveim alatt néhány különböző fogyatékossággal rendelkező diák is megfordult az iskolánkban (ez idő alatt egyik éven a Szent Damján táborban is voltam segítőként). Nem állítom azt, hogy teljes természetességgel tudok az ilyen emberek felé nyitni, de elfogadom őket. Viszont nagyon bánt párom és családja részéről ez a hozzáállás és megnyilvánulás a testi vagy szellemi sérült emberek felé… Hiszen kik vagyunk mi, hogy bíráljuk a Teremtő alkotását? Hogyan tudnám megértetni ezt velünk? Vagy legalábbis változtatni a hozzáállásukon? Mi van, ha a leendő gyermekünk is valamilyen betegségben szenved majd?

Működhet házasság gyermek nélkül?

A szerelem sokmindent megszépít
Kedves Lelkiatya! Egészségügyi okokból nem vállalhatok saját gyermeket (a baba megfoganhatna, de a kihordása és születése mindkettőnkre veszélyes lenne), ennek fényében hogyan működhetne egy keresztény házasság az esetemben? Elképzelhető egy házasság házasélet nélkül, közös megegyezés alapján? Ha nem, akkor vajon le kell mondanom a házasságról? Az örökbefogadás természetesen szóba jöhetne, de katolikus, vallását gyakorló férfit is nehéz találni, nem tudom hogyan „várjam el”, hogy lemondjon a saját gyermekről.

A lélek teremtése

Tisztelt Lelkiatya! Barsi Balázs atya szentbeszédeiben többször hallottam, hogy a személyiségünk nem a szüleinktől származik, hanem Isten adományozta a fogantatásunk pillanatában. Mivel pedig Isten rosszat nem teremtett (Böjte Csaba így fogalmazta meg: Isten nem teremtett selejtet), ekkor még bűntelennek kell lennünk. Mikor jutunk az eredendő bűn állapotába? Számomra ez ellentmondásnak tűnik. Köszönöm a megnyugtató válaszát.