10 C
Budapest
péntek, 2021. február 26.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

Hogyan lehetséges az, hogy imák milliói ellenére gyerekek halnak meg?

szomorú

Tisztelt Lelkiatya! Vallásos családból származom és gyerekkorom óta szerettem templomba járni. Az ima mindig belső nyugodtságot, reményt jelentett a nehéz élethelyzetekben, és különös boldogságot a hálaadás pillanataiban. Egy változást élek meg és emiatt írok, abban reménykedve, hogy némiképp segítségre találok.

Tavaly júniusban kaptam egy üzenetet az egyik szintén vallásos családi barátunktól, akik arról szerettek volna minket értesíteni, hogy a pár hónapos kisbabájuk eltávozott az élők soraiból. Ez nagyon mély nyomott hagyott bennem. Csak arra tudtam gondolni, hogy biztos egy jobb helyen van és a Jóisten tudja, mit miért tesz. De hisz a legjobb hely az a szülei szerető környezete, nemde? A Jóisten rosszat nem tesz nekünk, mert akkor nem lenne Jóisten. Ezt esetleg az ördög teheti. De akkor hogyan lehetséges az, hogy imák milliói ellenére gyerekek szenvednek és halnak meg? Amikor szabad akaratot kaptunk, akkor igazából magunkra is maradtunk? Küzdök saját magammal is mert korábban ha valaki nekem ilyen kérdéseket tett volna fel, azt mondtam volna, hogy istenkáromló és ilyen kérdéseket fel sem szabad tegyen egy keresztény ember. De kívülállóként másképp láttam a dolgokat.

Januárban az egyetlen kislányunk a kétéves születésnapja előtt a karjaimban örök álomra szenderült. Amit érzek, azt az eszem fel sem bírja fogni, és kiutat a valláson át keresek, de úgy érzem, hogy senki nem tudja megválaszolni a fenti kérdéseimet. Nem tudom, hogy mi értelme van az életnek ezek után…

Kedves Testvér! Mélyen együttérzek a fájdalmával. Rettenetes lehet a kétéves kislányát elveszíteni. Azt hiszem, el sem tudom képzelni az Ön fájdalmát.

Nem szeretnék okos válaszokat adni a miért kérdésére. Például itt talál ilyeneket.

A szenvedés kérdésére Isten legfőbb válasza a kereszt. Nem valahol távol, kényelmesen ül a trónszékén. Magára vette a fájdalmainkat, hordozza őket. Nézze sokszor, hosszan a keresztet. A legnagyobb vigasz, a legfőbb válasz Ő maga.

Gondoljon a kislányára úgy ahogyan ő most van. Isten örök szeretetében és békéjében. A kislánya végtelenül boldog. Próbálja látni az ő mosolygó, békés, boldog arcát! Az ő számára már nincs nagy jelentősége annak, hogy 1 vagy 100 évet él valaki a földi életben: odaátról nézve mindez eltörpül. A kislánya Önt is látja. Akkor tud teljesen, felhőtlenül boldog lenni, ha azt látja, hogy a szülei is szépen, szeretetben élnek, talpra álltak a fájdalomból, és bár nem felejtik el a kislányukat és az ő korai halálát soha, mégis megtanulnak újra mosolyogni, szeretni, adni, alkotni, álmodni, hinni.

Ima az őrangyalhoz
Ima beteg gyermekért

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés kultúra kétségek lelkiatya Magyarország megbocsátás nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

Érezhetjük az elhunyt szeretteink jelenlétét?

Tisztelt Lelkiatya! Ha meghalunk, a lelkünk – akár hetekig – a hozzátartozó közelében, vagy itt a földön marad meg? Egyik közeli rokon két hete hunyt el, kórházban, rákos áttétes megbetegedés miatt, hatvanéves korában. Párom szerint érezhető a jelenléte. Önnek mi a véleménye erről?

Kedves Levélíró! Jézus azt mondta a kereszten a bűnbánó latornak: „Még ma velem leszel a paradicsomban!” (Lk 23,43) A példabeszédeiben pedig arra tanít, hogy az eszetlen gazdag emberhez így szól Isten: „Ostoba, még ma számon kérik lelkedet!” (Lk 12,20), a szegény Lázárt pedig halála után az angyalok azonnal a mennybe viszik (Lk 16,22).

Jézus tanítása szerint, amelyet a katolikus egyház híven követ, a halálunk után azonnal Isten színe elé kerülünk, és aki üdvösségre jut, az azonnal Isten örök örömének és szeretetének lesz a részese.

Az élők és az elhunytak között természetesen nem szűnik meg minden kapcsolat. Mi is imádkozhatunk az elhunytakért, segíthetjük őket a lelki tisztulás útján, és az üdvözültek is imádkozhatnak értünk.

A szeretteink halálkor a lelkünk megsebződik. A haláluk utáni hetekben – hónapokban igen sokat gondolunk rájuk, imádkozunk értük, foglalkoztat mindaz, amit szebben és jobban tehettünk volna velük kapcsolatban, és foglalkoztat az is, amiért hálásak vagyunk nekik. Ez okozza, hogy gyakran álmodunk ilyenkor velük kapcsolatban, vagy érezzük különleges módon a jelenlétüket, szinte halljuk a hangjukat.

Ima az őrangyalhoz

Hogyan térhetnék vissza Istenhez?

Kedves Lelkiatya! Vissza szeretnék találni Istenhez. Hol kezdjem? Nem megy az imádság sem… Hogyan tudnék mégis elindulni Felé?

Kedves Levélíró! Nagyon örültem a rövid, de szívből jövő, őszinte levelének! Már ez a vágy is, hogy visszataláljon Istenhez, Őtőle való. Ő titokzatosan ott lakik a szívünk mélyén, szól hozzánk, csak igen gyakran nem halljuk. Így mondja a Bibliában egy helyen: „Az ajtóban állok, és kopogok. Aki ajtót nyit, ahhoz bemegyek, vele étkezem, ő pedig énvelem” (Jel 3,20)

Olvasson minden nap egy kicsit a Bibliából! Kezdje az evangéliumokkal! Mondjon ki néha a szívéből egy-egy őszinte imát! Elég néha csak egy mondat is: „Istenem, kinyújtom feléd a kezem! Fogd meg, emelj föl!” „Istenem, bocsáss meg! Jézus keresztjének kegyelme által tisztíts meg!” „Jézus, elfogadlak Téged Megváltómnak, szívem Királyának!” „Istenem, adj békét a szívembe!” Áldd meg a szeretteimet, és segíts, hogy szeretni tudjam őket!” „Légy velem a sötétség idején!”

Menjen be néha egy üres templomba néhány percre! Kopogtasson be egyszer a plébánián, és mondja el, hogy szeretne egy kis közösséghez csatlakozni (pl. a katekumen csoporthoz)! Tegyen jót néha egy-egy rászoruló, szegény családdal, vagy egyedülálló idős emberrel!

Induljon el az úton! Ha megtesz egy lépést, Isten meg fogja tenni a másik 99-et!

Böjte Csaba: Tetteink visszahatnak ránk

Önmegtartóztatás idején mi az, ami megengedett a házastársi intimitásban?

házasság
Házasság
Kedves Lelkiatya! Nyolc éve vagyunk házasok a férjemmel. Több gyermekünk született. Természetes családtervezés szerint élünk. Több gyermeket nem szeretnénk komoly okok miatt. Természetesen ezután sem fogunk mesterséges fogamzásgátló eszközt használni. A kérdésem az lenne, hogy az önmegtartóztatás idején mi az, ami megengedett a házastársi intimitásban? (pl. egymás intim testrészeinek simogatása stb.). Kétségeim vannak. Nem szeretnék bűnt elkövetni, viszont a férjemtől sem szeretnék elhidegülni. Ő még nehezebben viseli a várakozást.

Reformátusként újraházasodhatom?

Kedves Lelkiatya! Fiatalon házasodtunk össze volt párommal. Szüleink kérésének eleget téve, református vallás szerint templomi esküvőnk is volt. 1992–2015-ig tartott házasságunk, amikor volt párom elhagyott, gyermekeimet és az egész családot. Hivatalosan kimondták a válást 2015 novemberében, ő már a következő évben újra is házasodott. Gyermekeink velem maradtak, nem kívántak anyukájukkal menni. Én megismerkedtem egy korban hozzám illő egygyermekes anyukával, akinek a párja rég elhunyt. Jól megértjük egymást és gyermeke is elfogadott, és az én gyermekeim is viszont. Új párommal szeretnénk katolikus szertartás szerint összeházasodni, de én református vallás szerint vagyok keresztelve . Mi a teendő ilyen esetben?

Rosszul sikerült a gyónásom

Tisztelt Lelkiatya! Rendszeresen, havonta-kéthavonta gyónó hívő vagyok. Sokszor volt már kellemetlen tapasztalatom gyónással kapcsolatban, de a legutóbbi gyónásom a legrosszabbra sikerült, annak minden következményeivel együtt. Az atya ennyit mondott: „Miért jött ide? Ez nem gyónás!” Még mondott pár dolgot, sajnos nem nagyon tudtam odafigyelni, de többször is bocsánatot kértem. Feloldozás nélkül köszöntünk el. Ez a mondat azóta visszhangzik a fülemben, mert nekem az olyan volt, mintha Jézus maga mondta volna nekem. Biztosan én vagyok túlérzékeny, de összetört a lelkem, a hitem, az életem.

Elbizonytalanodtam a hitemben

Kedves Lelkiatya! Mindig is hívő voltam, mondhatni, beleszülettem a keresztény életbe, katolikus iskolába járattak a szüleim, templomba jártunk, mindig is fontos szerepet töltött be életünkben a Jóisten. Édesanyám halálakor nagyon megtörtem, haragot éreztem, igazságtalanságnak tartottam a sok szenvedést, amit a családom átélt. Ők – nagypapám kivételével – meg is szakították a kapcsolatot a hittel, eleinte én is követtem a példájukat, de mivel nagyon hiányzott Isten, visszataláltam hozzá. Ezt annak is köszönhetem, hogy megismertem a férjemet, aki mélyen hívő ember és támogatott ebben a lépésben. Azonban, bár ezt rettenetesen szégyellem, már nem merek bízni Istenben. Pedig 17 éves koromban még álmodtam is Jézussal, aki pontosan erre kért engem. Akkor még nem értettem, miért kéri, most már sajnos értem. Félek, hogy egy pillanat alatt elvesz tőlem megint mindent, pont úgy, ahogy anyukám halálakor tette. Félek magam biztonságban érezni az Ő közelségében is, pedig régebben pontosan azért tudtam a legnagyobb békében élni, mert tudtam, hogy hatalmas védőháló van mögöttem a hitem által. Emiatt úgy érzem, nem vagyok „igazi” keresztény, mert mégis milyen hívő ember az, aki nem hisz? Lakásvásárlás és gyermekáldás előtt állunk és ahelyett, hogy örülnék ennek a hatalmas áldásnak, sorra a kételyeim törnek bennem elő és a félelmeim. Imádkozom, hogy múljon el és imádkozom, hogy kaphassam vissza a békémet, de egyelőre nem kaptam választ…

Nem merek gyónni, mert szégyellem a bűneimet

Kedves Lelkiatya! Isten, Jézus jelenlétére vágyom, szeretném oly közel érezni magamhoz, mint Szent Rita. Viszont oly szinten eltávolodtam Istentől, hogy úgymond „meghalt” bennem, és bűnt bűnre halmozva jártam/járok. Gyónni nem merek, mert a bűnök tartalmát szégyellem elmondani bárkinek is.

Özvegyként új szentségi házasság kötnék

Tisztelt Lelkiatya! Három éve, negyvennégy év boldog szentségi házasság után megözvegyültem. Társkereső fórumon kezdtem új párt keresni, és találtam is, akivel a hátralévő éveimet leélhetném. Újra szentségi házasságot kell kötnöm ahhoz, hogy testi kapcsolat is lehessen köztünk, és hogy továbbra is szentségekhez járulhassunk?

Ministránsként hordhatok a szentmisén vállkendőt?

Tisztelt Lelkiatya! Ministráns vagyok és még „semmi közöm” a papi hivatáshoz, még csak szeminarista sem vagyok. A kérdésem az lenne, hogy mint ministráns hordatok a szentmisén vállkendőt, illetve dalmatikát?