3.8 C
Budapest
szerda, 2020. január 29.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

Milyen részletesen kell elmondani a gyónáskor a bűneimet?

Kedves Lelkiatya! Mennyire kell a szentgyónásban részletezni a parázna gondolataimat, vágyaimat?

A sok stressz miatt eltávolodtam Istentől

Tisztelt Lelkiatya! Nemrég keresztelkedtem meg, tavaly áprilisban. Egyetemi tanulmányaim során nehézségbe ütköztem, van 2 vizsgám is, ami 3. tárgyfelvételes, és ha nem sikerül őket ezen vizsgaidőszakon belül kijavítani, akkor kirúgnak… A töménytelen stressz miatt, sajnos eltávolodtam Istentől, nem imádkoztam és nem jártam misére, nem gyóntam már több mint 3 hónapja… Ezt sajnálom és jóvá akarom tenni, amint sikerül tanulmányaimat bebiztosítani azzal, hogy nem rúgnak ki. Ezért azt kérem, ha lehet, imával segítsen meg. Tudom, hogy esendő és bűnös vagyok, de biztos vagyok benne hogy hiányzom Jézusnak, már érzem a hívását erősödni a napokban… Hiszem, hogy elhívásom van, nem hiába élek, küldetésem van, össze kívánom tartani magyarságot, mely oly sokat marja egymást századok óta. Hiszem, hogy Szent István királyunk nem véletlenül alapított keresztény királyságot, azt fenn kéne tartani napjainkban is, hiszen fia halála miatt Szűz Mária oltalmába helyezte hazánkat, így mutatva ki bizalmát Isten felé.

Muszáj volt elválnom

Tisztelt Lelkiatya! Nagyon szomorú vagyok, mert nem önszántamból, hanem muszájból kellett elválnom. A volt férjem kettős életet élt és olyan jól működő kapcsolatot tartott velem is, hogy még csak eszembe sem jutott, hogy megcsal. Egy éjszaka arra lettem figyelmes, hogy a telefonján ír és magas telefonszámlát csinált, majd egyszer meghallottam, hogy mást szólított „szerelemnek”, pedig engem is így hívott. Arról nem is beszélve, hogy eltűnt egy házra való pénz, s mikor mindezt számon kértem, az is kiderült, hogy a házunkat és így a gyerekek és az én életemet is veszélyeztette. Mindenképpen fel kellett bontsam papíron a házasságunkat, azaz beadtam a válást és megnyertem a házat is. Így ezzel megmentettem a saját és a gyerekeket illető részt, s egyedül rajta hajtották be a tartozását. Nem én és a gyerekek halmoztuk fel a tartozást. Hiszem, hogy Isten és Jézus sem így gondolta volna, hogy belemenjek abba, hogy a gyerekeim és jómagam is az utcára kerüljünk, csakis azért, hogy a híd alatt szerethessem továbbra is a férjemet. Mindemellett a szívem legmélyén talán sosem múlik el az iránta érzett szeretetem; jómagam sem tudom miért, pedig oly sok rosszat tett velem. A kérdésem az lenne: ebben az élethelyzetben járulhatok szentáldozáshoz?

Miért nem akarta Jézus, hogy hirdessék a csodatételeit?

Tisztelt Lelkiatya! Számomra nem teljesen világos az, hogy Jézus néha (beteggyógyítás után) nem akarja azt, hogy a gyógyult hirdesse, hogy ki tette vele ezt a csodát. Máskor pedig azt szeretné, hogy a megmentett hirdesse, hogy ki a megmentője.

Hogyan találhatom meg a hivatásomat?

Kedves Lelkiatya! Most vagyok abban a korszakban, hogy lassan el kell kezdenem gondolkodni, merre tanulok tovább (11.-es vagyok), sokat imádkozom azért, hogy megtaláljam hivatásomat. Nagyon szeretnék alkotni (fotózni, rajzolni és építeni), vagy másoknak segíteni (ezekben jó is vagyok szerintem és szeretem csinálni), de ötletem nincs merre és hogyan tovább. Szüleim azt szeretnék, hogy egyetemre menjek, de én nem érzek így. Hogyan találhatom meg azt a hivatást, amit Isten nekem szánt?

Hogyan keressem Isten országát?

Kedves Lelkiatya! Az utóbbi időben egyre többször olvasom a Szentírást, hogy az életemnek utat mutasson. Sokat gondolkodom ezen az igerészen: „Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.” Az isteni gondviselést naponta megtapasztalom, nem is félek a holnaptól és attól sem, hogy a Mennyei Atya nem fog gondoskodni rólam és a családomról. De hogyan keressem Isten országát és annak igazságát?

Nem tudnak nekem megbocsátani

Tisztelt Lelkiatya! A rokonságban van egy nő, akit évekkel korábban megsértettem azzal, hogy rászóltam, ne sértegessen, ne rágalmazzon egy nagyon jóra való embert. Megsértődött, azóta sem szól hozzám. Bocsánatot kértem, de továbbra is kitartott sértődöttsége mellett. Egy alkalommal mégis megszólalt, beszélgettünk. Kapva kaptam az alkalmon, és örültem, hogy megtört a jég az ő részéről is. Aztán kiderült, hogy a barátság csak szalmaláng volt. Továbbra is elzárkózik tőlem. Nem tudom mi tévő legyek? Egyáltalán szorgalmaznom kell-e, hogy békejobbot nyújtson felém, ha szándékába sem áll?

Eltávolodtak tőlem az unokáim

Túl fiatalnak érezzük magunkat
Tisztelt Lelkiatya! 70 éves nagymama vagyok. 5 unokám van, közülük kettőre, azaz két kislányra, heti szinten vigyáztam. Felejthetetlen kötődés alakult ki köztem és a kislányok között. Közben múlt az idő és a kislányok 11 és 9 évesek lettek. Változást hozott az életükbe/ünkbe az is ,hogy a fiam a válása után két éve újra nősült. A kislányok nagyon nagy szeretettel fogadták az új „mamájukat”, nagyon jól kijönnek egymással, ragaszkodnak hozzá. Az új „mama” is hozzájuk. Én ezt nagy hálával köszönöm a Jóistennek, mert így van ez rendjén. Csak az fáj egy kicsit, hogy a kislányok szinte teljesen háttérbe szorítanak. Ha a család együtt van, már nem jönnek hozzám, nem ülnek az ölembe, helyette az új mama ölébe ülnek, és ez nagyon rövid idő leforgása alatt változott így meg. Azt veszem észre, hogy távolodunk, kezdünk elidegenedni egymástól és ezt nem szeretném annyiban hagyni. Mit tegyek? Hogy nyerjem őket vissza?

Hogyan tudnék újra tisztaságban élni?

Kedves Lelkiatya! Negyvenéves, egyedülálló, vallásomat gyakorló, katolikus nő vagyok. Sosem éltem párkapcsolatban (nem is fogok, nem vagyok rá képes). Életem korai időszakában történtek olyan események, amik miatt nem tudok és félek is kapcsolatot kialakítani bárkivel is. Azon események emléke viszont nem hagy nyugodni. Ezt követően, kamaszkoromban nagyon erősen pornófüggő voltam és mindennapos volt az önkielégítés is (amit akkoriban nem tekintettem akkora nagy bajnak). Később, ahogy felnőttem, a probléma megszűnt. De most hogy elkezdtem az életemet rendbe tenni, hogy Krisztushoz méltó életet élhessek, küzdök a harag és a lobbanékonyság ellen, de újra elbukom az önkielégítés bűnében. Olyan jó volt évekig tisztának lenni, sokat gondolok rá, jó lenne újra tisztaságban élni. Mit tegyek, hogy letudjam, győzni ezt a vágyat? Miért van az, hogy ha egy bűnt teljesen le akarunk győzni, akkor egy másik erőre kap?

Kötelező hangosan mondani az eskü szavait?

Kedves Lelkiatya! A barátommal tervezgetjük az esküvőnket, sajnos azonban a dadogásom miatt eléggé szorongok a sok ember előtt, mikrofonba mondandó eskütételtől. Nem szeretném, hogy házasságkötésünk ilyen mértékű szorongással és szégyenérzettel töltene el egy ilyen apróság miatt, ezért az lenne a kérdésem, hogy az egyházi eskütételre lenne-e valamilyen más megoldás?