6.3 C
Budapest
szerda, 2024. április 17.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

Mi Isten terve a szenvedéssel, a betegségekkel?

A szenvedések értelme

Tisztelt Lelkiatya! Mi a betegség és az abból eredő szenvedés értelme? Ez is Isten terve? Isten kínoz minket vele?

Kedves Levélíró! Az egyik legnehezebb kérdést tette föl.

Az itt adott válaszok tapogatózó, nem teljes válaszok a szenvedés kérdésére. A szenvedés titka előtt mindenekelőtt hallgatnunk kell. Együttéreznünk, segítő kezet nyújtanunk. A szenvedés kérdésére Isten válasza nem elméleti. Isten válasza mindenekelőtt Jézus keresztje és feltámadása. Mégis engedje meg, hogy egy kicsit hosszabb gondolatsorral próbáljak néhány válaszkísérletet adni Önnek.

A fizikai rossz oka egyszerűen az anyagvilág végessége, romlandósága, az élő szervezetek esendősége. Nem az emberi bűnből származik mindez, hiszen már az ember megjelenése előtt is kitörtek a vulkánok, becsapódtak a meteorok, és egy-egy ilyen katasztrófa folyamán válogatás nélkül estek áldozatul az élőlények. Már az ember megjelenése előtt voltak betegségek (találtak például elrákosodott dinoszaurusz csontokat), és az ember megjelenése előtt is volt halál (az élőlények halála nélkül maga az evolúció sem volna lehetséges).

Ezeknek a negatívumoknak az oka egyszerűen az anyag végessége, esetlegessége, romlandósága. A Teremtő nem irányítja láthatatlan damilszálakon keresztül a protonokat és az elektronokat. Az anyagvilágnak is adott egy bizonyos ’szabadságot’. A fizikusok megegyeznek abban, hogy ha az anyagvilágról mindent tudnánk a mostani pillanatban, a következő pillanatban lejátszódó folyamatokat akkor sem lehetne előre teljes pontossággal megmondani. Az emberi szabadság egy kicsi csírája már ott van az anyagban.

Isten nem késznek alkotta meg a világ dolgait. Megalkotta, előhívta az életet, és aztán engedte, hogy hosszú és sok zsákutcával, szenvedéssel teli úton az élet a maga nemesebb formáit megtalálja. Az embert se késznek alkotja. Engedi, hogy a döntéseinkkel magunk is közreműködjük az életutunk megírásában, önmagunk megalkotásában. Igazi társának akarta az embert. Az anyagvilágban levő bizonyos mértékű ’szabadság’ előfeltétele az emberi világban megjelenő szabadságnak.

A fizikai rossz megtapasztalása nem önmagában rossz. A fizikai rossz (betegség katasztrófák, halál) szembesíti az embert azzal, hogy véges, hogy csak teremtmény. Szembesítenek a létünk határaival, a létünk igazságával.

A fájdalom egy fontos jelzés az élőlények számára, amely a betegséget, a megsebesülést jelzi. A nehézségek és szenvedések az élővilág és az ember fejlődésének nagyon fontos motorjai voltak.

A fizikai rossz azért olyan fájdalmas az embernek, mert az embert megsebezte a bűn. A bűnös ember pedig már nem bízik teljes szívvel a Teremtőjében, nem bízik teljes szívvel az örök élet valóságában, ezért görcsösen ragaszkodik a földi véges életéhez, egészségéhez, és így a betegség és a halál számára egy keserves kínlódássá, haláltusává lesz. A bűntelen ember számára a betegség és a halál fájdalmas, de mégis természetes és reményteli átmenet lett volna Isten öröklétébe.

Egyszerre volt megrendítő és gyönyörű átélni azt, amikor a betlehemi kolostorban egy öreg szalézi testvér meghalt. Mindenki odaléphetett a betegágyához, mindenkire rámosolygott, itt-ott egy szót is mondott. Mosolyogva, békésen halt meg. Amikor meghalt, azt éreztem, hogy hazaért. A kolostort egy titokzatos mennyei béke töltötte el.

A kereszténység kimondja ezeket a botrányos állításokat, hogy Isten – halandó természetünket felvéve – szenvedett, Isten meghalt értünk. Jézus keresztjében Isten legbensőbb titka, a Teremtő szíve tárult fel nekünk, nyilvánult ki a történelemben.

Isten minden tette örök. Jézus keresztjében az válik nyilvánvalóvá, hogy Isten nem valahol távol a mennyei palotában ülve nézi az ember töméntelen szenvedését. Isten a történelem végtelen keresztútján magára vette terheinket, hordozza a fájdalmunkat. Feltámadásával pedig legyőzte a szenvedést és a halált. Amikor valaki szenved, Isten ott van vele, egy vele. A Nagypéntek és a Húsvét titkát éli át.

A világ a Teremtő szeretetéből lett. A Nap ragyogása, a madarak éneke, a patakok és felhők mögött a Teremtő jósága, szépsége rejtőzik. Az ember léte is ebből a szeretetből sarjadt ki. A Teremtő azt akarja, hogy az Ő örök szeretetébe juthassunk el, Őbenne, a vele való egyesülésben teljesedjen be az életünk.

Ez a földi élet átmeneti. Arra szolgál, hogy lassan megtanuljuk önmagunkat a kezünkbe venni, személyként dönteni és cselekedni, és aztán megtanuljunk szeretni, megtanuljuk odaadni az életünket. Eleinte darabokban, a munkánkban, a családunknak, a ránk bízottaknak, aztán, a halál pillanatában majd egészen, végérvényesen, a hit és a szeretet utolsó nagy gesztusával Isten kezébe tegyük le önmagunkat. Akkor tudunk belépni Isten örök szeretetébe, ha itt a földi, mulandó létben megtanultunk szeretni. A földi életút célja ez.

Egy híres mese szerint egyszer egy kisfiú szívében megszólalt egy gyönyörű dallam. Szép volt, mint az első tavaszi kék égbolt, mint a hegyi patakok csobogása. Amikor a kisfiú meghallotta, azt mondta magában: Annyira szép, elviszem az Úristenhez, odaadom neki. Valóban elvitte a dallamot az Úristenhez. Az Úristen örömmel hallgatta a dallamot, és azt mondta: Valóban gyönyörű. Ha akarod, segítek neked, hogy egészen tökéletes legyen. És megajándékozta őt a szeretettel.

A kisfiú növekedett, érlelődött, és közben a dallam is változott a szívében. Érzésekkel, mélységgel telt meg. Amikor meghallotta, azt gondolta, készen van, és elvitte megint az Úristenhez. Isten megint nagy örömmel hallgatta, de végül azt mondta: Valami még hiányzik belőle. És megajándékozta az embert a szenvedéssel. Az ember küszködött és lázadt. Sokszor úgy érezte, hogy nem bírja tovább, belepusztul, elveszíti a hitét. De aztán lassan felülkerekedett a szenvedésen, legyőzte azt. Közben a dallam is változott a szívében. Egy szomorú, mély alaphang is belékerült. De ettől csak még zengőbb lett, még diadalmasabb. Amikor meghallotta elvitte az Úristenhez, és azt mondta neki: „Mindenemet, amim volt, beleadtam ebbe a dallamba. A szívem vérével írtam. Nincs másom, amit adhatnék. Fogadd el.” Isten azonban azt mondta: „Van a számodra még egy ajándékom. És megajándékozta őt a magányossággal. Az ember körül a világ hangjai lassan elcsendesedtek. És ahogy átküzdötte magát a magány keserűségén és kegyelmén, a dallam újra változott a szívében. Egyre szellemibb lett, egyre áttetszőbb. Amikor az Úristen meghallotta, meghatottan elfogadta.

A szeretet dallamát tanuljuk egy életen át, az élet sokszor nehéz iskolájában. És ahhoz, hogy egy-egy osztállyal előbbre lépjünk, néha nagyon fájdalmas utakat kell végigjárnunk.

S. Lewis mondta, hogy Isten az örömeinkben suttog, a lelkiismeretünk hangjában érthetően beszél, és Isten a szenvedéseinkben hangosan kiált. Dietrich Bonhoeffer, a nácik által kivégzett hitvalló lelkész pedig azt írta, hogy a szenvedés szent angyal. Több jót hozott elő az emberekből, mint bármennyi élvezet és öröm. Sokszor az ember szíve kemény. A szenvedés feltöri ezt a kemény burkot, megnyitja a szívet Isten felé, a felebarát felé. Alázatosabbá, együttérzőbbé tesz. A szenvedésben megtapasztaljuk a létünk igazságát, a végességünket, és ez elvezet minket Istenhez, a Lét Forrásához.

A Biblia arra tanít, hogy szenvedéseinkkel kiegészíthetjük Krisztus megváltó szenvedését (Kol 1,24). Minden szenvedés, amit hittel és szeretettel hordozunk, Krisztushoz tesz minket hasonlóvá. Vele együtt hordozhatjuk a világ terhét, a szeretünk által részt vehetünk a bűnöktől való megtisztítás, a megváltás művében.

A Biblia nagy szenvedője Jób, az igaz ember, aki ártatlanul szenved. Jób Istenhez kiált, tőle kér választ. Jób neve is ezt jelenti (legalábbis ez a nevének egyik lehetséges jelentése): „Hol van az én Atyám?” Keresi a szerető Istent a szenvedés éjszakájában. A szenvedőnek szabad kiáltania, panaszkodnia, perelnie az Istennel.

Jób kiáltására Isten válaszolt Krisztus keresztjében: Itt vagyok, veled vagyok! Van Atyád. Velem járod a szenvedés nehéz ösvényeit. A szenvedés útja a feltámadás fénye felé vezet.

Néhány évvel ezelőtt egy házaspárt kísérhettem az életük egy nagyon nehéz szakaszában. A feleség, egy ötgyermekes, fiatal, életvidám édesanya egy ritka és gyógyíthatatlan betegséget kapott, az idegsejtjei kezdtek elhalni. Eleinte csak azt vette észre, hogy szavak nem jutnak az eszébe, a mozdulatok nehezebbek, aztán igen hamar tolószékbe, majd ágyba került.

A férj gyakran megkérdezte Istentől: „Miért? Miért kell egy életerős, vidám mélyen hívő édesanyának ezt a rettenetes keresztutat végigjárni?” Aztán – ahogyan elmesélte – ráébredt arra, hogy ezt nem szabad megkérdeznie. Ezt majd talán csak odaát fogja megsejteni, amikor Isten szemével láthatja a világot és az életet. Most elég azt tudnia, hogy Isten velük van. Ezt pedig szinte fizikailag érezték. E nélkül egy napot, egy órát sem tudtak volna végigcsinálni.

Az asszony állapota romlott, már egyáltalán nem tudott beszélni. Csak a szeme, az arca mozgott még valamennyire. A férj megtanult a felesége tekintetéből olvasni. Aztán a feleség állapota még rosszabb lett, kórházba került, lélegeztetőgépre kapcsolták, a gyomrán át egy szondán át etették, mert már nyelni sem tudott. A kórházban azonban senki sem tudott az asszony tekintetéből olvasni, nem értették az ő apró jelzéseit, az állapota lelkileg is hatalmasat zuhant. A férfi ekkor egy hatalmas döntést hozott. Elhatározta, hogy hazahozza a feleségét. Vett egy lélegeztetőgépet, megtanult minden dolgot, amit a felesége körül tenni kell, feladta a remek állását, és azután több, mint két évig napi 24 órában ő ápolta a feleségét. Volt olyan éjszaka, hogy 20-szor, 30-szor kelt fel mellé. A feleségének volt egy kis csöngője, amit az egyik kicsit még mozgóképes ujjával meg tudott nyomni. Gyakran megijedt, hogy nem kap levegőt, és ébresztette a férjét. Sokan megkérdezték a férfitől, hogy miért teszi ezt. Mire a férfi mindig ezt felelte: „Nem ez a természetes? Örülök, hogy legalább ezt megtehetem érte. És biztos vagyok abban, hogy ő is ugyanezt tette volna értem.”

Az utolsó karácsonyon egy misét tartottunk a betegágy mellett. Az öt gyerek és a férj ott térdeltek a betegágy körül. Ahogyan kijöttünk aztán a betegszobából, a férfi azt mondta nekem: „Atya, tudod a számunkra nagyon különleges ez a szoba. Itt Isten szeretetének fátyla borít be minket.”

Tóth Árpád: Isten oltó kése

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.
Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.
Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.
Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tiéd az én harcom,
És győztes távolba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.
Sárközi György: Homlokomon fehér csillag
Tüskebokrokból csillagképek ága-bogává fényesültem,
Minden szenvedés arra volt jó, hogy önmagamból fölrepítsen.
Minden keserű szerelem alján lelkem parittyák feszítették,
Minden sírból föltámasztották hős vágyak tárt testem keresztjét.
…
Minden kígyói fájdalomból sasok szárnya emelt föl engem,
Minden szenvedés arra volt jó, hogy alvó lelkem földerengjen.
Homlokomon fehér csillagok s borzongó dalok hajnalodnak
S a kivirágzó tüskebokrok léptem előtt földig hajolnak

Isten minden családot arra hív, hogy sok gyermekük legyen?

Kedves Lelkiatya! Háromgyerekes édesanya vagyok. Sajnos mindannyiukat császármetszéssel szültem, így nem szeretnénk újabb babát az egészségügyi kockázatok miatt. Nyilván, ha Isten mégis ad, megtartanánk, de tudatosan újabb gyermeket nem szeretnénk. Ezzel nem is lenne probléma, viszont elbizonytalanít egy ismerősöm hozzáállása. Sok gyermekük van, és annyit szeretnének vállalni, amennyit Isten ad. Én tiszta szívvel és őszintén szeretném Istent követni, viszont távol áll tőlem és a férjemtől is a hatalmas család vállalása. Kevesebbek leszünk Isten szemében, ha mi megállunk három gyereknél? Isten minden családot arra hív, hogy sokgyermekes legyen? Hívhat minket Isten olyan dologra, amire nem vágyunk?

Kedves Édesanya! Nagyon örülök, hogy a három gyermekükre igent mondtak, és szeretetben, hitben nevelik őket. Nagyon örültem a levelében annak a mondatnak is, hogy ha Isten mégis ajándékozna egy negyedik gyermeket, akkor természetesen őt is szeretettel elfogadnák.

A II. Vatikáni Zsinat tanítja, hogy Isten a szülőktől a „felelősségteljes gyermekvállalást” várja. Isten értelmet és szabad akaratot az embernek, és azt várja, hogy a szülők felmérjék, hogy anyagilag, egészségileg, emberileg hány gyermek felnevelésére éreznek magukban erőt, adottságot és hívást. „Fontolják meg, mi válik a maguk és a már megszületett, illetve születendő gyermekeik javára; mérlegeljék továbbá a korviszonyokból és saját társadalmi helyzetükből adódó anyagi és szellemi létfeltételeket, s végül vegyék figyelembe azt is, mit kíván családjuk, hazájuk, sőt az Egyház közjava. Minderről végső fokon maguknak a házastársaknak kell dönteniük Isten színe előtt.” (Gaudium et spes 50)

Ha a lelkiismeretüket, családjuk helyzetét Isten színe előtt megvizsgálva úgy érzik, hogy három gyermeknél többet nem szeretnének vállalni, hogy ennyire van erejük, isteni hívásuk, akkor nyugodt lelkiismerettel dönthetnek így. Mindig tiszteljék, lehetőség szerint segítsék azokat a családokat, ahol sok gyermeket vállalnak, de nyugodtan felvállalhatják azt, hogy ez nem az Önök útja.

Mit gondol az Egyház a Simon Gábor atya által vezetett Pro Hungaria Sacra egyesületről?

mikrofon

Kedves Lelkiatya! A Simon Gábor atya által vezetett Pro Hungaria Sacra katolikusnak számít? Számomra nagyon szimpatikus, mert van szentelt víz, és sok tanítás pl. a tisztítóhelyről, a búcsúkról (nálunk még mindig nincs szentelt víz és nem lehet nyelvre áldozni). Szimpatikus az is, hogy ott a misék előtt van gyóntatás, és az atya is imádkozza a rózsafüzért. A mi templomunkban ritkán van lehetőség szentgyónásra, emiatt nagyon szomorú vagyok.

Kedves Levélíró! Örülök, hogy ilyen fontos az Ön számára a szentgyónás, az Eucharisztia méltó módon való vétele, az imádság, a szenteltvíz. Tartson ki, és erősödjön napról napra ezekben!

Simon Gábor atya felszentelt katolikus pap, így az általa kiszolgáltatott szentségek (gyónás, Szentmise stb.) mind érvényesek. Ugyanakkor Simon Gábor atyát 2020-ban felfüggesztették a papi működés alól, mivel elutasítja a Katolikus Egyház (pl. a II. Vatikáni Zsinat) több tanítását és rendelkezését. Ez azt jelenti, hogy nem szabadna Szentmiséket tartania, sem más papi tevékenységet végeznie.

Igyekezzen más katolikus templomot találni, ahol méltó módon végzik a liturgiát, ahol van gyóntatás, van szenteltvíz. A hívőnek – egyes kivételes esetektől (pl. nagyobb járványveszély) eltekintve – minden katolikus templomban joga van ahhoz, hogy nyelvre áldozzon, joga van ahhoz, hogy a pap meggyóntassa. Minden templomban kint kellene lennie a szenteltvíztartónak is.

Miért nem tanított meg Isten egyes madarakat repülni?

Tisztelt Lelkiatya! Nemrég a hétéves lányom feltett egy kérdést, amire nem tudtam válaszolni: Miért nem tanított meg Isten egyes madarakat (például pingvineket és struccokat) repülni?

Kedves Levélíró! Isten a világ teremtője, ő indította útjára az univerzumot, és évmilliárdokkal később az életet, az első egysejtűeket is. Azonban Isten azt akarta, hogy a világnak legyen egy viszonylagos önállósága, autonómiája. Az anyagvilágnak és az életnek is megvannak a maga törvényszerűségei, ok-okozati összefüggései, amelyeket Isten nem helyettesít, nem függeszt fel, hanem ezeken keresztül, ezeket fenntartva, és néha ezeken túllépve működik.

Isten engedte, hogy az élővilág a maga törvényszerűségei szerint bontakozzon, fejlődjön. Az élet, minden valószínűség szerint a vizekben indult útjára, majd az élőlények csak lassan évmilliók alatt váltak arra képessé, hogy a szárazföldön és a levegőben is tudjanak élni, mozogni.

A madarak közül több olyan faj is kialakult, melyeknek nem volt szükségük a repülésre, annál inkább a gyors futásra (pl. a táplálék megszerzése érdekében).

A kislányának azt felelném, hogy a strucc így tudja jól megszerezni a táplálékát, ha nagyon gyorsan tud futni, ha nagyon erős, ezért alakult ilyenné a teste. A pingvinek halakkal táplálkoznak, így arra van szükségük, hogy nagyon jól tudjanak úszni. Más madarak viszont, amelyek például rovarokkal táplálkoznak, repülni tudnak jól, hogy a táplálékukat így könnyen meg tudják szerezni. A természetben minden nagyon gyönyörűen és bölcsen van elrendezve, megcsodálhatjuk benne Isten bölcsességét és szépségét.

Hogyan őrizzük meg a tisztaságunkat a házasságig?

Házassági tanács

Tisztelt Lelkiatya! Keresztény vagyok, egy éve találkoztam egy hasonló hívő keresztény fiúval, akivel nagyon jól megértjük egymást (ő evangélikus, és ő is szeretne várni a szexszel házasságig). Viszont néha amikor ketten vagyunk, úgy érzem túlzásba visszük a testi kontaktust. Nem tudom, hol a határ és mit kéne házasság utánra tartogatni.

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy egymásra találtak, megszerették egymást, hogy nagy örömmel és várakozással készülnek a házasságra.

Azt javaslom, hogy a fürdőruha határait tartsák tiszteletben, a közvetlenül a szexualitásra szolgáló testrészeket tartsák meg a házasságkötés utánra, a teljes testi egyesülésük megünneplésének, megélésének boldog alkalmaira. Nem könnyű ezt megtartani. Igyekezzenek kerülni az olyan helyzeteket (pl. kettesben egy lakásban, hosszan egymás mellett egy díványon), amelyek bűnre csábító alkalmak lehetnek. Ne azon keseregjenek, ami nincs, hanem örüljenek az udvarlás szépségének. Az udvarlásnak van egy saját szépsége, ami a házasságban már nem lesz meg (ott egy másfajta, még nagyobb mélységű kapcsolódás váltja majd fel). Az udvarlásban van távolság, játékosság. Élvezzék ki ennek a saját szépségét. Ismerjék meg egymás gondolatait, szokásait, családját. Beszélgessenek, kiránduljanak, táncoljanak, játsszanak, imádkozzanak együtt, tegyenek jót együtt valakivel. Erre valók az udvarlás hónapjai.

Sok örömet, szeretetet, hűséget, nagylelkűséget, bölcsességet kívánok a bontakozó kapcsolatukhoz!

Hogyan lehet „szebbé” tenni a szentmisét?

Tisztelt Lelkiatya! Hogyan lehet egy szentmisét szebbé tenni? Mi kell ehhez? A jelenlétünk a szentmisén? Vagy a pap mondanivalója? Vagy ennél sokkal több?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök a kérdésének! A Szentmise „forrás és csúcs”. A Szentmisében Isten adja nekünk önmagát a Szentírás szavain keresztül és az Eucharisztiában.

Akkor szép a Szentmise, ha be tudjuk Őt fogadni, ha átéljük, ami ott történik. A bűnbánatot, az Isten dicséretet, az olvasmányok üzenetét, a Keresztáldozatot, amely megjelenik az oltáron, a Jézussal való egyesülést.

Akkor szép a Szentmise, ha az életünk is Mise. Ha az életünkben is igaz, hogy a megtérés útján járunk, szabadulunk a bűneinktől, dicsérjük Őt, hallgatunk az Ő szavára, felajánljuk neki nem csak a kenyeret és a bort, hanem az örömeinket és fájdalmainkat is, ha egyek vagyunk vele szüntelenül. Nagyon szépen ír erről Tilmann Beller atya, vagy Varga László püspök atya.

Bűn, ha felindultságból trágár kifejezést használtam?

Kedves Lelkiatya! Előre is elnézést kérek, hogy babonásnak tűnök, de akkor is felteszem ezt a kérdést. Nemrég porszívóztam, és a fülbevalóm véletlenül a porszívóba került. Emiatt negatív érzelmeim voltak, és kirgiz nyelven egy trágár kifejezést mondtam. Régóta ismertem ezt a kifejezést, mert egy kirgiz faluban élek, de csak ma tudtam meg, hogy ezek a szavak valójában szörnyű átok, és erős hatása van. De nem akartam megátkozni senkit, csak felindultságból mondtam. Mit kéne most tennem?

Kedves Levélíró! Ha egy kisgyerek az óvodában hall egy nagyon csúnya mondatot, aminek nem tudja a jelentését, és otthon elkezdi mondogatni ezt a csúnya mondatot, akkor ez a kisgyermek nem káromkodik, hiszen azt sem tudja, mit jelent, amit mond. Éppígy Ön sem átkozódott, amikor kimondta azokat a kirgiz szavakat, hiszen nem tudta, mit jelentenek.

Természetesen azzal vétkezett, hogy mérgében vagy fájdalmában egy trágár szót mondott. Ennek tudatában volt, ezzel tehát hibát követett el. Ha haragos, vagy valami baj történik, először mindig fohászkodjon, kérje Isten segítségét, hallgasson, gondolja végig, hogy mit és hogyan kell mondania. Ha így tesz, el tudja kerülni a csúnya szavak használatát.

Azonban nyugodjon meg, Ön nem átkozódott, az Ön által tudatlanul kimondott szavaknak nincs semmilyen átkot hozó hatása az Ön számára.

Minek van helye a templomban?

Tisztelt Lelkiatya! Amikor néhány évvel ezelőtt a Pachamama-szobrot (inka termékenységi istennő) ellopták a templomból és a folyóba dobták, akkor elkövették a lopás bűnét? Most Olaszországban egy betlehemben Szűz Mária mellett egy nő van kirakva szivárványos sállal, aki ezt elviszi, lopás bűnét elköveti?

Kedves Levélíró! Amikor Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, amikor felforgatta a pénzváltók asztalait, amikor a galambárusokat kikergette, nem követett el semmifajta bűnt. A kereskedők, a galambárusok, a pénzváltók nem valók a templomba, semmi keresnivalójuk sincs ott. Jézus helyesen tette, hogy kitette őket onnan.

Éppígy nem volt helye a Pachamama szobrocskának és a szivárványos sálnak sem a templomban vagy a betlehemben. Nagyon helyesen tette, aki kitette ezeket onnan.

Képtelen vagyok imádkozni

Kedves Lelkiatya! Az utóbbi időben képtelen vagyok imádkozni, hiába érzem, hogy imádkozni kellene, emiatt állandó bűntudatom van. Amióta kiderült, hogy a leukémiából gyógyult gyerekem vérképe megint rossz, csak állandó sírás van rajtam és állandóan régi katolikus gyászénekeket és Szűzanya-énekeket hallgatok. Ez ugye nem ima? De mégis úgy érzem, hogy a Szűzanya itt van velünk. Segítene, hogy lehetne mégis napi imát mondanom? Próbáltam a rózsafüzért, de egyszerűen belezavarodtak a gondolataim…

Kedves Édesanya! Imádkozom Önért, a Gyermekéért, az egész családért… Óriási fájdalom az, amikor valaki, akit nagyon szeretünk, beteg, szenved, veszélyben van. Jobban fáj, mint a saját betegség, mint a saját szenvedés.

Isten ott van Önök mellett. Fogja a gyermeke kezét, az Ön kezét ebben a nagy fájdalomban. Talán soha nem vagyunk közelebb Jézushoz, mint amikor keresztet hordozunk.

Az Ön legfőbb imája legyen az, hogy nagy szeretettel ott áll a gyermeke mellett, segíti és bátorítja őt. Az Ön imája legyen annak átélése, hogy Isten ott van Önökkel, fogja a kezüket, átöleli Önöket. Imádkozzon a fájdalmával, a könnyeivel. Gondoljon a Szűzanyára a kereszt alatt. Egészen egy lett a Fia szenvedésével.

Nagyon jó, hogy szent énekeket hallgat. Legyen az énekek között sok Isten szeretetéről, az örök életről, a húsvét fényéről szóló ének is.

Ha nem tud hosszabb imát mondani, mondogasson csak egy-egy rövid fohászt. „Istenem segíts! Uram, Jézus, légy velünk! Uram, oltalmazd a gyermekem, öleld őt át, fogd a kezét! Mária, Édesanyánk, légy velünk! Istennek minden szentjei, segítsetek! Uram, add, hogy veled vihessük ezt a keresztet! Uram, gyógyítsd meg őt! Uram, legyen meg a Te akaratod! Uram, erősítsd a hitünket! Jézusom, bízom Benned!….”

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút

Van jelentősége, hogy milyen színű egy virág?

Tisztelt Lelkiatya! Virágkötő vagyok, és sok virágom van otthon. A petúniák elkezdtek virágozni a cserepemben. De itt van a probléma – minden petúnia fekete. Nem tulajdonítottam ennek semmi jelentőséget. De nemrég Skype-on beszéltem a barátommal, aki azt mondta, hogy fekete virágot tartani a házban nagy bűn. Ez tényleg igaz? Mit kellene tennem?

Kedves Levélíró! A természetben sok minden van, ami fekete. Vannak fekete bárányok, kutyák, párducok, fekete a szén, a gyémánt egyes fajtái, feketék a zebra csíkjai, egyes emberek szeme és haja stb. Ezek egyáltalán nem csúnya és nem kerülendő dolgok. Éppígy van ez a fekete virágú petúniával is.

A babona (pl. félelmek a fekete macskával kapcsolatban) butaság és bűn. Butaság, mert egy előttünk átmenő fekete macska nem okoz sem jót sem rosszat az életünkben. Bűn, mert ostobaságoknak tulajdonít nagy fontosságot, és közben elmulasztja a valóban fontos dolgokat. Nem a fekete petúniát kellene ugyanis kerülni, hanem a bűnt, a csúnya beszédet, a szeretetlenséget, a hűtlenséget, a hazugságot, az anyagiasságot stb. Jézus arra tanít, hogy nem az tesz tisztátalanná, ami bemegy az ember száján (ételek, külső dolgok), hanem az, ami kijön a száján, ami a szívéből származik, a bűn sokféle megnyilvánulása teszi tisztátalanná az embert (Mk 7,18-23). Ezektől kellene megszabadulnunk, nem a fekete petúniától.