18.8 C
Budapest
péntek, 2022. május 27.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

Esküvő áldott állapotban?

várandós
Fotó: Pixabay.com
Tisztelt Lelkiatya! Menyasszonyommal nyárra tervezzük esküvőnket, és templomi esküvőt is szeretnénk. Azonban márciustól komoly orvosi kezelés alatt fogok állni. Ami annyit tesz, hogy utána legalább 3 évig nem tanácsos a gyermekvállalás. Ezért arra az elhatározásra jutottunk párommal, hogy a kezelés megkezdése előtt megpróbáljuk a gyermekvállalást. Az lenne a kérdésem, hogy terhesen lehetséges-e az oltár elé állni az okok és a helyzet ismeretében.

Nem tudom megérteni Istent…

katona
Vallásos vagyok, mégis egyre távolabb kerülök Istentől, ugyanis sok mindent nem értek. Hogy lehet például, hogy Isten, aki a Szeretet, az Ószövetségben embereket öl meg, sőt népeket írt ki, majd ugyanez az Isten az Újszövetségben az erőszakmentességet hirdeti, az ellenség szeretetére szólít fel? Nem ellentmondás ez? A moabiták, a filiszteusok, vagy a fáraó nem az ő teremtményei? Számomra úgy tűnik, mintha tudathasadásos lenne.
Aztán, hogy lehet, hogy a Szeretet hagyja, hogy emberek szenvedjenek, haljanak meg. Mindenható, mégis a tökéletlen emberekre bízza mások életét. Ugyanez az Isten az őt szeretőknek különféle bajokat, betegségeket ad „jutalmul”, mondván: „az Isten szeretőknek minden a javukra válik”. Ez az Isten nem válaszol, néma marad, ha kérdezik, merthogy rejtőzködik. Az embert megteremti anélkül, hogy az akarná. Függetlenül attól milyen körülmények közé születik, elvárja, hogy szeresse és dicsőítse őt jóságáért, mert különben halála után örök szenvedés várja. Nagyon jól megvan nélkülünk: „mert a te boldogságod teljes a mi dicséretünk nélkül is”. Akkor minek teremtett? Csak szenvedünk, dolgozunk, sebeket kapunk és adunk, aztán meghalunk. Nem túl vonzó…
A természetet figyelve sem a szeretettel találkozik az ember. Az állatok egymást eszik, megölik a másik kölykeit, a növények a másikat elnyomva próbálnak minél jobb körülményeket biztosítani maguknak. Egyszóval akkor hol van az Isten? Számomra úgy tűnik, mintha nem nagyon törődne semmivel, és nem a szeretet lenne a mozgatója mindennek…

Miért nem kötelező a hitoktatás az iskolákban?

Nehéz gyerekkor

Tisztelt Lelkiatya! Szerintem mulasztást követ el a jelenlegi kormány azzal, hogy nem teszi kötelezővé a hitoktatást az iskolákban. Sejtem az okait, de kíváncsi lennék az Ön véleményére is.

Kedves Levélíró! Valóban jó volna, ha minden ember hitben élne, hallaná az evangélium üzenetét, és igent mondana rá. Isten ezt szeretné. Mégsem kényszerít senkit arra, hogy rálépjen a helyes útra, a hit és a szeretet útjára. Meghagyja az ember szabadságát, hogy a döntésünk valóban szeretetből fakadjon. Jézus sem kényszerített soha senkit, hogy őt hallgassa, vagy kövesse.

A kötelezően választható hittan vagy etika pontosan ezt valósítja meg. Mindenkinek tálcán kínálja a lehetőséget, hogy hallhassa az evangéliumot, de senkit sem kényszerít erre.

Hogyan lehet elmagyarázni egy ateista embernek a feltámadás titkát?

föltámadás, feltámadás, Jézus

Tisztelt Lelkiatya! Egy fiatal barátnőm telefonon felhívott, és egy nagyon furcsa kérdést tett fel nekem. Azt kérte, magyarázzam el, hol van Jézus teste, illetve hogyan tudott feljutni Jézus az Atyjához. A kérdést feltevő ismerősöm nem vallásos ember. Én a tanult ismereteim alapján elmondtam, amit tudok erről. Ez azonban nem elégítette ki a kíváncsiságát.

Kedves Levélíró! A Biblia arra tanít, hogy a feltámadott test „szellemi test” (1 Kor 15,44). Ezért tudott Jézus a zárt ajtók mögött levő tanítványoknak megjelenni, ezért volt az, hogy nem a testéről, hanem egy szaváról vagy mozdulatáról ismerték fel.

A feltámadás eseményét a világ teremtésének, kezdetének eseményéhez lehetne hasonlítani. Ahogyan akkor – kb. 13,7 milliárd évvel ezelőtt – a semmiből, Isten teremtő erejének és szépségének kiáradása által elindult az univerzum története, gyönyörű harmóniák és törvényszerűségek szerint áradt szét az anyag, vagyis az energia a világban, valahogyan ehhez hasonlóan, a teremtő Isten ereje volt jelen Jézus feltámadásakor, és alakította át az ő mulandó testét romolhatatlan, szellemi valósággá.

Istennek nincs fizikai helye, mert Ő nem test. Így Jézus a megdicsőülésekor nem egy fizikai helyre távozott, hanem kilépett a tér és az idő dimenziójából, és átlépett Isten öröklétébe.

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

Mikor lehet két szín alatt áldozni?

Ütős jelek, áldozás

Tisztelt Lelkiatya! Pár éve felfigyeltem rá, hogy az ostyát sok helyen belemártják a borba, és úgy szolgáltatják ki az Oltáriszentséget a híveknek áldozáskor. Régen az ilyesmi, ha jól tudom, csak egészen kivételes alkalmakkor volt lehetséges (például házasulók esküvői miséjén). Miért változtatta meg ezt a régi gyakorlatot az Egyház? Egységben van ez a Niceai Hitvallással?

Kedves Levélíró! Az utolsó vacsorán Jézus a kenyeret és a kelyhet is odaadta apostolainak, így részesítette őket testéből, véréből. A későbbi évszázadokban is a keresztények két szín alatt áldoztak. Amikor azonban már igen nagy közösségek vettek részt az Eucharisztia ünneplésében, akkor egyre inkább nehézséget okozott az, hogy hogyan nyújtsák úgy Krisztus testét és vérét, hogy egyetlen morzsa se essen le, egyetlen csepp se hulljon a földre. Ezért alakult ki az ostyák használata (amivel el lehetett kerülni a kenyér megtörésekor a sok morzsa létrejöttét), és ugyanezért alakult ki az egy szín alatti áldozás gyakorlata is (amellyel a szent vér lecsöppenését kerülték el).

A jelenlegi szabályozás szerint csak nászmiséken, szemináriumokban és más papi vagy szerzetesi közösségekben, valamint lelkigyakorlatok alkalmával szabad két szín alatt áldoztatni. Ezzel az egyházunk óvja az Eucharisztia titkát, kifejezi az imádását a szent színek alatt jelenlévő Krisztus iránt. Mindkét szín alatt a teljes és oszthatatlan Krisztus van jelen, így semmit sem csökkent az áldozás kegyelméből az, ha valaki egy szín alatt áldozik.

Mi szükséges a felnőtt keresztséghez?

Varga Gyöngyi: Keresztelési áldás

Tisztelt Lelkiatya! A szüleim gyermekkoromban nem kereszteltettek meg engem, mert hitüket vesztették. Mindketten meg vannak keresztelve, és bérmálkoztak is. Középkorú vagyok, és úgy érzem, Jézus vonz magához, nagyon szeretnék megkeresztelkedni, de elég ritkán jut el hozzánk pap, hogy megkérdezhetném, mik a feltételek ahhoz, hogy valaki felnőtt korában megkeresztelkedhessen. Hallottam olyan szóbeszédet, hogy visszamenőleg kell fizetni egyházadót.

Felajánlották nekem egy szabad keresztény gyülekezetben a bemerítkezést, de nem tudom, hogy Isten áldása van-e ezen a dolgon. A Vatikán mit gondol az ilyen gyülekezetekről?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy vágyik a hitre, a keresztségre, Isten szeretetének teljes befogadására. A felnőtt keresztség előtt részt kell venni egy felkészítő oktatáson. Jelentkezzen erre a helyi plébános atyánál vagy a hitoktatónál. Semmifajta egyházi adót nem kell befizetni. Örülünk, ha jön, nagyon nagy szeretettel fogadjuk! Igyekszünk befogadó keresztény közösséget is felkínálni, ahol tovább mélyítheti a hitét, ahol tud (velünk együtt) másokon segíteni, ahol együtt éljük meg a hit örömét és a testvéri szeretetet.

A katolikus egyház meggyőződése, hogy az egyházat maga Jézus alapította 2000 évvel ezelőtt, nem emberek hozták létre, hanem odafentről született, és 2000 év óta a Szentlélek segítségével őrzi a rábízott lelki kincset. Az később keletkezett kisebb és nagyobb egyházak nem kis mértékben emberi alkotások, amelyek esetében egy-egy nagy tanító (Martin Luther; John Wesley; Németh Sándor stb.) gondolatai, bibliaértelmezése szerint alakul ki egy-egy egyházi közösség hitvallása és élete. Ezért helyesebb, ha a Krisztus által létrehozott, 2000 éve létező egyházhoz jön, ott kéri a keresztséget, ott keresi a helyes emberi és hitben való életre szóló útmutatást és isteni segítséget.

Kívánom, hogy a keresztsége igazi, megrendítő és boldogító találkozás legyen Istennel!

Miért nem szabad összeköltöznünk a barátommal esküvő előtt?

Megszűnt a házaséletünk
A kép illusztráció.

Tisztelt Lelkiatya! Református vallású párommal két év párkapcsolat után néhány hete közös lakásba költöztünk. Katolikusként ismert volt számomra, hogy ez egyházi szemmel bűnnek minősül, viszont mindketten szeretetből hoztuk meg ezt a döntést és idővel házasságot is akarunk kötni, a szentségi házassághoz kapcsolódó értékeket pedig (hűség, gyermekvállalás, életre szóló kapcsolat) mindketten elfogadjuk.

Legutóbbi szentgyónásom során a gyóntató lelkiatya – aki tudta, hogy van barátom – rákérdezett arra, hogy vétettem-e a hatodik parancs ellen, én pedig őszintén elmondtam neki az eddig leírtakat. Nagyon elítélő hangnemben reagált, és közölte, hogy ő mindaddig nem oldozhat fel, amíg nem rendeztem el ezt a dolgot az életemben, hiszen ha csak találkozgatnánk, az még bocsánatot bűn lenne, de ha együtt élünk, az már súlyos vétek. A testi érintkezés meglétén/gyakoriságán az a tény, hogy mostantól egy fedél alatt élünk, semmit nem változtatott, ezért a gyónás óta teljesen össze vagyok zavarodva. Tényleg ennyire súlyosbító körülménynek számít pusztán az, ha együtt élek azzal, akivel őszintén szeretjük egymást, mindezt úgy, hogy idővel házasságot is szeretnénk kötni? Miért utalt arra a gyóntató, hogy ha külön élnénk és ugyanúgy jelen volna a testi kapcsolat, az bocsánatosabb bűn lenne? Ez a helyzet azért is érint meg ennyire, mert nemrég csatlakoztam egy ifjúsági csoporthoz, akikkel együtt készülünk felvenni a bérmálás szentségét – éppen amiatt (is), hogy majd egyházi esküvőt is tudjunk tartani a párommal. A gyóntató arra utalt, hogy a jelenlegi állapotomban a bérmálkozás nem biztos, hogy lehetséges lesz. Az elmondottak alapján valóban ilyen súlyos a helyzetem, mint ahogyan azt a gyóntató sugallta? Illetve, mit tehetnék a helyzet javítása érdekében azon kívül, hogy elköltözöm a páromtól, akit szeretek, csak mert az Egyház ezt várja el tőlem?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy a párjával szeretetben élnek, tervezik a házasságkötést, és majd Isten áldását is szeretnék kérni a házasságukra. Örülök annak is, hogy készül a bérmálásra, mélyíti a hitét. Ez sokat fog segíteni Önnek, Önöknek a házasságuk folyamán.

Az egyház meggyőződése az, hogy a testi eggyéválás helye a házasság. A testi eggyéválás azt fejezi ki, azt ünnepli meg és valósítja meg, hogy két ember egészen egy, együtt dobban a szívük, egymásnak ajándékozzák önmagukat. Ez a cselekedet akkor van a helyén, akkor igaz, ha nem csak két test, hanem két ember válik eggyé. Ha egymásnak adják az örömeiket, fájdalmaikat, múltjukat és jövőjüket: önmagukat egészen. Ha ez a teljes önátadás nincs meg, akkor mindketten azt érzik, hogy megtettünk valamit, ami nem egészen igaz. Úgy tettünk, mintha egészen egyek lennénk, de ez sajnos még nincs teljesen így. Ezért tartja a biblia és a kereszténység helytelennek a házasság előtti testi kapcsolatot (vö. Kiv 22,15-16).

Ez nem azt jelenti, hogy egy őszinte és mély kapcsolat esetén, amikor az együttélésből egy idő után házasság lesz, ez az együttélés Isten szemében teljes egészében bűnös, fekete volna. Nem az. Az benne a helytelen, hogy nem tudták úgy időben összehangolni a kapcsolatuk felépítését, hogy előbb mondják ki az életre szóló igent, előbb fektessék le az egységük, a közös életük szikla alapját, és csak utána éljék át ennek megünneplését, teljes megélését, a testi eggyéválást.

Ha egy pár az udvarlás idején néha elesik ezen a téren, és testileg is együtt vannak, azt a gyóntató pap fel szokta oldozni, mert ebben az esetben meg tudják azt őszintén ígérni, hogy igyekeznek a jövőben elkerülni a bűnre vezető alkalmakat. Akik azonban összeköltöztek, azok nem tudják azt őszintén megígérni, hogy kerülik a bűnre vivő alkalmat, hiszen már aznap este is egy fedél alatt fogják tölteni az éjszakát, már aznap este is ki lesznek téve a kísértésnek.

Ne vegye ezt büntetésnek vagy sérelemnek, hanem vegye úgy, hogy az egyház igyekszik óvni a házasság szentségét, és azt az isteni törvényt, hogy a házasságra tisztán készüljenek a fiatalok.

Létezik második tisztaság is. Ha esetleg elhatározzák, hogy az esküvőjük előtt fél évig, háromnegyed évig nem lesznek együtt, akkor igazi nagy ünneppé teszik az esküvő ilyen módon is kiböjtölt pillanatát, ilyen módon is átélt örömét. Ebben az esetben, a második tisztaság idején újra gyónhatnak, áldozhatnak.

Azt a kérdést is érdemes feltenniük önmaguknak, hogy ha azt érzik, hogy a kapcsolatuk teljesen beérett, akkor miért várnak még az esküvővel, akkor itt az esküvő ideje. Az esküvő idejét nem anyagi dolgokhoz kell kötni, hanem a kapcsolat állapotához. Ha beérett, ha megszületett Önökben a végérvényes igen, ha kellőképp megismerték egymást, akkor itt az ideje, és árt is kapcsolatnak, ha hosszasan kitolják az időt másodlagos szempontok miatt.

A tiszta forrás

Ima hétköznapi kihívásokhoz

Tisztelt Lelkiatya! Katolikusként ajánlott-e a „Mai ige”, és különféle kiadványaik olvasása? Néha úgy érzem, teljesen elvonja a figyelmem arról, aki igazán fontos.

Kedves Levélíró! A maiige.hu a United Christian Broadcasters alapítvány tagja, egy protestáns, felekezetközi média alapítvány által működtetett honlap. A legtöbb bibliamagyarázata helyes és építő, de vannak köztük téves, és félrevezető magyarázatok is. Ha azt érzi, hogy inkább megzavarja Önt, mint segíti, akkor ne ezeket olvassa, hanem hitelesebb, biztosan tiszta forrásokat.

Olvassa magát a Szentírást, olvassa a Katolikus Egyház Katekizmusát, szentek írásait, vagy Krisztus követését Kempis Tamástól. Ősi mondás: „Ne igyál másból, csak tiszta forrásból!”

A mennyországba jutott az elhunyt kisbabánk?

magzat

Kedves Lelkiatya! Vallásos házaspár vagyunk, mindketten gyakoroljuk a vallásunkat. Életünk eddigi legboldogabb pillanata volt mikor megtudtuk, hogy gyermekünk lesz. Sajnálatos módon idő előtt Isten magához hívta, és nem volt idő arra, hogy megkereszteljék szegény kis magzatot. Imádkozunk érte minden nap, de szeretném tudni, hogy a mennyországba juthat-e így.

Kedves Levélíró! Örülök az őszinte, mély hitüknek, az egymás iránti szeretetüknek, és együttérzek a nagy fájdalmukkal a kisgyermekük halála miatt.

A kisgyermekük lelke kristálytiszta, egyenesen röpült be a mennyországba, a Mennyei Atya és a Szűzanya karjaiba. A Biblia arra tanít, hogy „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön” (1Tim 2,4) Az Egyház történetében voltak e téren félreértések, téves tanítások, ám legutóbb maga XVI. Benedek pápa nyilatkozott arról, minden kicsi, ártatlan gyermek, még akkor is, ha nem keresztelték meg, a mennyei örömbe és boldogságba jut.

A gyermeküket mindig úgy lássák, ahogyan ő most van, végtelen örömben, békességben. Lássák az ő nevető, boldog arcát a lelkük szemeivel. Kérjék az ő imádságát odafentről a maguk és egész családjuk számára!

Nem gyakorolja a vallását a párom

Százhúsz éves a buzásbesenyői templom és ötvenéves a plébánia
A buzásbesenyői templom

Kedves Lelkiatya! Hívő protestáns keresztényként üdvösségem szempontjából szabad-e, tanácsos-e elvennem egy olyan nőt, aki katolikus (elsőáldozott is), azonban vallását nem gyakorolja, hite szerint leginkább deista (hisz abban, hogy a világot Isten teremtette, de a Niceai Hitvallást például már nem fogadja el)? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?

Kedves Levélíró! Örülök, hogy fontos az Ön számára a hite az élő, Szentháromságos Istenben, Krisztusban, az Ő kegyelmében, és a hit sziklájára szeretné építeni a házasságát is.

Ha a házaspár hite közös, az egy óriási ajándék, hatalmas összetartó erő. Létezhet azonban jó házasság akkor is, ha az egyik fél hite gyengébb. Ennek az a feltétele, hogy a nem (túlságosan) hívő fél ne csak tolerálja, elviselje a másik fél mélyebb hitét, hanem őszintén tisztelje, értékelje is ezt a hitet, még akkor is, ha őbenne ez nincs meg. A gyermekeiknek csak akkor fogják tudni továbbadni a hit kincsét, ha ebben mindkét fél – bár a maga módján, de pozitívan, építő módon – közreműködik. A másik feltétel az, hogy a nem hívő félben is meglegyenek azok az erkölcsi oszlopok, amelyek a boldog, harmonikus házassághoz szükségesek: a hűség, a felbonthatatlanság, az önzetlen jóakarat, a megbocsátásra való készség stb.

Amennyiben érzi, hogy ez a két dolog megvan a kedvesében, akkor a hitben való különbözőségük nem fog nagyobb krízist, nehézséget okozni a házasságukban.

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek