Egyedül élek, közösségre vágyom

Tisztelt Lelkiatya! Az iránt érdeklődöm, hogy miért 35 éves korig hirdetnek hivatástisztázó napokat? A szerzetesek napja alkalmából a honlapon bukkantam egy női szerzetesrendre. Egyedül élek, a fiam már nagykorú, testvérem nincs, dolgoztam, majd szüleimet ápoltam, most munkanélküli vagyok, 49 éves. A munkaviszonyhoz öreg, a szociális otthonhoz fiatal… Kérdés számomra, keressek pénzt, magamért, azért az egy napi ételért; egyedülállónak mindenből egy kell, de közösségben, csoportban minden megosztható. Van-e lehetőség szerzetesrend felé vagyonbevitelre és befogadásra?

Kedves Levélíró! A szerzetesi hivatás Jézus hívó hangja, amely arra vonz, arra indít egy embert, hogy az egész szívét, teljes életét Őneki adja. A leveléből nem tűnt ki, hogy ilyesfajta hivatást érezne magában. Inkább az érződik, hogy keresi a megfelelő keretet az életéhez. Egyedül él, a fia felnőtt, az ápolt szülei elhunytak, munkanélküli, és ehhez a helyzethez keres egy élhető életkeretet. Ez önmagában nem szerzetesi hivatás. A szerzetesi hivatás azt jelenti, hogy valakit Isten hívása szíven talál, az egész lényét betölti, Érte mindent elhagy.

Nagyon szép a levelében az, hogy vágyik egy jó keretek között élt, közösségi, Isten-közeli életre. Vannak olyan kolostortok, szerzetesházak, sőt vannak olyan lelkigyakorlatos házak, más egyházi intézmények, ahol élhet ilyen életet. Részt vehet a közösség imájában, és közben dolgozhat a közösség által fenntartott lelkigyakorlatos házban vagy mezőgazdasági vállalkozásban. Próbáljon ilyen lehetőség iránt érdeklődni.