Együtt vagy külön?

Tisztelt Lelkiatya! Melyik nagyobb bűn? Ha rossz házasságban együtt maradunk és tűrünk tovább, vagy ha elválunk, pedig ígéretet tettünk Istennek?

Kedves Levélíró! Együtt érzek önnel a nehéz házassági helyzetében. Valóban nagyon nagy fájdalom és szenvedés egy rossz házasságban, a szeretetlenség légkörében élni. Imádkozom önért, és sok erőt, türelmet kívánok a nehéz napok elviseléséhez, a férje iránti szeretethez és türelemhez.

A kérdésére nem lehet jó választ adni. Ha beszélgetnénk, nagyon sok mindent megkérdeznék magától. Mikor, és mi miatt kezdett megromlani a házasságuk? Mit tudna tenni Ön azért, hogy a férje boldogabb legyen, hogy a kapcsolatuk javuljon? Szánnak-e időt egymásra, tudnak-e őszintén beszélgetni? Fordultak-e már segítő személyhez (lelkivezető, családterapeuta stb.)? Biztos-e abban, hogy a házasságkötésükkor a kellő szándék (a teljes önátadásra, a végérvényes szeretetkapcsolat megkötésére) megvolt mindkettőjükben? Mi teszi most elviselhetetlenné az életüket?

Mivel ezekre a kérdésekre nem tudom a választ, nagyon nehéz bármit is konkrétan válaszolni. Ha a házasságuk kezdettől fogva érvénytelen volt, akkor lehet, hogy nem kell érte tovább küzdeni. Ha valóban elviselhetetlen feszültségben élnek (pl. a férje iszik, bántalmazza), akkor is lehet, hogy az egyetlen kiút a külön költözés. Ha azonban a házasság érvényes volt, és nem tettek meg mindent a megmentésére, nem szántak időt a közös, néha napokon át tartó nagy beszélgetésekre, nem kértek külső segítséget, akkor ezeket mind meg kellene tenni.