Kezdőlap A lelkiatya válaszol Elveszítettük a magzatunkat

Elveszítettük a magzatunkat

Kedves Lelkiatya! A férjemmel 3 éve vagyunk házasok, ő 42, én 40 éves leszek. Én hithű katolikus vagyok/voltam, ő evangélikus, de édesanyja tragikus halálát követően (egy részeg sofőr halálra gázolta) a maradék hite is megszűnt. Régóta próbálkoztunk a gyermekkel, és 3 hónappal ezelőtt kiderült, hogy babát várunk. Hihetetlen boldogok voltunk, azt hittem, Isten végre meghallgatta az imánkat. Azonban a 3. hónapi ultrahangon kiderült, hogy a baba egyszerűen eltűnt… meghalt… Teljesen összetörtem, és a férjem csalódottságát látva, az nekem ezerszer jobban fájt, mint a saját fájdalmam… Nekünk nincs senkink a 86 éves édesapámon kívül, aki támogat mindenben, egyedül Isten volt, akire mindig számíthattam, akiben megbíztam és most mégis ő szúrt hátba. Ideadta a babát, aztán egyszerűen elvette. Miért??? A környezetünkben sok nem hívő ember van, akiknek mindene megvan, szép családja, gyereke, de mi, akik hiszünk, csak szenvedést és keserűséget kapunk. Ezt kapják Istentől azok, akik benne remélnek… Akkor hát megéri inkább nem hinni…

Kedves Levélíró! Osztozom a fájdalmában. Nagyon szerették volna ezt a kisgyermeket felnevelni, és most azzal kell szembesülni, hogy a kisgyermek meghalt. Akkora Önben a fájdalom, amit alig lehet kifejezni, alig lehet túlélni.

Isten nem azonos a természet eseményeivel. Nem úgy működik a világ, hogy ha valahol sokat imádkoznak, akkor oda gyűlnek a felhők, ha pedig keveset, akkor szárazság lesz. Nem ő irányítja titokzatos szálakon a felhőket, és az atomokat, a sejteket sem.

Természetesen minden eseményben jelen van. Jelen van ebben a mostani fájdalmukban is. Úgy, hogy magukkal együtt sír. Ahogyan vért izzadt a getszemáni kertben, ahogy megsiratta az elhunyt Lázárt, ahogy az életét adta értünk a kereszten. Nézze a keresztet, az Isten könnyekkel és vérrel teli arcát! Gondoljon arra is, hogy a mennyben szembe fog majd magával futni ez a kisgyermek, és átöleli magát!

Együttérzek Önökkel, és imádkozom Önökért.