Én, vagy Isten?

Kérdésüket olvasva arra gondoltam: milyen boldog lenne minden család, ha ilyesmikről vitatkoznának, nem holmi nevetséges ügyek miatt törne ki házon belül a vihar. Viszont azonnal meg kell írnom, hogy a hittudomány legnehezebb titkát, a kegyelem és a szabad akarat egymáshoz való viszonyát próbálják nyitogatni. Az Egyház tudósai külön iskolákat teremtettek e probléma megoldására: a tomisták inkább a kegyelemre, a molinisták pedig az ember akaratára helyezik a hangsúlyt. Tehát igazából nincs teljes megoldás, mindkettőjüknek igaza van. Mégis világosabb lesz minden, ha külön megnézzük a szabad akaratot, azután a kegyelmet, és a kettőt egymásra helyezzük.

Igaza van Jánosnak: Isten ajándéka a szabad döntési jog. Igaz, hogy ez a szabad akarat nem teljesen korlátlan, de ha az ember felel tetteiért, és ezért jutalmat vagy büntetést érdemel, akkor szabadon tettem, amit cselekedtem. Isten vigyáz arra a legjobban, hogy ne rabszolgái legyünk. Nekünk is tiszteletben kell tartanunk egymás elgondolását. Magunkra is vigyáznunk kell, hogy ne legyünk ösztöneink, szenvedélyeink rabjai. Hitünk, értelmünk választ, mit tegyünk. Akkor igazi az ember, ha szabadon szárnyal, nincs kalitkába zárva. A szabad akarat az emberi tökéletesség szerves része.

De a mi gondolkodásunk, nagy akarásunk, érzelmi világunk oly gyenge, bizonytalan és változó. Nagy szükségünk van a Jóisten állandó segítségére, hogy egyre többek legyünk. Ezért biztat minket az Úr Jézus, hogy állandóan ostromoljuk az eget. Meg is kapjuk a kegyelmet. Amint a nap fénye, melege átjárja a földet és eső áztatja, úgy állandóan kapjuk az isteni segítséget. Hol úgy, hogy észre sem vesszük, máskor meg belénk hasít, mint a villám. Meglepetésszerű lelki élmények, megvilágosodások, hirtelen fényes tisztánlátás tölt el bennünket. Ezek az élmények, amikor Isten mintegy kezébe veszi kezünket, életünk felejthetetlen percei, órái.

Boldog ember az, aki nem keményíti meg szívét, hanem készségesen és boldogan befogadja lelkébe a Szentlélek sugallatait. Szerencsétlen az, akiről minden lepereg, érzéketlen.

Két akarat: az Istené és az emberé. Sajnos eredetileg a kettő nagyon elüt egymástól. Ég és föld. Egész életünk arra való, hogy ez a két akarat, ez a két elgondolás egymásba simuljon. Ne legyen bennünk ellenkezés a Jóisten terveivel. Abban a boldog állapotban minden valóban az Isten műve lesz életünkben, hiszen mi is pontosan azt akarjuk, amit Ő.

Ezek után csak sajnálhatjuk azokat, akiknek akaratuk sincs, akik Isten sugallataira, lelkiismeretük szavára sem hallgatnak, csak sodorja őket a bűn a pusztulásba.

Köszönjék meg a jóságos Istennek, hogy önöknél az örök, nagy cél felé vezet életük hajója.

*

Indulj az úton, előre nézz,
Nem tántoríthat ezernyi vész!
Életed útját végig kell járni,
És az út végén Jézus fog várni.

Ha néha gondok csüggesztenek,
Bátran előre, föl a fejed!
Gyalog kell menned, nem lehet szállni,
És az út végén Jézus fog várni!