Kedves Lelkiatya! Ökumenikus családból származom, édesapám római katolikus volt, édesanyám evangélikus, anyai nagypapám evangélikus lelkész volt. Engem római katolikusnak kereszteltek, nem elsőáldoztam, nem bérmálkoztam, hanem evangélikus konfirmációban részesültem nagybátyám által. Sokat jártam misére is, mivel olyan faluban élünk, ahol nincs evangélikus templom. Ha hiszem, hogy Jézus teste, és vére valóságosan jelen van az Eucharisztiában, akkor részesülhetek-e római katolikus szentáldozásban evangélikusként, miután megbántam bűneimet az Atyaisten előtt? Nekem nagy vágyam, hogy közösen egyesülhessen mindenki a szentségben, és szerintem Jézus is ezt szeretné. A kérdés olyan szempontból is érdekel, hogyha egy katolikus lányba vagyok szerelmes, akkor megélhetem-e így vele együtt a Jézussal való találkozást?
Kedves Levélíró! Nagy öröm volt olvasni a levelét. Sugárzik belőle a hit, a szeretet, a nyitott, őszintén Istent és az igazságot, a helyes utat kereső szív. Nagyon örülök annak, hogy megvan a lelkében az a hit, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus teste, ahogyan ezt Ő maga tanította: „az én testem valóban étel… aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van… aki engem eszik, általam él…” (Jn 6,53-57)
A keresztség – a katolikus egyház felfogása szerint – teljesen egyenértékű, bármely keresztény felekezetben is vette fel valaki. Az elsőáldozással, vagy a konfirmációval dől el valakinek a felekezeti hovatartozása. Ezért Ön jelenleg evangélikusnak számít. Rendkívüli esetekben – pl. súlyos betegség, hosszabb idejű olyan helyen való tartózkodás, ahol nincs saját felekezetű istentisztelet – amennyiben Önben megvan a hit, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus teste (ahogyan ezt írja is), és megbánja a bűneit, lehetséges az Ön számára az áldozás.
Ha szeretne rendszeresen az Eucharisztiához járulni, akkor kérje a „befogadást a katolikus egyház teljes közösségébe”. Menjen el valamelyik atyához, akit ismer, akihez bizalma van, vagy akár a lakóhelye szerinti plébánoshoz, és mondja el ezt a szándékát. Az atya meg fogja kérdezni, hogy mennyire ismeri a katolikus tanítást. Lehet, hogy kérni fogja, hogy olvasson el egy hittankönyvet (pl. Hitünk és életünk), lehet, hogy egy kis oktatást is tart majd a számára.
Ezután a befogadás egy rövid, egyszerű szertartás keretében történik meg. A szertartást így hívják: befogadás a katolikus egyház teljes közösségébe. Ennek során az illetőnek nem kell semmit megtagadnia az eddigi hitéből. Egyszerűen elmondja a Nícea-Konstantinápolyi (hosszú) hiszekegyet egy kiegészítő mondattal: Hiszem mindazt, amit a katolikus egyház hit és erkölcs dolgában mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot vall és hirdet. Ez a mondat arra a néhány hitigazságra vonatkozik, melyek a katolikus egyház tanításához hozzá tartoznak, de egyes felekezetek tanításából elvesztek, hiányoznak. Ilyen elsősorban az Eukharisztia, a bűnbánat és a házasság szentsége, az elhunytakért való imádság és a szentek tiszteletének helyes volta, a jócselekedetek fontossága a keresztény életben. A hitvallás elmondása után a pap egy áldó imát mond. Ezzel az illető befogadást nyert a katolikus egyházba, katolikussá lett. Ettől kezdve rendszeresen gyónhat és áldozhat.
Hálát adok az Ön őszinte hitéért, és imádkozom Önért!
- A magyar keresztény kultúra háza
- Szent Vincenzo Grossi (1845–1917)
- Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?
- Végső búcsú Kozma Imre atyától
- A pápa a visszaélésekről: Vigaszt és segítséget kell nyújtanunk
- Magamban is mondhatom a rózsafüzért?
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút